Zsidóknak írt levél 10

Az ó szövetség csak árnykép s nem maga a valóság lévén, már ennélfogva is az áldozatok, mint szintúgy csak képek, valóságos megigazúlást nem szerezhetnek; mert ha szerezhettek volna, akkor nem lett volna szükség azokat ismételni, de épen ismétlésökben van azon vallomás, hogy azok a bűnt el nem vehették. Hogyan is tisztíthatna meg állatvér a bűnöktől! Azért erősítette Krisztus is a zsoltár szavai szerint, midőn e világra lépett, hogy nem jött állatáldozatokat bemutatni, hanem Isten akaratját teljesíteni; mi által az előbbi áldozatokat megszűntette, s azok helyére engedelmességét, azaz, testének engedelmes feláldozását tette. Az izraeli papok a szentélyben állanak, és gyakran bemutatják az elégtelen áldozatokat. Krisztus egy áldozatot mutatott be mindörökre, és uralkodva ül az Isten jobbján. Hogy az ő áldozata egyszer mindenkorra elegendő volt, kitűnik azon prófétai mondatból, hol oly szövetség van igérve, melyben tökéletes bocsánat adatik. Mivel Krisztus nekünk halála által utat nyitott a szentélyhez, tehát közeledjünk Istenhez, telve hittel, reménynyel és szeretettel, távol minden szakadási érzülettől; mert az elpártolókra nézve nincs többé áldozat, hanem csak rettentő büntetés. Emlékezzetek a már kiállott szenvedésekre, és legyetek kitartók még rövid ideig. Az állhatatos hit üdvre viszen, az ellenkező pedig romlásra.

Mert a törvény, árnyéka lévén a jövendő jóknak, nem valóságos képe a dolgoknak, ugyanazon áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szűntelen áldoznak, az azokhoz járulókat tökéletesekké soha nem teheti. Mert különben megszűntek volna az áldozattételtől, azért, mivel az egyszer megtisztúlt áldozók lelkiisméretét többé semmi bűn nem vádolta volna. De azok minden esztendőben emlékeztetők a bűnökre, mert lehetetlen, hogy a tulkok és bakok vére elvegye a bűnöket. Azért e világra bejövén, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem. Az égő- és bűnáldozatokat nem kedvelted. Akkor mondám: Ime jövök! A könyvben főleg felőlem van írva, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat. Előbb azt mondván: hogy az áldozatokat és ajándékokat a bűnért való és égő-áldozatokat nem akartad, és nem kedvesek neked, mik a törvény szerint áldoztatnak; utóbb: Akkor mondám: Ime jövök, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat… megszűntetni az elsőt, hogy a következőt helyébe állítsa. A mely akaratban megszenteltettünk Jézus Krisztus testének egyszer lett föláldozásával. Ugyanis minden pap előáll, naponkint szolgálván, és gyakorta bemutatván ugyanazon áldozatokat, melyek a bűnöket soha el nem vehetik; ez pedig egy áldozatot mutatván be a bűnökért, mindörökké az Isten jobbján ül, várván továbbá, míg ellenségei lábai zsámolyává tétessenek; mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Bizonyságot tesz pedig erről a Szentlélek is; mert minekutána ezt mondotta: Ez pedig a szövetség, melyet kötök velek azon napok után, úgymond az Úr: Az én törvényeimet szivökbe adom, és elméjökbe írom azokat, és bűneikről és gonoszságaikról már többé meg nem emlékezem. A hol pedig ezeknek bocsánata van, ott nem szükséges már a bűnért való áldozat. Bizodalmunk lévén tehát, atyámfiai, bemenni a szentélybe Krisztus vére által, a hová új és élő utat nyitott nekünk a kárpiton, azaz, testén át, és nagy papunk lévén az Isten háza fölött: járuljunk igaz szívvel tökéletes hitben, miután a gonosz lelkiismérettől szivünk megtisztúlt, és testünk megmosatott tiszta vízzel; tartsuk meg a mi reménységünknek rendíthetlen vallását, (mert hív az, ki igéretet tőn), és egymásra figyelmezvén, szeretetben és jócselekedetekben vetélkedjünk, nem hagyván el gyülekezetünket, mint némelyek szokták, hanem buzdítván egymást annál jobban, mennél inkább látjátok ama napot közeledni. Mert ha akarva vétkezünk, miután az igazság ismeretét megnyertük, már nincs többé áldozat a bűnökért, hanem az itélet rettenetessége vár ránk, és a lobogó tűz, mely megemészti az ellenszegűlőket. Ha valaki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra minden irgalom nélkül meghal; vélhetitek, mennyivel súlyosabb büntetéseket érdemel, ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét boszúsággal illeti? Mert tudjuk, ki mondotta: Enyém a boszúállás, és én megfizetek. És ismét: Mert az Úr megitéli az ő népét. Rettenetes az élő Isten kezeibe esni. Emlékezzetek vissza a régi napokra, melyekben megvilágosíttatván, a viszontagságok nagy harczában szenvedtetek; egyfelől ugyan gyalázat és nyomorgatások által közlátványúl szolgálván, másfelől pedig az így szenvedők társaivá tétetvén; mert mind a foglyokon szánakodtatok, mind javaitok elragadozását örömmel tűrtétek, tudván, hogy nektek jobb és maradandó jószágtok vagyon. Azért el ne veszítsétek bizodalmatokat, melyre nagy jutalom vár. Mert béketűrésre szükségtek vagyon, hogy az Isten akaratját teljesítvén, elnyerjétek az igéretet. Mivel igen kevés idő múlva, a ki eljövendő, eljő, és nem késik. Az én igazam pedig a hitből él; de ha elhúzza magát, nem kedves többé az én lelkemnek. Mi pedig nem vagyunk az elhúzódás fiai a veszedelemre, hanem a hitéi a lélek megnyerésére.

Idézi 183