Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Zsidóknak írt levél 7

Krisztus a főpap Melkizedek rende szerint; mert a földi Melkizedek életviszonyai s egész személyisége által mutatta, hogy ő előképe volt a főpap- Krisztusnak. Mily nagy a Krisztus főpapsága, s mily előnyt érdemel a levítai papság fölött, már a földi Melkizedeknek, Krisztus előképének magas méltóságából is megismerhető. Ábrahám, az ősatya, tizedet adott neki, mi annál feltünőbb, mert Melkizedek idegen volt; mert későbben Ábrahám maradékai csak nemzetbeliöknek, a levitáknak adtak tizedet. Sőt a kedvességben levő Ábrahám meg is áldatott Melkizedektől, a mi világosan jelenti ennek elsőségét Ábrahám és az ő népe papjai fölött, s ezekről még azt tehetjük hozzá, hogy ők Ábrahámban és ővele adtak tizedet, s ez által kijelentették méltóságuk alsóbb fokát. A keresztény papság magas méltósága kitűnik ennek megigéréséből és rendeléséből; mert ha a levitai papság és törvény (melyek mindig együvé tartoznak s együtt szűnnek meg) tökélyre vezethetett volna, akkor más papság és törvény nem adatott volna. Hogy ezek más és fensőbb neműek, kitűnik az új főpap származásából, az ő örök rendeltetéséből, ellentétben a törvény mulandóságával, az ő, esküvel történt megerősitéséből, az ő egységéből, örökkévalóságából és szentségéből.

Mert ezen Melkizedek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, ki eléje méne a királyok legyőzéséből visszatérő Ábrahámnak, és megáldá őt, kinek Ábrahám tizedet is oszta mindenből, ki először ugyan igazság királyának magyaráztatik, azután pedig Sálem királyának, azaz, békeség királyának, ki atya nélkül, anya nélkül, nemzedéksor nélkül, sem napjainak kezdete, sem életének vége nem lévén, hasonló lett az Isten Fiához, és pap marad mindörökké. Lássátok tehát, mely nagy az, kinek Ábrahám patriarka is tizedet adott legjavából. Azoknak ugyan, kik Lévi fiai közől papságot viselnek, parancsolatuk vagyon, hogy a törvény szerint tizedet vegyenek a néptől, azaz, atyjokfiaitól, noha ezek is Ábrahám ágyékából származnak; az pedig, ki nem is azok nemzetségéből való, tizedet vőn Ábrahámtól, és azt, kinek igéretei valának, megáldá. Már pedig ellenmondást nem szenved, hogy a mi kisebb, az áldatik meg a főbbtől. És itt ugyan halandó emberek veszik a tizedet, ott pedig az, kiről bizonyság van, hogy él. S így (úgy szólván) Ábrahám által a tizedet vevő Lévi is tizedet adott; mert még atyjának ágyékában volt, midőn ennek eléje ment Melkizedek. Ha tehát a tökéletesség a leviták papsága által volt, (mert a nép ugyanaz alatt vette a törvényt), mi szükség volt még Melkizedek rende szerint más papnak támadni, és nem Áron rende szerint valónak mondatni? Mert megváltozván a papság, szükség a törvénynek is megváltozni. Csakugyan az, kiről ezek mondatnak, más nemzetségből való, melyből senki sem szolgált oltárnál. Mert tudva van, hogy Júdából származott a mi Urunk, mely nemzetségnek a papság iránt Mózes nem szólott. És még inkább kitűnik ez abból, hogy Melkizedek hasonlatossága szerint más pap támadott, ki nem a testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem az elfogyhatlan élet erejénél fogva; mert bizonyságot tesz az írás: hogy te pap vagy mindörökké Melkizedek rende szerint. Igy elvettetik az előbbi törvény, mint erőtlen és nem használható; mert a törvény semmit sem vitt tökéletességre, hanem bevezetés az jobb reménységre, mely által Istenhez közeledünk. És a mennyiben ez nem történt eskü nélkül (mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, ez pedig esküvel az által, ki neki mondotta: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké), annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus. És azok közől többen lettek ugyan papokká, mivel a halál miatt meg nem maradhattak; ennek pedig, minthogy örökké megmarad, örök papsága vagyon; azért mindörökre üdvözítheti is azokat, kik általa járulnak az Istenhez, mindenkor élvén az érettünk való közbenjárásra. Mert ilyen főpap kellett nekünk, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönzött és az egeknél fönségesebb, ki ne legyen kénytelen mindennap, mint a papok, előbb saját vétkeiért tenni áldozatot, azután a népéért, mert egyszer cselekedte ezt, önmagát feláldozván. Mivel a törvény erőtlen embereket rendelt papokká; de a törvény után jött eskü igéje a Fiút rendelte, ki tökéletes mindörökké.

Idézi 84