Mózes I. könyve. Genezis 38

1 Azon időtájban lemenvén Júdás testvéreitől, betére egy Hirám nevű odollámi férfiúhoz. 2 És meglátá ott egy Szue nevű, kananeus ember leányát, és feleségűl vévén, beméne hozzája. 3 Ki fogana, és fiat szüle, és nevét Hernek hivá. 4 És ismét magzatot foganván, született fiát Onánnak hivá. 5 Harmadikat is szüle, kit Szélának neveze, ennek születése után szülni megszűne. 6 Júdás pedig elsőszülöttének, Hernek Támár nevű feleséget ada. 7 Azonban Her, Júdás elsőszülötte gonosz vala az Úr színe előtt, és tőle megöleték. 8 Mondá azért Júdás az ő fiának, Onánnak: Menj be bátyád feleségéhez, és vedd őt házastársúl, hogy ivadékot támaszsz bátyádnak. 9 Amaz tudván, hogy a fiak nem neki születnek, bemenvén bátyja feleségéhez, a magot földre ontja vala, hogy magzatok bátyja nevére ne szülessenek. 10 És azért megveré őt az Úr, mivelhogy utálatos dolgot cselekedett. 11 Annakokáért mondá Júdás az ő menyének, Támárnak: Maradj özvegyen atyád házában, míg fölnevekedik fiam, Széla; mert fél vala, nehogy ez is meghaljon, mint bátyjai. Ki elméne, és atyja házánál lakék. 12 Sok napok multával pedig meghala Szue leánya, Júdás felesége, ki a gyászolás után megvigasztalódván, fölméne Tamnaszba juhainak nyírőihez, ő és Hirasz, az odollámi juhpásztor. 13 És hírűl vivék Támárnak, hogy ipa fölmegy Tamnaszba a juhok nyírésére. 14 Ki levetvén özvegyi ruháit, arczfátyolt vőn, és elváltoztatván öltözetét, leüle a kettős úton, mely Tamnaszba viszen; azért hogy már megnőtt Széla, és nem nyeré őt férjeűl. 15 Kit meglátván Júdás, parázna személynek tartja: mert befödözte vala orczáját, hogy meg ne ismertessék. 16 És bemenvén hozzája, mondá: Engedd, hogy közösűljek veled; mert nem tudja vala, hogy az ő menye. Ki felelvén: Mit adsz nekem, hogy közösűlhess velem? 17 mondá: Egy gödölyét küldök neked a nyájból. Amaz viszontag mondá: Megengedem, a mit kivánsz, ha zálogot adsz nekem, míg megküldöd a mit igérsz. 18 Mondá Júdás: Mit akarsz, hogy zálogúl adjak neked? Felelé: Gyürűdet és a karpereczet és a botot, melyet kezedben tartasz. S egy közösűléssel teherbe esék az aszszony. 19 És fölkelvén, elméne; és levetvén öltözetét, melyet magára vett vala, felöltözék özvegyi ruháiba. 20 Júdás pedig elküldé a gödölyét odollámi pásztora által, hogy visszavegye a zálogot, melyet az asszonynak adott vala; ki midőn őt nem találta, 21 megkérdé azon hely embereit: Hol van amaz asszony, ki a kettős uton ült vala? Kik mindnyájan felelének: Nem volt parázna személy ezen a helyen. 22 Visszatére Júdáshoz, és mondá neki: Nem találtam meg őt; sőt azon hely emberei is azt mondották nekem, hogy soha ott parázna személy nem ült. 23 Mondá Júdás: Tartsa magának, csakugyan hazudságról nem vádolhat minket; én elküldöttem a gödölyét, melyet igértem vala: és te nem találtad fel őt. 24 Ime azonban három hónap múlva hírűl vivék Júdásnak, mondván: Menyed, Támár fajtalankodott, és viselőssége már meglátszik. És mondá Júdás: Hozzátok elé őt, hogy megégettessék. 25 Ki mikor a büntetésre vitetik vala, ipához külde, mondván: Azon férfiútól fogantam, a kiéi ezek; ismerd meg kié a gyürű és a karperecz és a bot? 26 Ki megismervén az ajándékokat, mondá: Igazabb ő nálamnál, mert nem adtam őt fiamnak, Szélának. Mindazáltal többé meg nem ismeré őt. 27 Elközelgetvén pedig a szülés, ikrek találtatának méhében; és midőn a kisdedeket szülné, egyik kinyujtá kezét, melyre a bába piros fonalat köte, mondván: 28 Ez jő ki előbb. 29 Amaz pedig visszavonván kezét, a másik jöve ki, és mondá az asszony: Miért szakadt meg éretted a burok? és azért hivá az ő nevét Fáresznek. 30 Azután jöve ki testvére, kinek kezén a piros fonal vala, kit Zárának neveze.