Zsidóknak írt levél 4

Féljünk tehát, nehogy elmulaszszuk azt a nyugalmat, mely nekünk is igértetett; mert minket is illet a megnyugvás igérete, habár csak úgy, ha hiszünk, mint ezt a hitetlenek sorsából látjuk. Ez a nyugalom az örök nyugalom Istennél, melyről Mózes a teremtés történetében és a zsoltáros szólanak. Mert van más nyugalom is, nem csak a földi, és mivel a földinél más nyugalmat kell várni, melyből a hitetlenek ki vannak zárva, a zsoltárban még bizonyos kegyelemidő adatik. Ha ugyanis a nyugalom alatt csak az igéret földének nyugalmas birása volna értendő, akkor a zsoltáros oly időben, mikor e bírás megvolt, nem szólhatott volna oly kegyelemidőről, melyben a nyugalom nyerhető. Azért Isten népét, a hivőket még várja a nyugalom Istenben, hol megszűnnek az ő munkájoktól, mint Isten az övétől. Törekedjünk tehát hit által e nyugalomba bejutni, hogy minket hasonló balsors ne érjen; mert Isten fenyegető szava beteljesedik a hitetleneken, s előtte semmi sem maradhat titokban. Ragaszkodjunk a mi főpapunkhoz, ki emberszerető, s lépjünk eléje bizalommal, hogy mikor szükség, segélyt találjunk.

Féljünk tehát, netalán az ő nyugodalmába való bemenetről tett igéretet elhanyagolván, valaki közőletek elmaradottnak találtassék. Mert nekünk is hirdettetett az úgy, mint azoknak; de nem használt nekik a hallott beszéd, nem egyesítvén hittel, a miket hallottak, mert csak úgy megyünk be a nyugodalomba, ha hiszünk, a szerint, a mint mondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugodalmamba; és pedig a világ teremtésének elvégzése után valóba. Mert egy helyen a hetedik napról eképen szól (az írás): És megnyugovék Isten a hetedik napon minden munkájától. És ama helyen ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. Mivel tehát hátra van, hogy némelyek bemenjenek abba; azok pedig, kiknek először hirdettetett, nem mentek be a hitetlenség miatt: ismét napot rendel …Ma… mondván annyi idő után Dávid által, mint fentebb mondatott: „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek sziveiteket.“ Mert ha Józue megszerezte volna nekik a nyugodalmat, más napról azután soha sem szólott volna. Hátra van tehát még a nyugodalom az Isten népének. Mert a ki bemegy az ő nyugodalmába, az is megnyugszik munkáitól, mint Isten övéitől. Siessünk tehát bemenni ama nyugodalomba, nehogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába essék. Mert az Isten beszéde eleven és hathatós, áthatóbb minden kétélű kardnál, és beható az elme és lélek, az ízek és velők eloszlásáig, s megitélője a gondolatoknak és a szív szándékainak. És nincs semmi teremtmény előtte láthatatlan, sőt mindenek födetlenek és kitárvák annak szemei előtt, kiről a mi beszédünk szól. Azért ily nagy főpapunk lévén, ki az egeket áthatotta, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg e vallást. Azért főpapunk nem olyan, ki ne szánakodhatnék erőtlenségünkön, hanem ki megkisértetett úgy, mint mi, mindenben, a bűnön kivűl. Járúljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmas segítségre.

Idézi 110