Mózes I. könyve. Genezis 44

1 Parancsola pedig József háza sáfárának, mondván: Töltsd meg zsákjaikat gabonával, a mennyi azokba férhet, és mindenik pénzét tedd a zsákba fölűl. 2 Ezüst poharamat pedig és a búza árát, melyet ő adott, tedd a legifjabbik zsákjának szájába. És úgy lőn. 3 És megviradván, elbocsáttatának szamaraikkal együtt. 4 És immár a városból kimentek, s egy kevéssé elhaladtak vala; akkoron eléhíván József háza sáfárát: Kelj föl, úgymond, és menj azon férfiak után, és megfogván őket, mondjad: Miért fizettetek roszszal a jóért. 5 A pohár, melyet elloptatok, az, melyből uram iszik, és melyből jövendölni szokott; igen nagy gonoszságot cselekedtetek. 6 Ő úgy tőn, a mint parancsolva volt; és megfogván őket, a szerint szóla nekik. 7 Kik felelének: Miért szól így a mi urunk, mintha szolgáid ily nagy vétket cselekedtek volna? 8 A pénzt, melyet a zsákokban fölűl találtunk, visszahoztuk neked Kanaán földéről: következésképen, hogy loptunk volna urad házából aranyat vagy ezüstöt? 9 A kinél találtatik, szolgáid közől, a mit keressz, az haljon meg, és mi szolgái leszünk urunknak. 10 Amaz mondá nekik: Legyen itéletetek szerint: a kinél találtatik, az legyen szolgám, ti pedig bűntelenek lesztek. 11 Tehát sietve lerakván a földre a zsákokat, megnyiták mindnyájan. 12 S miután megvizsgálta az öregebbiktől kezdve a legkisebbig, Benjamin zsákjában találá meg a poharat. 13 Ők pedig megszaggatván ruháikat, és megterhelvén ismét szamaraikat, visszatérének a városba. 14 És Júdás első méne be testvéreivel Józsefhez, (ki még azon helyről el nem ment vala), és előtte mindnyájan földre esének. 15 Ő pedig mondá nekik: Miért kivántatok így cselekedni? nem tudjátok-e, hogy nincs hozzám hasonló a jövendölés tudományában? 16 Kinek mondá Júdás: Mit feleljünk uramnak? vagy mit szóljunk? vagy mivel mentsük igazán magunkat? az Isten gonoszságot talált szolgáidban; ime mindnyájan szolgái vagyunk uramnak, mind mi mind a kinél a pohár megtaláltatott. 17 Felelé József: Távol legyen tőlem, hogy így cselekedjem; a ki ellopta a poharat, az legyen szolgám: ti pedig szabadon menjetek el atyátokhoz. 18 Közelebb járúlván pedig Júdás, bizodalommal mondá: Kérlek, uram, hadd szóljon a te szolgád egy igét füleidbe; és ne haragudjál meg szolgádra: mert te vagy Fáraó után, 19 Uram! Kérdezéd előbb a te szolgáidat: Van-e atyátok, vagy testvéretek? 20 És mi azt felelők neked, uramnak: Öreg atyánk van és legifjabb öcsénk, ki az ő vénségében született, kinek egy anyától lett testvére meghalt; s így ő egyetlene anyjának, atyja pedig igen szereti őt. 21 És mondád szolgáidnak: Hozzátok őt hozzám, hogy szemeimet rája vessem. 22 Mi pedig kijelentők uramnak: A gyermek nem hagyhatja el atyját, mert ez, ha elbocsátja őt, meghal. 23 És mondád szolgáidnak: Ha el nem jövend veletek legifjabb öcsétek, nem látjátok többé orczámat. 24 Mikor tehát fölmentünk szolgádhoz, atyánkhoz, elbeszélők neki mind, a miket szólott az én uram. 25 És mondá atyánk: Menjetek ismét oda, és vegyetek egy kevés búzát; 26 azt mondottuk neki: Nem mehetünk el; ha legkisebbik öcsénk velünk lejövend, együtt elmegyünk; mert ha ő velünk nem lesz, nem merünk ama férfiú színe elé menni. 27 Ezekre ő felelé: Tudjátok, hogy kettőt szült nekem feleségem. 28 Kiment az egyik, és azt mondtátok: A fenevad ette meg őt, és mindeddig meg nem jelent. 29 Ha ezt is elviszitek, és valami baja történik az úton, ősz hajamat keserűséggel viszitek a föld alá. 30 Azért, ha bemegyek a te szolgádhoz atyánkhoz, és a gyermek nem lesz velünk (holott amannak lelke ennek lelkén függ), 31 és meglátja, hogy ő nincs velünk, meghal, és szolgáid az ő ősz haját fájdalommal viszik a föld alá. 32 Én legyek inkább szolgád, ki ezt hűségem alá vettem, és kezes lettem, mondván: Ha vissza nem hozom őt, bűnös leszek atyám ellen minden időben. 33 Hadd maradjak tehát én, szolgád, a gyermek helyett, uramnak szolgálatában, és a gyermek menjen föl bátyjaival. 34 Mert nem térhetek vissza atyámhoz a gyermek nélkűl, hogy ne legyek tanúja a keserűségnek, mely alatt atyám össze fog roskadni.