Mózes I. könyve. Genezis 33

1 Fölemelvén pedig Jákob szemeit, látá jőni Esaut és vele négyszáz embert; és elosztá Lia és Rákel és mind a két szolgáló fiait; 2 és helyezé a két szolgálót s azok magzatait elűl; Liát pedig és fiait második helyen; Rákelt pedig és Józsefet legutól. 3 És maga előre menvén, hétszer hajtá meg magát földig, míg bátyja közeledett.

4 Ekkor Esau öcscse elé futván, megölelé őt, és nyakába borúlván és megcsókolván, síra. 5 És fölemelvén szemeit, látá az asszonyokat és azok gyermekeit, és mondá: Kicsodák ezek? hozzád tartoznak-e? Felelé: Ezek a gyermekek, kiket Isten nekem, a te szolgádnak ajándékozott. 6 És elközelgetvén a szolgálók és azok fiai, meghajlának. 7 Elérkezék Lia is gyermekeivel, és miután ők is hasonlóképen meghajlottak, utóljára József és Rákel hajták meg magokat. 8 És mondá Esau: Micsoda nyájak azok, melyeket elétaláltam? Felelé: Hogy kedvet találjak uram előtt. 9 Amaz pedig mondá: Nekem elég van, öcsém, a mi tied, legyen magadé. 10 És mondá Jákob: Nem úgy, kérlek; hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, vedd el e kis ajándékot kezeimből, mert úgy tekintem orczádat, mintha az Isten színét láttam volna. Légy kegyelmes nekem, 11 és fogadd el az áldást, melyet neked hoztam, s melyet nekem a mindentadó Isten ajándékozott. Öcscsének kényszerítésére nagynehezen elfogadván, 12 mondá: Menjünk együtt, én úti társad leszek. 13 És mondá Jákob: Tudod, uram, hogy gyenge gyermekeim és ellő juhaim és teheneim vannak velem; ha a járásban fölötte kifárasztom őket, a nyájak egy nap mind elhullanak. 14 Menjen az én uram az ő szolgája előtt, és én lassan követem nyomdokait, a mint látom, hogy gyermekeim bírják, míglen uramhoz jutok Szeirbe. 15 Felelé Esau: Kérlek tehát, hogy a velem levő népből legalább útitársaid maradjanak. Nem szükség, úgymond, csak azon egy kell nekem, hogy kedvet találjak, uram, színed előtt. 16 Visszatére tehát Esau még az nap Szeirbe, azon úton, melyen jött vala. 17 És Jákob Szókotba méne; a hol házat építe, és sátorokat állíta, nevezvén azon hely nevét Szókotnak azaz sátoroknak. 18 És átméne Sálembe, a szikemiták városába, mely Kanaán földén vagyon, miután visszatért szíriai Mezopotámiából; és azon város mellett lakék. 19 És megvevé azon földrészt, melyen sátorokat vont vala, Hémornak, Szikem atyjának fiától, száz bárányon. 20 És oltárt emelvén ott, azon segitségűl hivá Izrael erős Istenét.