Mózes I. könyve. Genezis 47

1 Bemenvén tehát József, megjelenté Fáraónak, mondván: Atyám és testvéreim, azok juhai és csordái és mindenök, a mivel bírnak, eljöttek Kanaán földéről; és ime megszállottak Gesszen földén. 2 Testvérei közől is öt, szembe nem tűnő férfiút állíta a király elé. 3 Kiket ő kérde: Mi a ti foglalkozástok? Felelének: Juhpásztorok vagyunk. Szolgáid, mi, mint atyáink is. 4 Földedre jöttünk zarándokolni, mert nincs füve a te szolgáid nyájainak, elhatalmazván az éhség Kanaán földén; és kérünk, engedd meg, hogy mi, szolgáid, Gesszen földén lehessünk. 5 Mondá tehát a király Józsefnek: Atyád és testvéreid hozzád jöttek. 6 Egyiptom földe előtted vagyon; legjobb helyen telepítsd meg őket, és add nekik Gesszen földét. És ha tudsz köztök ügyes férfiakat, rendeld azokat barmaim gondviselőivé. 7 Ezekután József bevezeté atyját a királyhoz és eléje állítá; ki megáldván őt, 8 és kérdeztetvén tőle: mennyi a te életed esztendeinek napja? 9 felelé: Az én zarándokságom napjai száz harmincz esztendő, kevesek és mostohák, és nem érték el atyáim napjait, melyekben ők zarándokoskodtak. 10 És megáldván a királyt, kiméne. 11 József pedig atyjának és testvéreinek birtokot ada Egyiptomban, a föld legjobb helyén, Ramesszesben, a mint Fáraó parancsolta vala. 12 És táplálá őket és atyja egész házát, kinekkinek élelmet adván. 13 Mert az egész föld kerekségén elfogyván a kenyér, éhség nyomta vala el a földet, főképen Egyiptomot és Kanaánt, 14 melyekből az eladott gabonáért minden pénzt begyüjte és bevive a király kincstárába. 15 És mikor a vevők pénze elfogyott, egész Egyiptom Józsefhez jöve, mondván: Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg előtted, miután pénzünk elfogyott? 16 Kiknek ő felelé: Hozzátok ide barmaitokat, és élelmet adok nektek azokért, ha pénzetek nincsen. 17 Mikor azokat elhozták, eleséget ada nekik a lovakért és juhokért, az ökrökért és szamarakért, és eltáplálá őket azon esztendőben a baromcsere által. 18 Eljövének más esztendőben is, és mondák neki: Nem titkolhatjuk el a mi urunktól, hogy pénzünk elfogyván, egyszersmind marhánk is elfogyott; az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kivűl semmink sincsen; 19 miért haljunk meg tehát szemed láttára? tieid leszünk mind mi mind földeink; végy meg minket a királyi szolgálatra, és adj magot, nehogy a munkás elveszvén, a föld elpusztúljon. 20 József tehát megvevé Egyiptom egész földét, kiki mind eladván birtokát a nagy éhség miatt. És Fáraónak tulajdonává tevé azt, 21 és annak minden népét Egyiptom egyik határától legvégső széleig, 22 kivévén a papok földét, mely nekik a királytól adatott vala; kiknek meghatározott élelmet is adának a köz-csűrökből, és azoknál fogva ők nem kényszerűlének eladni birtokaikat. 23 Mondá ekkor József a népnek: A mint látjátok, mind magatok mind földetek Fáraó birtokában vagyon; ime itt a mag, vessétek be a földeket, 24 hogy gabonátok lehessen. Ötödrészét adjátok a királynak; a többi négy részt nektek engedem vetésre, és háznépetek s magzataitok élelmére. 25 Kik felelének: Megmaradásunk kezedben vagyon; csak tekintsen ránk a mi urunk, és örömest szolgálunk a királynak. 26 Az időtől a jelen napig egész Egyiptom földén ötödrészt fizetnek a királynak, s ez mintegy törvénynyé lőn, a papi földet kivéve, mely szabad volt e kötelességtől. 27 Izrael tehát Egyiptomban lakék, azaz Gesszen földén, és bírá azt; és növekedék és igen megsokasodék. 28 És éle abban tizenhét esztendeig; és lőn életének minden napja száznegyvenhét esztendő. 29 És midőn látta elközelgetni halála napját, hivá az ő fiát Józsefet, és mondá neki: Ha kedvet találtam színed előtt, tedd tomporom alá kezedet, és tégy velem irgalmat és hűséget, hogy ne temess el engem Egyiptomban; 30 hanem aludjam atyáimmal, és vígy el engem e földről, és temess eldődeim sírjába. Felelé neki József: Megcselekszem, a mit parancsoltál. 31 És amaz: Esküdjél meg tehát, úgymond, nekem. Ki miután megesküdött, Izrael imádá az Istent, leborúlván ágya fejére.