Mózes I. könyve. Genezis 9

Isten szövetséget köt az új emberi nemzedékkel. Kám és Kanaán atyjoktól megátkoztatnak. Szem és Jáfet megáldatnak.

1 És megáldá Isten Noét és fiait, és mondá nekik: Növekedjetek és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 És tőletek félelem és rettegés legyen a föld minden állatain és minden égi madarakon, mindazokkal együtt, mik a földön mozognak; a tenger minden halai kezetekbe adattak. 3 És minden, a mi mozog és él, legyen nektek eledelűl; mint a zöld veteményeket, úgy adom nektek mindezeket. 4 Kivévén azt, hogy a húst vérével ne egyétek; 5 mert lelketek vérét követelni fogom minden oktalan állatok kezéből és az ember kezéből; a férfiúnak és atyjafiának kezéből követelem az ember lelkét. 6 A ki embervért ont, ontassék annak vére; mert az ember Isten képére alkottatott. 7 Ti pedig növekedjetek és sokasodjatok, és járjatok a földön, és töltsétek be azt. 8 Ezeket is mondá az Isten Noénak és vele fiainak: 9 Ime én szövetséget kötök veletek és utánatok ivadéktokkal, 10 és minden élő lénynyel, mely veletek vagyon, mind a madarakból, mind a marhákból, és a föld minden barmaiból, melyek kijöttek a bárkából, – a földnek minden állataira nézve. 11 Szövetséget kötök veletek, és soha többé nem öletik meg minden test vízözönnel; nem is lesz többé vízözön, mely a földet elveszítse. 12 És mondá az Isten: Ez jele a szövetségnek, melyet teszek közöttem és közöttetek és minden élő lény között, mely veletek vagyon, örök nemzedékekre. 13 Szivárványomat a felhőkbe helyezem, és ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 És mikor beborítom felhőkkel az eget, feltűnik szivárványom a felhőkben; 15 és megemlékezem szövetségemről tiveletek és minden élő lélekkel, mely a testet élteti, és nem lesz többé vízözön minden test eltörlésére. 16 És szivárvány lesz a felhőkben, és meglátom azt, és megemlékezem az örök szövetségről, mely köttetett az Isten között és a földön levő valamennyi testnek minden élő lelke között. 17 És mondá az Isten Noénak: Ez lesz jele a szövetségnek, melyet megállapítottam közöttem és minden test között a földön. 18 Noé fiai pedig, kik a bárkából kijöttek, Szem, Kám és Jáfet valának; Kám pedig atyja Kanaánnak. 19 Ezek Noé három fiai, és ezektől terjedett el az összes emberi nem az egész földön. 20 És Noé földmívelő ember lévén, kezdé a földet munkálni, és szőlőt ültete. 21 És bort iván, megrészegedék, és megmezítelenűlve feküvék sátorában.

22 A mit meglátván Kanaán atyja, Kám, hogy tudniillik atyja szemérme mezítelen, megjelenté azt kivűl két testvérének. 23 De Szem és Jáfet palástot vetének vállaikra, és háttal fordúlva menvén, befödék atyjok szemérmét, és orczájok el vala fordítva, és nem láták atyjok férfiúságát. 24 Fölébredvén pedig Noé a borosságból, midőn megtudta, mit cselekedett volt vele kisebbik fia, 25 mondá: Átkozott Kanaán, az ő atyjafiai szolgáinak szolgája lesz. 26 És mondá: Áldott Szem Ura Istene, az ő szolgája legyen Kanaán. 27 Terjeszsze ki az Isten Jáfetet, s ez lakjék Szem sátoraiban, és Kanaán az ő szolgája legyen. 28 Éle pedig Noé a vízözön után háromszáz ötven esztendeig. 29 És betölte összes napjaiban kilenczszáz ötven esztendőt, és meghala.