Mózes I. könyve. Genezis 41

1 Két esztendő múlva Fáraó álmot láta. Úgy tetszik vala neki, mintha folyóvíz mellett állana, 2 melyből hét szép és igen kövér tehén jöve föl és legel vala a mocsáros helyeken. 3 Más hét undok és elsoványodott is emelkedék ki a folyóvízből, és szintén a vízparton legel vala a zöldellő helyeken. 4 És ezek elnyelék amazokat, melyek csodaszép színben és állapotban valának. Mire fölserkene Fáraó. 5 Ismét elaluvék, és más álmot láta. Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és szép; 6 és más ugyanannyi vékony és a hőségtől kiszáradt kalászok növének, 7 megemésztvén az előbbieknek minden szépségét. Fölserkenvén Fáraó a nyugalomból, 8 miután megviradt, félelemmel megrettenvén, elkülde Egyiptom minden jóslóihoz és minden bölcseihez; és eléhivatván őket, elbeszélé nekik az álmot, és nem vala, ki megmagyarázza. 9 Akkor végre megemlékezvén a pohárnokok mestere, mondá: Megvallom bűnömet. 10 A király megharagudván szolgáira, megparancsolá: hogy engem és a sütők mesterét a vitézek hadnagyának tömlöczébe vessenek; 11 a hol mindketten álmot látánk, mely a jövendőt jelenté. 12 Vala ott egy zsidó ifjú, a vitézek hadnagyának szolgája, kinek elbeszélvén az álmokat, 13 mindazt hallottuk tőle, mit azután a dolog esete beigazolt. Mert nekem visszaadaték hivatalom, és amaz felakasztaték a keresztre. 14 A király parancsára Józsefet azonnal kihozván a tömlöczből, megnyírék, és más ruhát adván rá, eléje vivék. 15 Kinek amaz mondá: Álmokat láttam, és nincs, ki megmagyarázza; a mihez, mint hallom, te igen bölcsen értesz. 16 Felelé József: Az Isten nálam nélkül fog szerencsét mondani Fáraónak. 17 Elbeszélé tehát Fáraó, a mit látott vala. Úgy tetszik vala nekem, mintha folyóvíz partján állanék, 18 és hét igen szép és kövér húsú tehén jöve föl a folyóvízből, melyek a mocsáros legelő zöldjén szedegetnek vala; 19 és ezek után más hét jöve föl, oly rút és sovány, hogy soha olyakat Egyiptom földén nem láttam; 20 melyek elnyelvén és megemésztvén az elsőket, 21 semmi jelenségét nem adák a jóllakásnak, hanem hasonló soványságban és rút lankadtságban maradának. Fölserkenék; és újra mély álomtól elnyomatván, 22 álmot láték: Hét kalász nő vala egy száron, mind teljes és fölötte szép. 23 Más hét vékony és a hőségtől kiszáradt is nő vala egy száron; 24 ezek az előbbiek szépségét elnyelék. Elbeszélém ez álmot a jósoknak, és senki sincs, ki megfejtse.

25 Felelé József: A királynak álma mind egy. A mit Isten cselekedni fog, megjelentette Fáraónak. 26 A hét szép tehén és hét teljes kalász a bőségnek hét esztendeje, és az álomnak ugyanegy jelentését foglalják magokban. 27 A hét vékony és sovány tehén is, melyek amazok után jöttek fel, és a meleg széltől megégetett hét vékony kalász, a jövendő éhségnek hét esztendeje. 28 Melyek ily renddel teljesednek be. 29 Ime nagy bőségnek hét esztendeje fog jőni Egyiptom egész földére; 30 melyet más hét oly igen terméketlen esztendő követ, hogy az előbbi bőség egészen el lesz feledve, mert az éhség megemészti az egész tartományt, 31 és a bőség nagyvoltát megsemmisíti a nagy szükség. 32 Hogy pedig másodszor is láttad az ugyanegy dologra vonatkozó álmot, bizonyos jele annak, hogy meglesz, a mit Isten mondott, és hamar beteljesedik. 33 Most azért válaszszon a király bölcs és ügyes férfiút, és tegye őt Egyiptom földének gondviselőjévé, 34 Ki tiszttartókat rendeljen minden tartományokban, és a termés ötödrészét a bőség hét esztendejében, 35 melyek következnek, gyűjtse csűrökbe, és minden gabona Fáraó hatalma alá takartassék, és tartassék meg a városokban, 36 előkészűletűl a hét esztendőnek, jövendő éhségére, mely elnyomja Egyiptomot, hogy a föld meg ne emésztessék a szükség miatt. 37 Tetszék a tanács Fáraónak és minden tisztviselőinek; 38 és szóla nekik: Vajjon találhatunk-e ily férfiút, ki az Isten lelkével teljes legyen? 39 Mondá azért Józsefnek: Mivelhogy Isten neked mutatta meg mind a miket szólottál, találhatok-e náladnál bölcsebbet, vagy csak hozzád hasonlót? 40 Te leszesz házam felügyelője, és szád parancsának az egész nép engedelmeskedni fog, csak királyi székemmel előzlek meg. 41 És Fáraó mondá ismét Józsefnek: Ime egész Egyiptom földére rendeltelek. 42 És levéve kezéről a gyürűt, az ő kezébe adá azt, és felöltözteté őt bíborköntösbe, és nyakába aranylánczot tőn, 43 és második szekerébe ülteté őt, kiáltván a hírnök: hogy mindnyájan térdet hajtsanak előtte, és tudják meg, hogy ő fejedelme egész Egyiptom földének. 44 És mondá a király Józsefnek: Én vagyok Fáraó; parancsod nélkül nem mozdítja meg senki kezét vagy lábát egész Egyiptom földén. 45 És elváltoztatá az ő nevét, és nevezé őt egyiptomi nyelven: világ szabadítójának. És adá neki feleségűl Aszenetet, Putifárnak, a heliopoli papnak leányát. Bejárá tehát József Egyiptom földét. 46 (Harmincz esztendős vala pedig, mikor Fáraó király elé állott); és körűljárá Egyiptom minden tartományát. 47 És eljöve a hét esztendő bősége; és kévékbe kötvén a gabonát, összegyűjték Egyiptom csűreibe, 48 és minden termés fölöslege megtakaríttaték minden városban. 49 És oly nagy vala a búza bősége, hogy a tenger fövenyéhez hasonlíta, és a sokaság meghaladá a mértéket. 50 Józsefnek pedig, mielőtt az éhség eljött, két fia születék, kiket neki Aszenet, a heliopoli papnak, Putifárnak leánya szüle. 51 És hivá az elsőszülött nevét Manasszesnek, mondván: Elfeledtette velem Isten minden nyomorúságomat és atyám házát. 52 És a másiknak nevét Efraimnak nevezé, mondván: Megszaporított engem Isten szegénységem földén. 53 Miután pedig eltelt a bőség hét esztendeje, mely Egyiptomban vala, 54 elkezde jőni a szükség hét esztendeje, a mint József előre megmondotta vala; az egész földön elhatalmazék az éhség, de Egyiptom minden tartományában vala kenyér. 55 Miután pedig erre is éhség jött, a nép Fáraóhoz kiálta, kenyeret kérvén. Kiknek ez felelé: Menjetek Józsefhez, és a mit ő mondand nektek, azt cselekedjétek. 56 Az éhség pedig naponkint növekedik vala az egész földön; és megnyita József minden csűröket, és árul vala az Egyiptomiaknak, mert az éhség rájok is nehezedett vala. 57 És minden tartományok Egyiptomba jövének élelmet venni, hogy a fogyatkozás nyomorúságát enyhítsék.