Korintusiaknak írt I. levél 1

Bevezetés. Sz. Pál e levelet azon intéssel kezdi, hogy kerülvén a szakadásokat, a keresztény tanítmányt ne az emberi tanítók tekintélyére alapítsuk, mivel csupán Krisztuséi vagyunk. A megfeszített Jézust csak egyszerű szavakkal hirdette az apostol; mert Isten a világ bölcseségét ennek mesterkélt ékesszólásával, mint tévteljes esztelenséget elvetette, az együgyűnek látszó tanítást pedig a keresztről, arra jelölte ki, hogy a hivek az által üdvözűljenek. Ez ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak esztelenség, de a keresztényeknek isteni erő és bölcseség. Valamint az emberi bölcseség elvetésénél, ugy tesz Isten a hivásnál is. A tudatlanokat és alacsony sorsúakat eléjök tette a tanúltaknak és előkelőknek, a mi szintén ezeknél is csupán kegyelemből történt, hogy senki ne kérkedjék tulajdon érdemével, hanem minden dicsőséget az Úrnak adjon.

Pál, Jézus Krisztusnak hivatott apostola az Isten akarata által, és Szosztenes, atyafitársa, Isten egyházának, mely Korintusban vagyon, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a hivatott szenteknek, mindazokkal együtt, kik segítségűl híják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, mind az ő helyökön, mind a miénken… Kegyelem nektek és békeség az Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok Istenemnek mindenkor érettetek, Isten azon malasztjáért, mely nektek adatott Krisztus Jézusban; hogy mindenben gazdagok lettetek általa, minden igében és minden tudományban; a mint Krisztus bizonyságtétele megerősíttetett tibennetek; úgy hogy semminemű malaszt hijával nem vagytok, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését, ki meg is erősít titeket mindvégig a feddhetlenségben a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára. Hűséges az Isten, ki által hivattatok az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak társaságába. Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért, hogy azonegyet valljátok mindnyájan, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem tökéletesen azonegy értelemben és itéletben legyetek. Mert jelentetett nekem tifelőletek, atyámfiai, a Kloéhez tartozóktól, hogy versengések vannak közöttetek. Értem pedig azt, hogy közőletek mindenik így szól: Én ugyan Pálé vagyok, én pedig Apolloé, én pedig Kéfásé, én pedig Krisztusé. Megoszlott-e Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-e meg értetek? vagy Pál nevében vagytok-e megkeresztelve? Hálát adok Istennek, hogy Krispuson és Kájuson kivül senkit sem kereszteltem közőletek, nehogy azt mondja valaki, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve. De még Stefana házát is én kereszteltem meg; azonkivül nem tudom, hogy mást valakit kereszteltem volna. Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem az evangéliomot hirdetni; s ezt sem az íge bölcseségében, hogy hiába való ne legyen a Krisztus keresztje. Mert a kereszt igéje az elveszendőknek ugyan bolondság; azoknak pedig, kik üdvözűlnek, azaz, nekünk, Isten ereje. Mert írva vagyon: Elvesztem a bölcsek bölcseségét, és az okosak okosságát megvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világ vizsgálója? Nem tette-e bolonddá Isten e világ bölcseségét? Mert mivelhogy az Isten bölcseségében, meg nem ismerte Istent a világ az ő bölcsesége által, tetszett Istennek esztelenségnek látszó tanítás által üdvözíteni a hivőket. Mert a zsidók jeleket kívánnak; a görögök bölcseséget keresnek; mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, a zsidóknak ugyan botránkozást, a pogányoknak pedig bolondságot; azonban a hivatott zsidóknak és görögöknek Krisztust, az Isten erejét és az Isten bölcseségét; mert mi az Istenben (előttök) bolondság, bölcsebb az embereknél; és mi az Istenben (szerintök) erőtlenség; erősebb az embereknél. Mert tekintsétek a ti hivatástokat, atyámfiai! hogy nem sokan vannak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek; hanem kiket a világ balgatagoknak tart, azokat választotta Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; és a világ nemteleneit és megvetetteit választotta Isten, és azt, mi semmi, hogy lerontsa a mi valami; hogy egy ember se dicsekedjék az ő színe előtt. Ti pedig őáltala vagytok Krisztus Jézusban, ki nekünk az Istentől bölcseség és igazság, megszentelés és váltság lett, hogy a mint írva vagyon, a ki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Idézi 177