Mózes I. könyve. Genezis 48

1 Ezen történetek után megjelenték Józsefnek, hogy atyja beteg. Ki magához vévén két fiát, Manasszest és Efraimot, útra kele. 2 És megmondák az öregnek: Ime fiad, József hozzád jő. Ki összeszedvén erejét, felüle az ágyon. 3 És a hozzá bementnek mondá: A mindenható Isten megjelent nekem Lúzában, mely Kanaán földén vagyon, és megáldott engem, 4 és mondotta: Én téged megsokasítlak, és megszaporítlak, és népek seregévé teszlek téged, és neked adom e földet és ivadékodnak utánad örök birtokúl. 5 A te két fiad tehát, ki neked Egyiptom földén született, mielőtt hozzád jöttem, enyém lesz: Efraim és Manasszes, mint Rúben és Simeon enyéimnek tartatnak. 6 A többiek pedig, kiket ezek után fogsz nemzeni, tieid lesznek, és testvéreik nevét fogják viselni birtokaikban; 7 mivelhogy nekem, mikor Mezopotamiából jövök vala, meghala Rákel Kanaán földén azon útban tavaszszal; és közelgeték Efratához, és eltemetém őt Efrata útja mellett, mely más néven Betlehemnek neveztetik. 8 Látván pedig az ő fiait, mondá neki: Kicsodák ezek? 9 Felelé: Az én fiaim, kiket Isten e helyen ajándékozott nekem. Vezesd hozzám őket, úgymond, hadd áldjam meg. 10 Mert Izrael szemei meghomályosodtak vala a nagy öregség miatt, és tisztán nem láthat vala; és mikor eléje állíttattak, megcsókolván és megölelvén őket, 11 mondá fiának: Nem fosztattam meg látásodtól, s azon felűl megmutatta nekem Isten ivadékodat is. 12 És miután őket elvette József atyja öléből, földig leborúla. 13 És Efraimot magának jobbjára, vagyis Izraelnek baljára állítá; Manasszest pedig magának baljára, atyjának pedig jobbjára, és mind a kettőt hozzá vivé. 14 Ki jobb kezét kinyujtván, Efraimnak, a kisebbik testvérnek fejére tevé; balkezét pedig Manasszes fejére, ki nagyobb korú vala; keresztbe tévén kezeit. 15 És megáldá Jákob Józsefnek fiait, és mondá: Az Isten, kinek színe előtt jártak az én atyáim, Ábrahám és Izsák; az Isten, ki ifjúságomtól táplál engem a jelen napig; 16 az angyal, ki engem minden gonosztól megszabadított, áldja meg e gyermekeket; az én nevem és atyáim, Ábrahám és Izsák nevei szerint hivassanak, és növekedjenek sokaságra a földön. 17 Látván pedig József, hogy atyja jobb kezét tette Efraim fejére, nehezen vevé; és megfogván atyja kezét, igyekezék levenni Efraim fejéről, és átvinni Manasszes fejére, 18 és mondá atyjának: Nem úgy illik, atyám! mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Ki ezt nem akarván, mondá: Tudom, fiam, tudom, ez is nagy néppé lesz ugyan, és megsokasodik, de öcscse nagyobb lesz nálánál, és az ő ivadéka nemzetekké fog növekedni. 20 És ugyanakkor megáldá őket, mondván: Tebenned áldatik meg Izrael, és mondatni fog: Cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal és mint Manasszessel. És Efraimot Manasszes elé helyezé. 21 És mondá fiának, Józsefnek: Ime én meghalok, és az Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földére. 22 Egy részt adok neked atyádfiaidén kivűl, melyet az amorreusok kezéből vettem el kardommal és kézíjammal.