Mózes I. könyve. Genezis 45

1 József nem tartóztathatá tovább magát, sokan állván körülötte; azért parancsolá, hogy menjenek ki mindnyájan, és semmi idegen ne legyen jelen az egymás megismerésében. 2 És fölemelvén szavát, síra, úgy hogy meghallák az egyiptomiak és Fáraó egész háza. 3 És mondá testvéreinek: Én vagyok József; él-e még atyám? S testvérei nem felelhetnek vala, nagy ijedéssel megrettenvén. 4 Kiknek ő kegyesen mondá: Járúljatok hozzám. És mikor közelebb járúltak: Én vagyok, úgymond, József, a ti testvéretek, kit eladtatok Egyiptomba. 5 Ne féljetek, és ne essék nehezetekre, hogy eladtatok engem e tartományba; mert megmentéstekre küldött engem az Isten előttetek Egyiptomba. 6 Mivel két esztendeje, hogy az éhség elkezdődött a földön; és még öt esztendő van hátra, mialatt sem szántani sem aratni nem lehet. 7 És előre küldött engem az Isten, hogy megtartassatok a földön, és tápláléktok legyen, hogy élhessetek. 8 Nem a ti tanácsotokból, hanem az Isten akaratjából küldettem ide, ki engem mintegy atyjává tőn Fáraónak, és egész házának urává, és fejedelemmé Egyiptom minden földén. 9 Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt izeni fiad, József: Az Isten engem urává tett egész Egyiptom földének, jőj le hozzám, ne késsél. 10 És Gesszen földén fogsz lakni; és mellettem leszesz te és fiaid és fiaidnak fiai, juhaid és csordáid és mind, a mivel bírsz. 11 És ott táplállak téged, (mert még az éhségnek öt esztendeje van hátra), hogy el ne veszsz te és háznéped és minden, a mivel bírsz. 12 Ime a ti szemeitek és Benjamin öcsém szemei látják, hogy az én szám beszél hozzátok. 13 Vigyétek hírűl atyámnak minden dicsőségemet, és mind, a miket láttatok Egyiptomban; siessetek, és hozzátok el őt hozzám. 14 És midőn megölelvén, nyakába borúlt öcscsének, Benjaminnak, síra; amaz is hasonlóképen sirván az ő nyakán. 15 És megcsókolá József minden testvéreit, és síra mindeniken; s ezután merének vele szólani. 16 Ezt meghallák s ünnepélyesen hirdeték a király udvarában: Eljöttek József atyjafiai; és örűle Fáraó és az ő egész háznépe. 17 És mondá Józsefnek, hogy parancsolja testvéreinek, mondván: Megterhelvén a barmokat, menjetek Kanaán földére, 18 és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságtokat, és jőjetek hozzám, és én nektek adom Egyiptom minden javait, hogy a föld zsírját egyétek. 19 Parancsold meg azt is, hogy vigyenek szekereket Egyiptom földéről az ő kisdedeik és feleségeik elhozására; és mondjad: Hozzátok el atyátokat, és siessetek mennél hamarább eljőni. 20 És semmit el ne hagyjatok házi eszközeitekből; mert Egyiptom minden gazdagsága tietek leszen. 21 És úgy cselekvének Izrael fiai, a mint nekik meg vala parancsolva. Kiknek József szekereket ada Fáraó parancsa szerint, és élelmet az útra. 22 és mindeniknek két-két öltöző ruhát parancsola hozatni; Benjaminnak pedig háromszáz ezüst pénzt ada, és öt legszebb ruhát; 23 ugyanannyi pénzt és ruhát küldvén atyjának; és még tíz szamarat ada, hogy vigyenek azokon Egyiptom minden gazdagságaiból; és ugyanannyi nőstényszamarakat, melyek búzát és kenyeret vigyenek az útra. 24 Elbocsátá tehát testvéreit, és az elindúlóknak mondá: Össze ne haragudjatok az úton. 25 Kik Egyiptomból kimenvén, Kanaán földére jutának atyjokhoz, Jákobhoz. 26 És hirűl vivék neki mondván: Fiad, József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földén. Hallván ezt Jákob, mintha mély álomból serkent volna fel, mindazáltal nem hisz vala nekik. 27 De mikor azok az egész dolog rendét elbeszélték, és midőn látta a szekereket és mind a miket küldött vala: megélede az ő lelke, 28 és mondá: Elég nekem, hogy fiam, József még él; elmegyek, hogy meglássam őt, mielőtt meghaljak.