Korintusiaknak írt I. levél 13

Az, mire kiváltképen törekedjetek, a szeretet. Nélküle minden lelkiajándék – a nyelvajándék legnagyobb mértékben, a legteljesebb jövendölési adomány, és belátás az isteni titkokba, a legerősebb hit, a teljes önfeláldozás felebarátunk szolgálatában – annyi, mint semmi. A szeretet jóakaró érzület- és tettben mutatkozik mindenki iránt; s nemcsak ez életben tart, hanem a jövőben is, hol mindaz megszűnik, minek csak ez időre volt rendeltetése, s hol mindazon fönséges dolgokat, melyeket most csak tökéletlenűl ismerünk, teljesen fogjuk megismerni. A szeretet a legfőbb.

Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő czimbalom. Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és minden tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem, ha szeretetem nincs: semmi vagyok. Oszszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat, és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs: mitsem használ nekem. A szeretet tűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, nem cselekszik roszúl, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol roszat, nem örűl a hamisságon, hanem az igazságon örvend; mindent elvisel, mindent elhisz, mindent reméll, mindent elszenved. A szeretet soha sem szűnik meg; habár a jövendölések véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Most részlet, a mit ismerünk, és részlet, a mit jövendölünk. Ha pedig eljön, a mi tökéletes, elenyészik, a mi részletes. Míg gyermek valék, úgy szólék, mint gyermek, úgy érték, mint gyermek, úgy gondolkodám, mint gyermek; mikor pedig emberkorba jutottam, felhagytam azokkal, mik gyermeknek valók. Most tűkör által homályban látunk, akkor pedig színről színre; most csak rész szerint ismerek, a mint magam vagyok ismeretes. Most még megmaradnak a hit, remény, szeretet, e három; ezek közől pedig legnagyobb a szeretet.

Idézi 257