Mózes I. könyve. Genezis 49

1 Eléhivá pedig Jákob az ő fiait, és mondá nekik: Gyűljetek egybe, hogy megjelentsem nektek, a mik rátok következni fognak a jövendő napokban. 2 Gyűljetek egybe, és halljátok, Jákob fiai, halljátok atyátokat, Izraelt. 3 Rúben, elsőszülöttem! te én erősségem, és fájdalmam kezdete, első az ajándékokban, nagyobb a hatalomra nézve, 4 szétfolysz mint a víz, nem fogsz növekedni; mert atyád fekvőhelyére léptél, és megfertőztetted az ő ágyát. 5 Simeon és Lévi, testvérek, gonoszság harczos eszközei. 6 Tanácskozásukba ne menjen az én lelkem, és gyülekezetökben ne legyen az én dicsőségem; mert dühösségökben megölték a férfiat, és önkényökben a falat aláásták. 7 Átkozott az ő dühösségök, mert vakmerő; és boszankodásuk, mert kemény; elosztom őket Jákobban, és elszélesztem őket Izraelben. 8 Júda! téged dicsérni fognak atyádfiai; a te kezed ellenségeid nyakán lesz, és meghajolnak előtted atyádnak fiai. 9 Júda, ifjú oroszlán; ragadományra kelsz, fiam! s nyugodni lefekszel, mint az oroszlán, és mint a nőstényoroszlán, ki költi fel őt? 10 El nem vétetik a fejedelmi pálcza Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mignem eljő, a ki elküldetik, s ő leszen az, kire a nemzetek várakoznak. 11 Oh fiam! ő a szőlőhöz köti vemhét, és a szőlőtőhöz nőstényszamarát. Ruháját borban mossa meg, és palástját a szőlő vérében. 12 Szemei szebbek a bornál, és fogai fehérebbek a tejnél. 13 Zabulon a tenger partján lakik, és a hajók kikötőhelyén, elérvén Szidonig. 14 Isszakar erős szamár, mely a határok között fekszik. 15 Látván, hogy jó a nyugalom, és földe legjobb, meghajtja vállát a teherhordásra, és adófizető lészen. 16 Dán itélni fogja népét, mint más nemzetség Izraelben. 17 Dán kígyó leszen az úton, szarvas kígyó az ösvényen, megmarván a ló körmeit, hogy a rajtaülő hátraessék. 18 A te szabadításodat várom, Uram! 19 Gád felövezve harczol előtte, és háta mögött is védelme lesz. 20 Áser kövér kenyérrel él, és csemegéket ád a királyoknak. 21 Neftali, kiszabadúlt szarvas, és kellemes szózatokhoz értő. 22 Növekedő fiú József, növekedő fiú és ékes tekintetű; a leányok futostak a kőfalon. 23 De megkeserítették őt, és pörlöttek és irígykedtek rá a nyilasok. 24 Azonban az Erősre volt helyezve az ő kézíve, és karjainak s kezeinek kötelei megoldattak Jákob Hatalmasának kezei által, így támadt a pásztor, Izraelnek alapköve. 25 Atyád Istene leszen segítőd, és a mindenható megáld téged onnan felűlről az ég áldásaival, alant a mélység áldásaival, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai felűlhaladják az ő atyáinak áldásait, míglen eljő az örök halmok óhajtása; szálljanak azok József fejére, a nazareus feje-tetejére atyjafiai között. 27 Benjamin ragadozó farkas, reggel zsákmányt eszik, és este ragadományokat oszt. 28 Mindezek Izrael nemzetségei, tizenketten; ezeket mondá nekik atyjok, és megáldá mindenikét különös áldásokkal. 29 És parancsola nekik, mondván: Én már népemhez gyüjtetem, temessetek engem atyámhoz, a kettős barlangba, mely a heteus Efron földén vagyon, 30 Mambre átellenében Kanaán földén, melyet Ábrahám megvett földestűl a heteus Efrontól temető-birtokúl. 31 Ott temeték el őt és feleségét, Sárát; ott temetteték el Izsák feleségével, Rebekkával; ott fekszik Lia is eltemetve. 32 És elvégezvén a parancsokat, melyeket fiainak adott, fölvevé lábait az ágyra, és meghala, és az ő népéhez téteték.