Mózes I. könyve. Genezis 34

1 Kiméne pedig Dína, Lia leánya, hogy lássa azon tartomány asszonyait. 2 Kit midőn Szikem, a heveus Hémor fia, azon föld fejedelme meglátott, megszereté őt és elragadá, és vele hála, erőszakkal megszeplősítvén a szüzet. 3 És hozzá ragaszkodék lelke, és a szomorkodót édesgető beszédekkel engesztelé. 4 És atyjához, Hémorhoz menvén, mondá: Vedd feleségűl nekem e leányzót! 5 Mit mikor Jákob meghallott fiai távollétében, kik a barmok legeltetésében valának foglalatosak, hallgata, míg megjövének. 6 Kimenvén pedig Hémor, Szikem atyja, hogy szóljon Jákobbal, 7 ime ennek fiai jövének a mezőről, és hallván, a mi történt, igen megharaguvának azért, hogy undok tettet követett el Izraelen, és megszeplősítvén Jákob leányát, tilalmas dolgot cselekedett. 8 Szóla azért Hémor nekik: Szikem fiamnak lelke a ti leányotokhoz ragaszkodik, adjátok őt neki feleségűl; 9 és kössünk egymás között házasságokat, leányaitokat adjátok nekünk, és leányainkat vegyétek ti el, 10 és lakjatok velünk; a föld hatalmatokban vagyon, míveljétek, kereskedjetek, és bírjátok azt. 11 De Szikem is mondá amaz atyjának és bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és a mit határoztok, megadom. 12 Emeljétek föl a jegyadományt, és kivánjatok ajándékokat, és örömest megadom, a mit kérendetek, csak adjátok nekem e leányzót feleségűl. 13 Jákob fiai Szikemnek és atyjának álnokúl felelének, agyarkodván az ő húguk megszeplősíttetése miatt: 14 Nem cselekedhetjük, a mit kértek, sem nem adhatjuk húgunkat körűlmetéletlen embernek, mert ez nálunk tilalmas és kárhozatos. 15 De úgy szövetkezhetünk veletek, ha mihozzánk hasonlók akartok lenni, és körűlmetéltetik köztetek minden férfi; 16 akkor leányainkat nektek adjuk, és viszont elvesszük leányaitokat, és veletek lakunk, és egy néppé leszünk; 17 ha pedig nem akartok körűlmetéltetni, elveszszük leányunkat, és elmegyünk. 18 Tetszék ez ajánlás Hémornak és fiának, Szikemnek. 19 Nem is vonakodék az ifjú mindjárt beteljesíteni, a mi kivántatik vala. Mert igen szereti vala a leányzót, s ő vala főtekintetű atyjának egész házában. 20 És bemenvén a város kapuján, szólának a néphez: 21 Ezen férfiak békeségesek, és velünk akarnak lakni; kereskedjenek e földön, és míveljék azt, mely tágas és széles lévén, munkásokban szűkölködik; az ő leányaikat vegyük feleségűl, és mieinket adjuk nekik. 22 Egy van, a miért ily nagy jó elhalad; ha körűlmetéljük férfiainkat, követvén e nemzet szertartását: 23 akkor az ő marháik és barmaik és mind a mivel bírnak, miénk lesznek. Engedjünk hát nekik ebben, és együtt lakván, egy néppé leszünk. 24 És mindnyájan ráállának, körűlmetélvén minden férfiakat. 25 És ime harmadnapon, mikor legsúlyosabb a sebek fájdalma, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína bátyjai, kardokat ragadván, bátran bemenének a városba, és megölvén minden férfit, 26 Hémort és Szikemet is megölék, elvivén húgukat, Dinát, Szikem házából. 27 Kik hogy kijöttek, berohanának a megöltekre Jákobnak többi fiai, és feldúlák a várost a szeplősítés megboszúlására, 28 juhaikat és barmaikat és szamaraikat és mindenöket elpusztítván, mik a házakban és mezőkön valának, 29 gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék. 30 Mindezeket merészen megcselekvén, mondá Jákob Simeonnak és Lévinek: Megszomorítottatok, és gyülöletessé tettetek engem e föld lakói, a kananeusok és ferezeusok előtt. Mi kevesen vagyunk; ők egybegyülvén megvernek engem, és eltöröltetem én és háznépem. 31 Kik felelének: Vajjon mint egy parázna személylyel kellett-e visszaélniök a mi húgunkkal?