Keresés itt Vagy próbálja

EscBezárás ↑↓Mozgás

Korintusiaknak írt I. levél 9

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

Épen azért, hogy minden botrányt elkerüljek, más dolgokban sem élek szabadságommal. Habár oly apostol vagyok, mint mások, és azért, mint ők, feljogosítva lévén tartást a hivektől elfogadni, mi nemcsak hogy közszokásban van, hanem isteni törvényen is alapszik, mégsem élek e joggal; mert dicsőségem és jutalmam lenne Istentől, nem mivel az evangéliomot hirdetem, – ez szoros kötelességem, – hanem mivel minden önhaszon nélkül, minden földi jutalom nélkül hirdetem. T. i. mindenben szándékom, mindenkihez alkalmazkodni, hogy midőn mindenki gyengeségeinek engedek, az evangéliomnak mindenkit megnyerjek, s ennek gyümölcseiben magam is részt vegyek. Ez ugyan nélkülözéssel és testi önmegtagadással jár, de valamint a pályafutáson csak a czél után törekvő küzdő nyer, úgy én is szigorú önmegtagadás által hiszem a czélt elérhetni, s magamat az elvettetéstől biztosíthatni.

Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e a mi Urunk Jézus Krisztust? Nem az én művem vagytok-e az Úrban? Ha egyebeknek nem volnék is apostola, de még is nektek az vagyok; mert az én apostolságom pecséte ti vagytok az Úrban. Ez az én védelmem azok ellen, kik engem kérdőre vonnak. Vajjon nincs-e hatalmunk, hogy együnk és igyunk? Vajjon nincs-e hatalmunk, hogy rokonasszonyunkat velünk hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úr atyjafiai és Kéfás? Avagy egyedűl nekem és Barnabásnak nincs-e hatalmunk, hogy ezt cselekedjük? Ki vitézkedik valaha maga zsoldján? ki ültet szőllőt, hogy annak terményéből ne egyék? ki legeltet nyájat, hogy a nyáj tejéből ne részesűljön? Vajjon csak emberileg mondom-e ezeket? Nem ezeket mondja-e a törvény is? Mert írva vagyon Mózes törvényében: Ne kösd be a nyomtató ökör száját. Vajjon csak az ökrökre van-e gondja az Istennek? Avagy nem inkább miérettünk mondja-e azt? Mert miérettünk lőn az megírva, hogy reménységben szántson, a ki szánt, és a ki nyomtat, a terményvétel reménységében. Ha mi nektek lelkieket vetettünk, nagy dolog-e, ha mi nálatok a testiekből aratunk? Ha mások részesek a tirajtatok való hatalomban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne tegyünk Krisztus evangéliomának. Nem tudjátok-e, hogy kik a szentélyben foglalkoznak, a szentélyből valókat eszik, és kik az oltárnak szolgálnak, az oltárról vesznek részt? Igy rendelte az Úr azoknak is, kik az evangéliomot hirdetik, hogy az evangéliom után éljenek. Én pedig ezek egyikével sem éltem. De nem azért írtam ezeket, hogy így cselekedjenek énvelem; mert jobb nekem meghalnom, mintsem hogy valaki az én dicsőségemet meghiúsitsa. Mert ha az evangéliomot hirdetem, nem dicsőség énnekem, mivel a kötelesség kényszerít engem; és jaj nekem, ha az evangéliomot nem hirdetem. Mert ha jó kedvvel cselekszem azt, jutalmam vagyon; ha pedig kényszerűségből, rám bízatott a sáfárság. Micsoda tehát az én jutalmam? az, hogy az evangéliomot hirdetvén, dij nélkül munkálkodom az evangéliom mellett, hogy nem is használom az evangéliomhoz nyert teljhatalmamat. Mert midőn mindenkitől független valék, mindenki szolgájává tettem magamat, hogy annál többeket nyerjek meg. Én a zsidóknak lettem, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem; azoknak, kik a törvény alatt vannak, mintha törvény alatt volnék (holott én nem valék a törvény alatt), hogy azokat, kik a törvény alatt valának, megnyerjem; azoknak, kik törvény nélkül valának, mintha törvény nélkül volnék (holott az Isten törvénye nélkül nem valék, hanem Krisztus törvénye alatt vagyok), hogy megnyerjem azokat, kik törvény nélkül valának. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem; mindennek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Mindezeket pedig az evangéliomért cselekszem, hogy abban részes legyek. Nem tudjátok-e, hogy azok, kik pályát futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek azt. Mindaz pedig, ki a küzdésben tusakodik, mindentől megtartóztatja magát; és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant. Én tehát úgy futok, nem mint bizonytalanra; úgy vívok, nem mintha a levegőt verném; hanem sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy, midőn másokat tanítok, enmagam elvettessem.

Idézi 177