Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Zsidóknak írt levél 12

Miután oly sok hitbajnok példái vannak előttünk, tehát végezzük be a pályafutást, föltekintve Krisztusra, az ő szenvedéseire és jutalmára, hogy el ne csüggedjünk. Még nem harczoltatok mindhalálig, s úgy látszik, elfeleditek, hogy a gyermekeknek szükség a fenyíték, tehát a fenyíték a fiúsághoz tartozik. Ha testi atyáinktól földi czélokra elfogadjuk a fenyítéket, annál inkább fogadjuk el mennyei Atyánktól, mi üdvösségünkre válik, s az igazság gyümölcseit szerzi meg nekünk. Azért bátorodjatok fel; hárítsátok el az állhatatosság minden akadályait, szenteljétek meg magatokat, s ne játszátok el könnyelműen, mint Ésau, a nyujtott kegyelmet; mert ti nem érzéki, külső, hanem lelki, szent szövetségbe léptetek. Ne szakadjatok el; mert ha már az izraeliták hűtlenségökért életökkel bűnhödtek, mennyivel inkább mi. A törvényadáskor az Úr megrendítette a földet; most pedig igérete szerint nemcsak a földet, hanem az eget is megrendíti, azért legyünk hívek és állhatatosak, hogy az Isten büntető tüze minket el ne nyeljen.

Annakokáért mi is, miután ennyi tanú felhője van közöttünk, letévén minden terhet és a minket környező bűnt, béketűréssel fussunk az elénk nyitott viadalra; nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, ki az előtte levő öröm helyett elszenvedte a keresztet, megveté a gyalázatot, és most az Isten székének jobbján ül. Úgy van, gondoljatok arra, ki maga ellen a bűnösöktől ily ellenszegűlést szenvedett, hogy el ne fáradjatok, lelketekben elcsüggedvén. Mert még szinte vérig nem tusakodtatok, a bűn ellen viaskodván; és elfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: Fiam! ne vesd meg az Úr fegyelmét, és ne csüggedj el, midőn tőle dorgáltatol. Mert a kit szeret az Úr, megsanyargatja; megfenyít pedig minden fiat, kit magához fogad. Maradjatok meg a fegyelemben. Mint fiakhoz, úgy mutatja magát hozzátok az Isten; mert kicsoda oly fiú, kit az atya meg nem fedd? Hogyha a fegyelmen kivűl vagytok, melyben mindenki részes lett, akkor fattyak vagytok, és nem fiak. Továbbá már testi atyáink fegyelemben tartottak, és becsültük őket; nem inkább kell-e engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Amazok ugyan kevés időre és akaratjok szerint fenyítettek minket; ez pedig arra, mi hasznos, az ő megszentelésének elvételére. Minden fenyíték most ugyan nem látszik örömre szolgálni, hanem szomorúságra; azután pedig az igazság megnyugtató gyümölcsét adja meg az általa gyakorlottaknak. Annakokáért a lankadt kezeket és az ingadozó térdeket emeljétek föl, és egyenes lépésekre szoktassátok lábaitokat, hogy ha valaki sántít, el ne nyomorodjék, hanem inkább gyógyúljon meg. Legyetek békében mindenekkel, és szentségben, mi nélkül senkisem látja meg Istent. Vigyázzatok, hogy valaki az Isten malasztját el ne hanyagolja, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, akadály legyen, s azáltal sokan megfertőztessenek. Senki se legyen parázna vagy a szentnek megvetője, mint Ésau, ki egy ételért eladta elsőszülöttségét. Mert tudjátok, hogy azután is, az áldást örökleni óhajtván, elvettetett, mert nem volt már helye a megbánásnak, bár azt könyhullatással kereste. Mert nem járultatok az érinthető hegyhez, a lobogó tűzhöz és forgószélhez, a homályhoz és förgeteghez, a harsonazengéshez és az igék szózatához, melyet a kik hallottak, azért esedeztek, hogy hozzájok ne szóljon az íge; mert el nem viselhették, a mi mondatott vala: „És ha oktalan állat érinti is a hegyet, köveztessék meg;“ oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes így szólott: Elréműltem és reszketek; hanem járultatok Sion hegyéhez, az élő Isten városához, a mennyei Jerusalemhez, és a sok ezer angyalok seregéhez, az elsőszülöttek anyaszentegyházához, kik beirattak mennyekben, Istenhez, a mindenek birájához és a tökéletes igazak lelkeihez, és az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a ránkhintett vérhez, mely jobban szól, mint Ábelé. Vigyázzatok, hogy meg ne vessétek a szólót. Mert ha azok meg nem menekedtek, kik megvetették őt, midőn a földön szólt vala: mennyivel kevésbbé mi, ha a mennyekből nekünk szólótól elfordúlunk. Az ő szava megrendítette akkor a földet; most pedig igéretet tesz mondván: Még egyszer, és én megrendítem nemcsak a földet, de az eget is. Hogy pedig azt mondja: „Még egyszer!“ jelenti az ingadozóknak, mint alkotmányoknak átváltozását, hogy megmaradjanak, a mik rendíthetlenek. Mivel tehát rendíthetlen országba vétettünk föl, tartsuk meg a kegyelmet, mely által kedveskedve szolgáljunk az Istennek félelemmel és tisztelettel; mert a mi Istenünk emésztő tűz.

Idézi 56