Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Korintusiaknak írt I. levél 10

A nyert lelki ajándékoknál fogva senki magát biztosítottnak ne merje tartani az elvettetéstől; mert nézzétek az izraelitákat. Ők Krisztusban lelkiképen mindnyájan megkereszteltettek és tápláltattak, s majd mindnyájan elvesztek a pusztában. Azért ne kivánjátok meg a roszat, ne űzzetek bálványozást és paráznaságot, ne kisértsétek az Urat, s ne zúgolódjatok, mint ők. Isten megengedte történni az ő vétköket, hogy arról példát vegyünk, és ne tartsuk magunkat biztosaknak, hanem a kisértetek közt Istenben bízzunk. Különösen óvakodásra intelek benneteket a bálványáldozatokban való részvételtől; mert ez némileg egyesűlés a bálványokkal, valamint a keresztény a szent vacsora által Krisztushoz, az izraelita áldozat-vendégségei által az ő templomi szolgálatához tartozóvá lesz. Ezzel nem azt mondom, mintha a bálvány valami volna, hanem mivel a sátán a bálványozást saját czéljára használja, ne jőjetek vele ilyes lakomák által érintkezésbe. A templomokon kivűl a keresztény ehetik a bálványnak áldozott húsból, csakhogy ez által másnak botrányára ne legyen; mert az eledellel, melyért Istennek hálát adunk, hogyan botránkoztassunk meg másokat! Tehát mindent csak úgy tegyünk, hogy az által Isten dicsőíttessék, mi akkor fog megtörténni, ha senkit sem botránkoztatunk meg, hanem mindenki iránt előzékenyek leszünk.

Mert nem akarom elhallgatni előttetek, atyámfiai! hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átmentek a tengeren, és Mózestől mindnyájan megkereszteltettek a felhőben és tengerben, és mindnyájan ugyanazon lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazon lelki italt itták, (ivának pedig az őket követő lelki sziklából, e kőszikla pedig a Krisztus vala); de közőlük sokakban nem telt kedve az Istennek; azért elhullottak a pusztában. Ezek pedig ránk nézve jelképűl történtek, hogy ne kivánjunk roszakat, mint azok kivántak. Se bálványozók ne legyünk, mint némelyek azok közől, a mint írva vagyon: Leüle a nép enni és inni, és fölkelének játszani. Se ne paráználkodjunk, mint némelyek azok közől paráználkodtak, és elhullottak egy nap huszonháromezren. Se ne kisértsük a Krisztust, mint némelyek azok közől kisértették, és kigyók által elvesztek. Se ne zúgolódjatok, mint némelyek azok közől zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által. Ezek mind jelképekben történtek velök; megírattak pedig a mi oktatásunkra, kikre az utolsó idők jutottak. Azért a ki magát állani gondolja, vigyázzon, hogy el ne essék. Emberi kisértetnél egyéb meg ne fogjon titeket; hív pedig az Isten, ki nem hagy titeket kisértetni azonfölűl, mit elviselhettek, sőt a kisértettel erőt is szerez, hogy elviselhessétek. Azért, én szerelmeseim, fussatok a bálványok tiszteletétől. Mint értelmeseknek szólok, magatok itéljétek meg, a mit mondok. Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesűlés-e? és a kenyér, melyet megszegünk, nem az Úr testében való részesűlés-e? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik az egy kenyérben részesűlünk. Tekintsétek a test szerint való Izraelt; vajjon a kik az áldozatokból esznek, nem részesek-e az oltárban? Mit mondok tehát? azt-e, hogy a mi a bálványoknak áldoztatott, valami? vagy hogy a bálvány valami? Sőt a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák, és nem az Istennek. Nem akarom pedig, hogy az ördögök társai legyetek. Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök poharát; nem lehettek részesek az Úr asztalában és az ördögök asztalában. Az Urat ingereljük-e? Erősebbek vagyunk-e nálánál? Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem minden épűletes. Senki ne keresse a magáét, hanem a mi másé. Mindent, mit a mészárszékben árúlnak, egyetek meg, mitsem kérdezvén a lelkiisméret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha valaki tehát a hitetlenek közől meghí titeket, és el akartok menni, mindent, a mit elétek tesznek, egyetek, mitsem kérdezvén a lelkiisméret miatt. De ha valaki mondja: Ez a bálványoknak áldozottból való… ne egyetek belőle azért, ki azt jelentette, és a lelkiisméretért; nem mondom pedig, a te lelkiisméretedért, hanem a máséért. Miért itéltessék meg az én szabadságom másnak lelkiismérete által? Ha én hálaadással eszem, minek káromoltassam azért, a miért hálát adok? Tehát akár esztek, akár isztok, akár valami mást míveltek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek. Ne legyetek botránkozásúl se a zsidóknak, se a pogányoknak, se az Isten anyaszentegyházának; a mint én is mindenben mindennek kedveskedem, nem keresvén, a mi nekem hasznos, hanem a mi sokaknak, hogy üdvözűljenek.

Idézi 158