Mózes I. könyve. Genezis 50

1 Ezt látván József, atyjának orczájára borúla, sirván és csókolgatván őt. 2 És megparancsolá szolgáinak, az orvosoknak, hogy atyját balzsamozzák be. 3 Kik a meghagyást teljesitvén, elmúlék a negyven nap, mert ez vala a szokás a bebalzsamozott holttestekkel; és siratá őt Egyiptom hetven napig. 4 És eltelvén a siratás ideje, szóla József Fáraó udvari népének: Ha kedvet találtam színetek előtt, szóljatok Fáraónak: 5 Mivelhogy atyám megesketett engem, mondván: Ime meghalok, az én síromba temess el engem, melyet magamnak Kanaán földén szereztem. Fölmegyek tehát, és eltemetem atyámat, és visszatérek. 6 És mondá neki Fáraó: Menj föl, és temesd el atyádat, a mint megesküdtettél. 7 Ki fölmenvén, elmenének vele Fáraó házának minden vénei és Egyiptom földének minden idősbjei, 8 József háznépe az ő atyjafiaival, a gyermekeken, nyájakon és csordákon kivűl, melyeket Gesszen földén hagyának. 9 Valának az ő útitársaságában szekerek és lovasok is; és ez nem kis sereg lőn. 10 És eljutának Atad szérűjéhez, mely a Jordánon túl vagyon; hol a temetés pompáját fölötte nagy sírással megtartván, hét napot töltének. 11 Mit mikor Kanaán földének lakói láttak, mondák: Nagy siralmok ez az egyiptomiaknak. És azért hivaték azon hely neve Egyiptom siralmának. 12 Úgy cselekvének tehát Jákob fiai, a mint megparancsolta vala nekik; 13 és elvivén őt Kanaán földére, eltemeték a kettős barlangban, melyet Ábrahám vett vala földestűl temető-birtokúl a heteus Efrontól, Mambre átellenében. 14 És visszatére József Egyiptomba az ő atyjafiaival és az egész útitársasággal, miután atyját eltemette. 15 Kinek halála után félvén az ő testvérei, és egymás között szólván: Netalán megemlékezzék a bántalomról, melyet szenvedett, s visszafizesse nekünk mind a gonoszt, melyet cselekedtünk.… 16 izenének neki, mondván: Atyád megparancsolta nekünk, mielőtt meghalt, 17 hogy ezt mondanók neked az ő szavaival: Kérlek feledkezzél el atyádfiai vétkéről s azon bűnről és gonoszságról, melyet rajtad elkövettek; mi is kérünk, bocsásd meg a te atyád Istene szolgáinak e hamisságot. Ezeket hallván József, síra. 18 És hozzá menének atyjafiai, és arczczal a földre borúlva, mondák: Szolgáid vagyunk. 19 Kiknek ő felelé: Ne féljetek, vajjon ellenállhatunk-e az Isten akaratának? 20 Ti gonoszt gondoltatok ellenem; de Isten azt jóra fordította, hogy felmagasztaljon engem, a mint most látjátok, és sok népet megmentsen. 21 Ne féljetek; eltáplállak titeket és kisdedeiteket. És megvigasztalá őket, nyájasan és szeliden szólván velök. 22 És Egyiptomban lakék atyjának egész házával; és éle száztíz esztendeig. És látá Efraim fiait harmad ízig. Makírnak is, Manasszes fiának fiai születének József térdein. 24 Melyek megtörténvén, szóla atyjafiainak: Halálom után Isten meglátogat benneteket, és fölvezet titeket e földről, azon földre, melyet esküvel igért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. 25 És miután megeskette őket és mondotta: Meglátogat Isten titeket; vigyétek el ezen helyről tetemeimet magatokkal: 26 meghala, száztíz esztendeje telvén el életének. És bebalzsamoztatván, koporsóba téteték Egyiptomban.