Mózes I. könyve. Genezis 37

Józsefet irigységből eladják testvérei.

Az egyik itteni kiadás kettéoszt egy verset ebben a fejezetben, amelyet a másik egyben hagy, így az utána következő számok eggyel eltérnek.

1 Jákob pedig Kanaán földén lakék, hol atyja zarándokoskodott. 2 És ez az ő nemzetségének története. József mikor tizenhat esztendős volt, legelteti vala a nyájat bátyjaival, még mint gyermek; vala pedig atyja feleségeinek, Bálának és Zelfának fiaival; és atyjánál bevádolá testvéreit valami nagy gonoszság miatt. 3 Izrael pedig minden fiai fölött szereti vala Józsefet, mivel őt vénségében nemzette volt, és tarka köntöst készíte neki. 4 Látván pedig bátyjai, hogy atyjoktól minden fiainál inkább szerettetik, gyülölik vala őt, és semmit sem szólhattak neki békeségesen. 5 Történék az is, hogy álom-látását elbeszélé bátyjainak, a mi még nagyobb gyülölségnek lőn eredete. 6 És mondá nekik: Halljátok álmomat, melyet láttam. 7 Úgy látszott vala nekem, mintha kévéket kötöttünk volna a szántóföldön, s az én kévém fölemelkedvén megállott, és a ti körűlálló kévéitek földig meghajoltak az én kévém előtt. 8 Felelének testvérei: Vajjon még királyunk lészsz-e, avagy uralmad alá vettetünk-e? Ezen álmok és beszédek tárgya irígységnek és gyülölségnek lőn gyujtószere. 9 Más álmot is láta, melyet elbeszéle, testvéreinek, mondván: Láttam álmomban mintha a nap és hold és tizenegy csillag előttem magát földig meghajtotta volna. 10 Midőn ezt atyjának és testvéreinek elbeszélte, atyja megfeddé őt, és mondá: Mit jelentsen ez álom, melyet láttál? talán hogy én, és anyád és testvéreid földig hajolunk-e meg előtted? 11 Azért irigykedének rá testvérei, atyja pedig e dolog felől hallgatva elmélkedik vala. 12 És mikor testvérei atyjok nyájainak legeltetésében valának Szikemben, 13 mondá neki Izrael; Testvéreid a juhokat Szikemben legeltetik, jöszte, elküldelek hozzájok. Ki felelvén: 14 Jelen vagyok; mondá neki: Menj el, és nézd meg, ha minden jól van-e testvéreid és a barmok körűl? és hozd hírűl nekem, mint van a dolog. Elküldetvén Hebron völgyéből, méne Szikembe. 15 És látá őt egy férfiú a mezőn tévelyegni, és kérdezé: mit keres? 16 Ő pedig felelé: Testvéreimet keresem, mondd meg, hol legeltetik a nyájakat? 17 És mondá neki a férfiú: Elmentek ezen helyről, hallám pedig, hogy mondák: Menjünk Dótainba. Elméne tehát József az ő testvérei után, és megtalálá őket Dótainban. 18 Kik midőn őt messziről meglátták, mielőtt hozzájok jutott, arról gondolkodtak, hogy őt megöljék; 19 És szólának egymás között: Itt jön az álomlátó; 20 jertek, öljük meg őt, és vessük egy régi vízverembe, és mondjuk, hogy a gonosz vad ette meg őt; és akkor majd kitűnik, mit használnak neki álmai. 21 Hallván pedig ezt Rúben, igyekszik vala kiszabadítani őt kezeikből, és mondá: 22 Ne vegyétek el életét, se vérét ne ontsátok, hanem vessétek őt ama vízverembe, mely a pusztában vagyon, és kezeiteket tartsátok tisztán; ezt pedig mondja vala, ki akarván őt szabadítani kezeikből, és atyjának visszaadni. 23 Mihelyt tehát elérkezék bátyjaihoz, megfoszták őt bokáig érő tarka köntösétől, 24 s egy régi vízverembe ereszték le, melyben víz nem vala. 25 És leülvén kenyerezni, izmaelita vándorokat látának jőni Gálaádból, kik tevéiken fűszereket, fenyű-viaszt, és mirrha-zsengét visznek vala Egyiptomba. 26 Mondá azért Júdás az ő testvéreinek: Mit használ nekünk, ha megöljük öcsénket, és vérét eltitkoljuk? 27 Jobb, ha inkább eladatik az izmaelitáknak, hogy kezeink meg ne fertőztessenek, mert atyánkfia és testvérünk. S megnyugvának beszédén a testvérek.

28 És midőn a madianita kereskedők ott átmennek vala, kivonák őt a vízveremből, és eladák az izmaelitáknak húsz ezüst sikluson, kik őt Egyiptomba vivék. 29 És visszatérvén Rúben a veremhez, nem találá a gyermeket; 30 megszaggatá ruháit, és testvéreihez menvén, mondá: A gyermek nincs már ott, s én hova menjek? 31 Ők pedig vevék köntösét, és egy megölt gödölye vérébe márták, 32 küldvén hírmondókat, kik azt atyjához vigyék, és mondják: Ezt találtuk; nézzed, vajjon fiad köntöse-e, vagy nem? 33 S mikor azt atyja megismerte, mondá: Ez fiam köntöse, a gonosz állat szaggatta őt szét, a fenevad ette meg Józsefet. 34 És megszaggatván ruháit, szőrzsákba öltözék, siratván fiát sok ideig. 35 Egybegyűlvén pedig minden magzatai, hogy enyhítsék atyjok bánatát, ő nem akará a vigasztalást elfogadni, hanem mondá: Keseregvén, lemegyek fiamhoz a halottak országába. És meg nem szűne a sírástól. 36 A madianiták azonban eladták Józsefet Egyiptomban Fáraó udvari tisztének, Putifárnak, a vitézek hadnagyának.