Mózes I. könyve. Genezis 39

1 József tehát Egyiptomba viteték, és az egyiptomi Putifár, Fáraó főtisztje, a vitézek hadnagya, vevé meg őt az izmaelitáktól, kiktől oda vitetett vala. 2 És vele lévén az Úr, ő mindenekben szerencsésen cselekvő férfiú vala; és urának házában lakék, 3 Ki igen jól tudja vala, hogy az Úr van vele, és hogy minden a mit tesz, általa sikerűl kezeiben. 4 És kedvet talála József ura előtt, és az ő szolgája lőn, és mindenek fölé rendeltetvén, kormányozá a rábízott házat és mindent, a mi neki adatott vala. 5 És az Úr megáldá az egyiptomi ember házát Józsefért, és megsokasítá minden vagyonát, mind otthon, mind a mezőkön; 6 és neki egyébre nem vala gondja, csak épen a kenyérre, melyet eszik vala. József pedig alakra szép és tekintetre ékes vala. 7 Egy idő mulva tehát asszonya Józsefre veté szemeit, és mondá neki: Hálj velem. 8 Ki semmikép sem állván a gonosz cselekedetre, mondá neki: Ime uram mindent kezembe adván, nem is tudja, mije van házában, 9 és semmi sincs olyan, mi hatalmamban ne volna, vagy a mit nekem át nem adott, kivéve téged, ki felesége vagy; hogy cselekedhetném tehát e gonoszságot, és hogy vétkezhetném az én Istenem ellen? 10 Efféle szókkal az asszony naponkint untatja vala az ifjút, de ez megveté a fajtalankodást. 11 Történék pedig egy napon, hogy József a házba méne, valami dolgot végezni, senki sem lévén ottan. 12 És amaz megragadván ruhájának szélét, mondá: Hálj velem. Ki annak kezében hagyván palástját, elfuta és kiméne. 13 És mikor az asszony látta kezében a ruhát, és hogy megvettetett: 14 beszólítá háza népét és mondá nekik: Ime behozta e zsidó férfiút, hogy minket meggyalázzon; bejött hozzám, hogy velem közösűljön, és midőn felkiáltottam, 15 és hallotta szómat, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott. 16 Azért a vádnak bebizonyítására, a letartott palástot megmutatá hazatért férjének, 17 és mondá: Bejött hozzám a zsidó szolga, kit ide hoztál, hogy meggyalázzon engem; 18 és midőn engem kiáltani hallott, ott hagyta palástját, melyet tartok vala, és kifutott. 19 Ezeket hallván ura, és felesége szavának képtelen hitelt adván, igen megharaguvék, 20 és Józsefet azon tömlöczbe vetteté, hol a király foglyai őriztetnek vala, és ott lőn bezárva. 21 Az Úr pedig Józseffel vala, és könyörűlvén rajta, kedvessé tevé őt a főtömlöcztartó előtt. 22 Ki az ő kezébe adá mind a foglyokat, kik őrizet alatt tartatnak vala, és a mi csak történt, ő általa lőn meg. 23 És semmire gondot nem visele, mindent ő rá bízván. Mert vele az Úr vala, és minden cselekedeteinek sikert ada.