Korintusiaknak írt I. levél 14

Törekedjetek szeretetre. A lelkiadományokat is gyakorlatba vehetitek, de ezek között a prófétálásnak adjatok előnyt; mert ez által az egész egyháznak használhattok, míg az idegen nyelven szóló csak önmagának van épülésére, mivel őt senki nem érti, ha beszédei nem értelmeztetnek. Azért az egyházban nem kell olyat imádkozni vagy énekelni, a mit mások nem értenek, és a mi által nem épülhetnek. A nyelvek ajándéka, mint a próféta jelenti, közvetlen a végre adatott, hogy a megrögzött hitetlenek Isten bekövetkezett működésére figyelmesekké tétessenek; a hivők gyülekezetében főleg csak olyat kell előadni, a mi érthető, hogy a hivők épüljenek, a hitetlenek megtérjenek. Azért gyülekezeteitekben csak kevesen beszéljenek nyelveken; ezek is egymás után, és mindig értelmezés kiséretében. Azok is, kik prófétálnak, ezt rend szerint tegyék; mert a Szentlélek ezt megengedi. Az asszonyok az egyházban ne tanítsanak vagy kérdezzenek; otthon férjeiktől vehetik kétségeik eloszlatását. Ez az átalános szokás.

Kövessétek a szeretetet. Igyekezzetek a lelkiekre, különösen pedig, hogy prófétáljatok. Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek; mert senki sem érti, mivel a Lélek által titkokat beszél. De a ki prófétál, az emberek épülésére, intésére és vigasztalására szól. A ki nyelveken szól, önmagát építi, a ki pedig prófétál, Isten anyaszentegyházát építi. Akarnám ugyan, hogy ti mindnyájan nyelveken szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok; mert előbbvaló a ki prófétál, mint a ki nyelveken szól, kivéve, ha értelmez is, hogy az anyaszentegyház épűljön. Ugyanis, atyámfiai! ha hozzátok mennék, nyelveken szólván, mit használnék nektek, ha vagy kijelentésből nem szólok nektek, vagy tudomány által, vagy prófétálás vagy tanitás által? Hisz a lelketlen hangszeren is, minő a síp vagy czitera, ha nincs különbözés a hangokban, miképen tudhatni meg, mi a sípszó, vagy a cziterazengés? És ha a harsona bizonytalan szózatot ad, ki fog készülni csatára. Úgy ti is, ha a nyelveken érthető beszédet nem szólotok, mikép lesz tudva, a mi mondatik? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Ime oly sok neme van a nyelveknek a világon, és egy sincs jelentés nélkül; ha tehát nem tudom a szó jelentését, arra nézve, kinek szólok, idegen nyelvű leszek, és a ki szól, rám nézve idegen nyelvű leszen. Igy ti is, mivel a lelki ajándékokat kivánjátok, igyekezzetek az anyaszentegyház épülésére bővelkedni. Annakokáért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy értelmezhessen is. Mert ha nyelveken imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de a mit értek, haszon nélkül vagyon. Mit tegyek tehát? Az, hogy imádkozzam lélekkel, de imádkozzam érthetőleg is; énekeljek lélekkel, de énekeljek érthetőleg is. Továbbá ha csak lélekkel mondasz áldást, az, ki mint tudatlan van ott, mikép mondja az Ament áldásodra? holott nem tudja, mit mondasz. Mert te ugyan jól adsz hálát, de más nem épűl azon. Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén szólok; de az anyaszentegyházban inkább akarok öt igét szólani érthetőleg, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót idegen nyelven. Atyámfiai! ne legyetek gyermekek értelemre nézve; a gonoszságra nézve lehettek ugyan kisdedek, de az értelemre nézve tökéletesek legyetek. A törvényben írva vagyon: Hogy idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és úgy sem hallgatnak meg engem, úgymond az Úr. Tehát az idegen nyelvek jelűl szolgálnak, nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálások pedig nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek. Ha egybegyűlvén az egész anyaszentegyház, ott mindnyájan nyelveken szólanának, bemenvén a tudatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondanák-e, hogy esztelenkedtek? Ha pedig mindnyájan prófétálnak, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megczáfoltatván, az ő szivének titkai kinyilatkoznak, és így ő arczraborúlván, imádni fogja Istent, megvallván, hogy bizonynyal az Isten vagyon bennetek. Mit kell hát tenni? atyámfiai! Mikor egybegyűltök, a mint valamelyiteknek zsoltára van, tanítása van, kijelentése van, idegen nyelve van, értelmezése van, – mindenek épülésre legyenek. Ha ki idegen nyelven szól, kettő, vagy legfölebb három szóljon egymásután, egy pedig értelmezzen. Ha pedig nincs értelmező, amaz hallgasson az egyházban; önmagának szóljon és az Istennek. A prófétálók pedig ketten vagy hárman szóljanak, és a többi tegyen itéletet. Ha pedig másnak, ki ott ül, valami kijelentetik, az előbbi hallgasson el. Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanúljanak, és mindnyájan intessenek. És a próféták lelkei a próféták hatalmában vannak. Mert az Isten nem a visszavonásé, hanem a békeségé; a mint ezt a szentek minden egyházában tanítom. Az asszonyok az egyházban hallgassanak; mert nem engedtetik meg nekik, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja. Ha pedig valamit tanúlni akarnak, otthon kérdezzék meg férjöket; mert illetlen asszonynak az egyházban szólani. Vajjon tőletek származott-e az Isten igéje? vagy csupán hozzátok érkezett-e? Ha valaki prófétának tartatik, vagy lelki embernek, értse meg, hogy a miket nektek írok, az Úr parancsolatai. A ki pedig nem tudja, ő sem lesz tudva. Azért, atyámfiai! igyekezzetek prófétálni, de a nyelveken való szólást se tiltsátok meg. Minden pedig tisztességesen és rend szerint legyen.

Idézi 72