Mózes I. könyve. Genezis 35

1 Azonközben szóla Isten Jákobnak: Kelj föl, és ment Bételbe, és lakjál ott, és építs oltárt az Istennek, ki megjelent neked, mikor Esau bátyád elől futottál. 2 Jákob pedig egybehíván egész háznépét, mondá: Hányjátok el a nálatok levő idegen isteneket; tisztúljatok meg, és változtassátok el ruháitokat. 3 Keljetek föl, és menjünk Bételbe, hogy ott oltárt építsünk az Istennek, ki meghallgatott engem szorongattatásom napján, és társam volt utazásomban. 4 Neki adák tehát mind a nálok levő idegen isteneket és a függőket, melyek füleikben valának; ő pedig elásá azokat a terpentinfa alá, mely Szikem-város mellett vagyon. 5 És mikor elindúltak, az Isten rettenete fogá el a körűlfekvő városokat, és nem merék űzőbe venni az elköltözőket. 6 Elérkezék tehát Jákob Lúzába, mely Kanaán földén vagyon, melynek mellékneve Bétel, – ő és vele az egész nép. 7 És ott oltárt építe, és nevezé azon hely nevét Isten házának, mert Isten ott jelent meg neki, mikor bátyja elől futott vala. 8 Azon időben hala meg Débora, Rebekka dajkája, és eltemetteték Bétel tövében egy cserfa alatt, és hivaték azon hely neve sírás cserfájának. 9 Az Isten pedig újra megjelene Jákobnak, miután visszatért szíriai Mezopotámiából, és megáldá őt, 10 mondván: Nem hivatol többé Jákobnak, hanem Izrael lesz neved. És nevezé őt Izraelnek, 11 és mondá neki: Én vagyok a mindenható Isten, növekedjél és szaporodjál; nemzetek és népek sokasága fog származni tőled, királyok erednek ágyékodból. 12 És a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom és ivadékodnak utánad. 13 És eltávozék tőle. 14 Ő pedig kő-emléket emele azon helyen, hol az Isten szólott vala neki, italáldozatot öntvén arra, és olajjal fölkenvén azt. 15 És hivá azon hely nevét Bételnek. 16 Elköltözvén pedig onnét, tavaszi időben azon földre méne, mely Efrata felé viszen; a hol szülni akarván Rákel, 17 a szülés nehéz volta miatt veszedelemben forog vala. És mondá neki a bába: Ne félj, mert ezen fiad is megleszen. 18 De a fájdalom miatt lelkét mármár kiadván, és halála elközelgetvén, fia nevét hivá Benoninak azaz fájdalmam fiának; atyja pedig nevezé Benjaminnak azaz jobbkéz fiának. 19 Meghala tehát Rákel, és eltemetteték azon úton, mely Efratába viszen, s ez Betlehem. 20 És Jákob jeloszlopot emele az ő sírja fölött; mely Rákel sirjának emléke mind e mai napig. 21 S elköltözvén onnét, a nyáj tornyán túl voná fel sátorát. 22 És mikor azon tartományban lakik vala, elméne Rúben, és atyjának ágyasával, Bálával hála; a mi előtte nem marada titokban. Jákob fiai pedig tizenketten valának. 23 Lia fiai: az elsőszülött Rúben és Simeon, Lévi és Júdás, Isszakar és Zabulon. 24 Rákel fiai: József és Benjamin. 25 Bálának, Rákel szolgálójának fiai: Dán és Neftali. 26 Zelfának, Lia szolgálójának fiai: Gád és Áser; ezek Jákob fiai, kik neki szíriai Mezopotámiában születtek. 27 És eljuta atyjához, Izsákhoz, Mambréba, Arbé városába, mely Hebron, hol Ábrahám és Izsák zarándokúl laktak. 28 És Izsáknak teljes napjai száz nyolczvan esztendők valának. 29 És elerőtlenedvén a kor miatt, meghala, és népéhez téteték, öreg levén s napokkal teljes; fiai, Esau és Jákob, eltemeték őt.