Mózes I. könyve. Genezis 42

1 Hallván pedig Jákob, hogy eleséget árúlnak Egyiptomban, mondá fiainak: Miért késtek? 2 Hallottam, hogy búzát árulnak Egyiptomban; menjetek le, és vegyetek a mennyire szükségünk van, hogy élhessünk, és a fogyatkozás miatt meg ne emésztessünk. 3 Lemenvén tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vegyenek Egyiptomban, 4 Benjamint otthon tartá Jákob, azt mondván az ő bátyjainak: Nehogy az úton valami baja történjék. 5 Igy menének Egyiptom földére másokkal, szintén vásárlani menőkkel, mert éhség vala Kanaán földén. 6 És József vala a fejedelem Egyiptom földén, s az ő engedelmével adják vala el a gabonát a népeknek. És mikor leborúltak előtte bátyjai, 7 és megismerte őket, mint idegenekhez keményebben szóla, kérdvén őket: Honnan jöttetek? Kik felelének: Kanaán földéről, hogy élelmünkre szükségeseket vehessünk. 8 És noha ő bátyjait megismeré, nem ismerteték meg tőlök. 9 És megemlékezvén az álmokról, melyeket egykor látott vala, mondá nekik: Ti kémek vagytok; azért jöttetek, hogy e föld erőtlen részét meglássátok. 10 Kik mondák: Nem úgy van, uram! hanem szolgáid azért jöttek, hogy élelmet vegyenek. 11 Mindnyájan egy ember fiai vagyunk, békeségesen jöttünk, és szolgáid semmi gonoszra nem törekszenek. 12 Kiknek ő felelé: Másképen vagyon; e föld erőtlen részeit jöttetek megnézni. 13 Amazok pedig mondák: Tizenketten vagyunk testvérek, a te szolgáid, egy ember fiai Kanaán földén; a legkisebbik atyánkkal van, a másik nincs többé. 14 Ez az, úgymond, a mit mondottam: hogy kémek vagytok; 15 most majd megpróbállak: Úgy éljen Fáraó! el nem mentek innen, míg ide nem jő legkisebbik öcsétek. 16 Küldjetek el egyet közőletek, s ez hozza el őt; ti pedig fogságban lesztek, hogy kitűnjék, vajjon igaz-e, a mit mondottatok, vagy hamis? különben, úgy éljen Fáraó! kémek vagytok. 17 Annakokáért őrizet alatt tartá őket harmadnapig. 18 Harmadnapon pedig a tömlöczből kihozatván, mondá nekik: Cselekedjétek, a mit mondottam, hogy éljetek; mert az Istent félem. 19 Ha békeségesek vagytok, maradjon egyik testvértek lekötve a tömlöczben; ti pedig menjetek el, és vigyétek haza a gabonát, melyet vettetek; 20 és legkisebbik öcséteket hozzátok hozzám, hogy megpróbálhassam beszédeteket, és meg ne haljatok. És úgy cselekvének, a mint mondotta vala. 21 És szólának egymáshoz: Méltán szenvedjük ezeket, mert vétkeztünk a mi öcsénk ellen, látván lelke szorongatását, midőn könyörgött nekünk, és nem hallgattuk meg; azért jött ránk ezen inség. 22 Közőlük egyik, Rúben mondá: Nem mondottam-e nektek: ne vétkezzetek a gyermek ellen! de nem hallgattatok rám? ime az ő vére most számon vétetik. 23 Nem tudják vala pedig, hogy József érti őket mivelhogy tolmács által szól vala hozzájok. 24 És elfordúla egy kevéssé, és síra; és visszatérvén szóla velök; 25 és letartván Simeont, és megköttetvén előttök, parancsolá a szolgáknak, hogy zsákjaikat búzával töltsék meg, s kinekkinek pénzét tegyék be zsákjába, adván azonfelűl élelmet az útra; és úgy cselekvének. 26 Azok pedig elvivén a gabonát szamaraikon, elmenének. 27 És megnyitván egyik a zsákot, hogy abrakot adjon barmának a szálláson, látván a pénzt a zsák szájában, 28 mondá testvéreinek: Visszaadatott nekem a pénz, ime a zsákban vagyon. És álmélkodva és megzavarodva mondák egymásnak: Micsoda ez, mit az Isten nekünk cselekedett? 29 És megérkezvén atyjokhoz, Jákobhoz, Kanaán főldére, elbeszélék neki mind a mi velek történt vala, mondván: 30 Keményen szólt velünk azon föld ura, és minket a tartomány kémeinek tartott. 31 Kinek azt felelők: Békeségesek vagyunk, és semmi álnokságot nem forralunk. 32 Tizenketten vagyunk testvérek egy atyától; az egyik nincs többé, a legkisebbik atyánkkal van Kanaán földén. 33 Ő mondá nekünk: Igy próbálom meg, hogy békeségesek vagytok-e? egyik testvérteket hagyjátok nálam, s a házi szükségtekre való élelmet vigyétek, és menjetek el, 34 és legkisebbik öcséteket hozzátok hozzám, hadd tudjam, hogy nem vagytok kémek, és ezt, ki fogságban tartatik, visszanyerhessétek, és azután szabadságtok legyen venni, a mit akartok. 35 Ezeket mondván, midőn a gabonát kitöltötték, mindenik megtalálá a zsákok szájába kötött pénzt; és megijedvén mindnyájan, 36 mondá atyjok, Jákob: Minden gyermekeimtől megfosztotok; József nincs többé, Simeon fogságban tartatik, és Benjamint is elviszitek; mind rám száll e szerencsétlenség! 37 Felelé neki Rúben: Mind a két fiamat öld meg, ha neked őt vissza nem hozom; add őt az én kezembe, és én őt visszaadom neked. 38 Ő pedig mondá: Nem megyen le fiam veletek; bátyja meghalt, és ő egyedül maradt; ha valami baja történik a földön, melyre mentek, ősz hajamat fájdalommal viszitek a föld alá.