Mózes I. könyve. Genezis 43

1 Azonban az éhség igen gyötri vala az egész földet. 2 És elköltvén az élelmet, melyet Egyiptomból hoztak vala, mondá Jákob az ő fiainak: Menjetek vissza, és vegyetek számunkra egy kevés eleséget. 3 Felelé Júdás: Erős esküvés bizonyításával hagyá meg nekünk az a férfiú, mondván: Nem látjátok meg orczámat, ha legkisebbik öcséteket el nem hozzátok magatokkal; 4 ha tehát el akarod őt velünk ereszteni, elmegyünk együtt, és veszünk neked, a mi szükséges; 5 ha pedig nem akarod, nem megyünk el; mert, a mint gyakorta mondottuk, az a férfiú tudatta velünk, mondván: Nem látjátok meg orczámat legkisebbik öcsétek nélkül. 6 Mondá nekik Izrael: Az én fájdalmamra cselekedtétek azt, megjelentvén neki, hogy még egy öcsétek vagyon. 7 Azok pedig felelének: Azon ember rendre kérdezősködött nemzetségünkről: vajjon atyánk él-e? van-e még öcsénk? és ennek következtében feleltünk neki a szerint, a mint kérdezett; tudhattuk-e mi, hogy azt fogja mondani: Hozzátok el magatokkal öcséteket. 8 Júdás is mondá atyjának: Ereszd el velem a gyermeket, hadd menjünk el, hogy élhessünk, s ne haljunk meg mi és kisdedeink. 9 Magamra veszem én a gyermeket, kezeimből vedd számon őt; ha vissza nem hozom, és vissza nem adom őt neked, bűnös leszek ellened minden időben. 10 Ha ezen halogatás nem történik, már másod úttal tértünk volna vissza. 11 Annakokáért mondá nekik atyjok, Izrael: Ha úgy kell lenni, cselekedjetek, a mit akartok; vegyetek e föld legjobb gyümölcseiből edényeitekbe, és vigyetek ajándékokat azon férfiúnak, egy kevés fenyü-viaszt és mézet, illatos fa-mézgát, mirrha-zsengét, terpentint és mandolát. 12 Pénzt is kétannyit vigyetek magatokkal, és a mit zsákjaitokban találtatok, vigyétek vissza, netalán hibából esett légyen; 13 és öcséteket is vigyétek el, és menjetek azon férfiúhoz. 14 Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörűletessé hozzátok, hogy veletek bocsássa vissza testvérteket, kit fogva tart, és ezt a Benjamint is; én pedig úgy leszek, mint megfosztott, magzatok nélkül. 15 Vivének tehát a férfiak ajándékokat és kétannyi pénzt, és Benjaminnal együtt lemenének Egyiptomba, és József előtt megjelenének. 16 Kiket midőn meglátott Benjaminnal együtt, parancsola háza sáfárának, mondván: Vezesd a házba e férfiakat, és ölj ennivaló állatott, és készíts lakomát, mert velem fognak ebédelni. 17 Amaz megcselekvé, a mit neki parancsolt vala, és a házba vezeté a férfiakat. 18 És ott megrettenve, mondák egymásnak: Ama pénzért hozattunk ide be, melyet visszavittünk azelőtt zsákjainkban, hogy most ürügyöt találjon ellenünk, és erőszakkal szolgaságra vessen minket is, szamarainkat is. 19 Azért még az ajtóban a ház sáfárához járúlván, 20 mondák: Kérünk, uram, hallgass ki minket. Ezelőtt is voltunk már itt élelmet venni, 21 melyet megvévén, midőn a szállásra jutottunk, megnyitottuk zsákjainkat, és a pénzt a zsákok szájában találtuk; melyet most azon mértékkel visszahoztunk. 22 De még más ezüstpénzt is hoztunk, veendők a mire szükségünk vagyon; nincs is tudtunkkal, ki tette azt zsákjainkba. 23 Amaz pedig felelé: Békeség nektek, ne féljetek; Istenetek és atyátok Istene adta nektek a kincset zsákjaitokba; mert a pénzt, melyet nekem adtatok, teljes mértékűnek találtam. És kivezeté hozzájok Simeont. 24 És a házba vivén őket, vizet hoza, és megmosák lábaikat, és abrakot ada szamaraiknak. 25 Ők pedig előkészíték az ajándékokat, míg József délre eljő, mert hallották vala, hogy ott fognak kenyeret enni. 26 Beméne tehát József az ő házába, és amazok kezeikben tartván, eléje vivék az ajándékokat, egész földig hajolván meg előtte. 27 Ő pedig viszont kegyesen köszöntvén őket, kérdezé, mondván: Egészségben van-e öreg atyátok, a kiről szólottatok vala nekem? él-e még? 28 Ők felelének: Egészségben van szolgád, a mi atyánk; még él. És meghajolván, leborúlának előtte. 29 József pedig fölemelvén szemeit, látá Benjamint, vele egy anyától való testvérét, és mondá: Ez-e a ti legifjabb öcsétek, a kiről szólottatok vala nekem? És ismét mondá: Az Isten legyen kegyelmes neked, fiam! 30 És elsiete onnan, mert öcscsén szíve megindúlt, és kigördűlnek vala könyei, és bemenvén egy szobába síra. 31 Azután mosdott arczczal ismét kijövén, megtartóztatá magát, és mondá: Hozzátok föl az étkeket. 32 Felhozák azokat külön Józsefnek, külön testvéreinek, és az egyiptomiaknak is, kik ott esznek vala külön, mert az egyiptomiaknak nem szabad a zsidókkal enni, s ők az oly lakomát tisztátalannak tartják. 33 Leülének előtte, az elsőszülött elsőszülöttsége szerint, a legifjabb is kora szerint. És igen csodálkoznak vala. 34 Kiki elvevé a részt, melyet tőle nyert; de nagyobb rész juta Benjaminnak, úgy hogy öt más részt is meghaladott. És ivának és megrészegedének együtt ővele.