Zsidóknak írt levél 6

Azt akarnám, hogy ily tökéletesek legyetek. Azért a mélyebb tanításra megyek át, s nem foglalkozom az elemiekkel, a bűnbánatról, hitről, keresztségről és egyebekről szóló tanítással. Igen, a mélyebb tanítást akarom eléadni; mert ha némelyek elestek, ezekre nézve az elemi tanítás haszontalan, mert alig lehet az elszakadtakat ismét bűnbánatra bírni. Felőletek azonban jobbat reménylek, hogy az üdvöt megnyeritek, ha mindjárt gyengéknek mondottalak is; mert Isten, ki eddigi törekvésteket nem hagyja jutalom nélkül, segélyetekre lesz. Kivánom pedig, hogy mindnyájan buzgó és értelmes követői legyenek azoknak, kik a hit és béketűrés által az igéretet megnyerték. Mert mivel Ábrahám, kinek Isten esküvel tett igéretet, hitt és béketűréssel reménylett, megnyeré az igéretet. Az eskü, mint az embereknél is szokás, megerősitésűl szolgált, hogy az igéret és eskü minket is bátorítson állandókká lennünk az örök életnek Isten igéretén alapuló reményében, hová Jézus, a Melkizedek rende szerinti főpap, előttünk ment be érettünk.

Annakokáért mellőzvén a Krisztus tanítmányának elemeit, a tökéletesebbekre megyünk át, nem kezdvén a beszédet ismét az alapról, úgymint, a holt cselekedetekből való megtérésről és a hitről Istenben, a keresztségek tanitásáról, a kezek föltevéséről, a halottak feltámadásáról és az örök itéletről. És ezt cselekeszszük is, ha Isten engedi. Mert lehetetlen, hogy azok, kik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részesek lettek a Szentlélekben, nem különben megízlelték az Isten jó igéjét és a jövendő világ erejét… és mégis elestek… ismét megújuljanak a bűnbánat által, miután újra megfeszítették, a mennyire rajtok állott, az Isten Fiát, és csúfot űztek belőle. Mert azon föld, mely a gyakorta rája hulló záport beiszsza, és alkalmas növényt terem azoknak, ki azt mívelik, áldást nyer az Istentől; a mely pedig töviseket és bojtorványokat terem, elhagyatik, és közel van az átokhoz, minek vége az elégetés. Tifelőletek azonban, szerelmesim, jobbakat reménylünk, és hogy közelebb vagytok az üdvösséghez, noha így szólunk. Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkezzék a ti jótékonyságtokról és szerelmetekről, melyet az ő nevéért mutattatok, kik szolgáltatok a szenteknek és szolgáltok. Kivánjuk pedig, hogy kiki közőletek ugyanazon készséget mutassa a remény teljesitésére mindvégiglen; hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, kik a hit és béketűrés által örökösei az igéreteknek. Mert az Isten Ábrahámnak igéretet tévén, minthogy senki sem volt nagyobb, kire esküdjék, önmagára esküdött, mondván: Bizonyára megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged. És így hosszútüréssel várakozván, megnyerte az igéretet. Mert az emberek önmagoknál nagyobbra esküsznek, és minden vetekedésöknek véget vet a megerősitésűl mondott esküvés. Ennélfogva az Isten bővebben akarván megmutatni az igéret örököseinek az ő tanácsa változhatlanságát, esküvést vetett közbe; hogy két változhatlan dolog által, melyekben lehetetlen az Istennek hazudni, igen erős vigasztalásunk legyen, kik sietünk a nekünk nyujtott remény elnyerésére, melyet úgy tartunk, mint lelkünk biztos és erős horgonyát, mely elér a kárpit belsejéig; a hová elöljárónk, Jézus, miérettünk bement, ki Melkizedek rende szerint főpappá lett mindörökké.

Idézi 41