Makkabeusok I. könyve 11

Ptolomeus Sándor ellen kel királyúl; az ő halála. Demeter királylyá lesz Szíriában; pártolja a zsidókat, kik őt egy lázadásban a haláltól megmentették. Az ő hálátlansága. Jonatás Antiokus Theos mellé áll, és harczra kel Demeterrel.

1 Egyiptom királya hadsereget gyüjte, annyit, mint a fövény a tenger szélén, és sok hajót, igyekezvén elfoglalni Sándor országát csalárdsággal, és azt saját országához csatolni. 2 És kiméne Szíriába békés igékkel, és megnyitván neki a városokat, eléje menének; mert megparancsolta vala Sándor király, hogy eléje menjenek, mivel az ő ipája vala. 3 Mikor pedig a városokba bement Ptolomeus, őrséget helyeze mindenik városba. 4 De közelgetvén Azotushoz, megmutaták neki Dágonnak tűzzel fölgyujtott templomát és Azotust és annak többi omladványait, a széthányott testeket, a harczban megölteket és a sírhalmokat, melyeket az út mellett raktak vala. 5 És elbeszélék a királynak, hogy mindezeket Jonatás cselekedte, hogy gyűlöletessé tegyék őt; de a király hallgata. 6 És Jonatás eléje méne a királynak Joppéba nagy fénynyel, köszönték egymást, és ott hálának. 7 És Jonatás a királylyal elméne a folyóvízig, mely Eleuterusnak neveztetik, és visszatére Jerusalembe. 8 Ptolomeus király pedig elfoglalá a városokat egész a tengeri Szeleuciáig, és Sándor ellen gonosz szándékot forrala. 9 És követeket külde Demeterhez, mondván: Jőj el, lépjünk egymással szövetségre, és neked adom leányomat, ki Sándornál vagyon, és országolj atyád országában. 10 Mert bánom, hogy neki adtam leányomat; mivel meg akart engem őlni. 11 És gyalázá őt, azért, hogy megkivánta vala az ő országát. 12 És elvevé leányát, és Demeternek adá, és elidegenedék Sándortól, és nyilvános lőn az ő ellenkedése. 13 És Ptolomeus beméne Antiokiába, és két koronát tőn maga fejére, az egyiptomit és az ásiait. 14 Sándor király pedig Cilíciában vala amaz időkben, mert az ottlakók pártot ütöttek. 15 Ezt meghallván Sándor, haddal jöve ellene; és Ptolomeus király kivivén a hadsereget, erős kézzel méne eléje, és megszalasztá őt. 16 És elfuta Sándor Arábiába, hogy ott menedéket találjon; Ptolomeus király pedig fölmagasztaltaték. 17 Az arábiai Zabdiel, fejét vevé Sándornak, és azt Ptolomeusnak küldé. 18 És Ptolomeus király meghala harmad napra; és az erősségekben levők elveszének azok által, kik a táborban valának. 19 És királylyá lőn Demeter a százhatvanhetedik esztendőben. 20 Ama napokban összegyüjté Jonatás azokat, kik Judeában valának, hogy bevegyék a várat, mely Jerusalemben vagyon, és e végre sok hadigépeket készítének. 21 És némely gonosz férfiak, kik gyűlölik vala a magok nemzetségét, elmenvén Demeter királyhoz, hírűl adák neki, hogy Jonatás a várat megszállotta. 22 Ezt hallván, megharaguvék, és azonnal Ptolemaishoz jövén, íra Jonatásnak, hogy ne ostromolja a várat, hanem menjen hozzája beszélgetésre sietséggel. 23 A mint ezt hallotta Jonatás, megparancsolá, hogy vívjanak; és választa nehányat Izrael véneiből és a papokból, és kitevé magát a veszélynek. 24 És vőn aranyat és ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, és a királyhoz méne Ptolemaisba, és kedvet talála előtte. 25 És panaszt tevének ellene némely gonoszok az ő nemzetségéből; 26 de a király úgy cselekvék vele, mint cselekedtek vala elődei, és fölmagasztalá őt minden baráti előtt. 27 És neki adá a papi fejedelemséget és minden előbbi méltóságát, és főbarátjává tevé őt. 28 Jonatás pedig azt kéré a királytól, hogy tegye szabaddá Judeát és a három fejedelemséget, és Szamariát és annak határait, és háromszáz talentomot igére neki. 29 És a király beleegyezvén, levelet íra Jonatásnak mindezekről, ily tartalommal: 30 Demeter király Jonatásnak, az ő atyjafiának, és a zsidók nemzetének, üdvözletet! 31 A levél mását, melyet felőletek írtunk Lasztenesnek, a mi atyánknak, hozzátok küldjük tudomásúl. 32 Demeter király az ő atyjának, Lasztenesnek, üdvözletet! 33 Elvégeztük, hogy a zsidók nemzetével, a mi barátinkkal, kik kötelességeiket irántunk megtartják, jót cselekedjünk az ő jóindúlatjokért, melylyel irántunk vannak. 34 Megerősítjük tehát nekik Judea minden határát és a három várost, Lídát, Ramatát (és Aferemát), melyek Judeához adattak Szamariából, minden határaikkal együtt; azoknak engedjük, kik Jerusalemben áldoznak, a helyett, mit tőlök azelőtt vett a király esztendőnkint a földnek és fáknak terményeiből. 35 A többit is, mi minket illetett a tizedekből és adókból, ez időtől elengedjük nekik; a sóakna- és koronadíjakat is, melyek nekünk hozattak, 36 mind elengedjük nekik; és semmi ezekből föl ne bomoljon mostantól és minden időben. 37 Most azért írassátok le ennek mását, mely adassék Jonatásnak, és a szent hegyen kitűnő helyre tétessék. 38 És látván Demeter király, hogy a föld lecsendesedett az ő színe előtt, és semmi sem áll ellene, elbocsátá egész hadseregét, mindenkit lakhelyére, kivéve az idegen hadat, melyet a pogányok szigeteiből gyüjtött vala; de ezért ellenségévé lőn neki atyái minden hadi népe. 39 Vala pedig egy Trifon nevű, ki azelőtt Sándor részén volt; ez látván, hogy az egész hadsereg zúgolódik Demeter ellen, az arábiai Emalkuelhez méne, ki Antiokust, Sándor fiát neveli vala, 40 sürgetvén, hogy őt adja át neki, hogy ő országoljon atyja helyett; és elmondá neki, miket cselekedett Demeter, és az ő seregének ellene támadt gyűlöletét. És ott marada sok ideig. 41 Azalatt Jonatás elkülde Demeter királyhoz, hogy kivesse azokat, kik Jerusalemben, a várban és az erősségekben valának, mert háborgatták Izraelt. 42 És Demeter Jonatáshoz külde, mondván: Nemcsak ezt cselekszem veled és a te nemzeteddel, hanem dicsővé is teszlek tégedet és nemzetedet, mihelyt alkalmam leszen. 43 Most különösen jót fogsz tenni, ha segítségemre férfiakat küldesz, mert minden hadseregem eltávozott. 44 És Jonatás háromezer erős férfiút külde Antiokiába; kik a királyhoz jutának, s a király megörűle elérkezésöknek. 45 És egybegyűlvén a városbeliek, százhúszezer férfiú, meg akarák ölni a királyt. 46 A király a palotába futa; a városbeliek pedig elfoglalván a város utczáit, harczolni kezdének. 47 Ekkor a király segítségűl hívá a zsidókat, kik mindnyájan hozzája gyűlvén, azután mind szétosztakozának a városban. 48 És megölének az napon százezer embert, és fölgyujtván a várost, sok ragadományt szerzének az napon, és megszabadíták a királyt. 49 És látván a városbeliek, hogy a zsidók elfoglalták a várost, a mint akarták, elveszték bátorságukat, és a királyhoz kiáltának könyörgésekkel, mondván: 50 Nyujtsd nekünk jobbodat, és szűnjenek meg a zsidók ellenünk és a város ellen hadakozni. 51 És elhányván fegyvereiket, békét kötének; és dicsőséget nyervén a zsidók a király színe előtt és mindazok előtt, kik az ő országában valának, nevezetesekké lőnek az országban, és visszatérének Jerusalembe sok ragadománynyal. 52 És Demeter király ismét országa székén üle, és a föld lecsendesedék az ő színe előtt. 53 De meghazudtolá mind a miket mondott vala, és elidegenedvén Jonatástól, nem fizete neki a jótétemények szerint, melyeket amaz vele cselekedett, sőt igen háborgatá őt. 54 Ezek után pedig visszajöve Trifon, és vele Antiokus, a gyönge gyermek; ez királylyá lőn, koronát tévén föl magának. 55 És hozzája gyűlvén mind a hadi nép, melyet elszélesztett vala Demeter, harczola ellene, s ő hátat fordítván, megfutamodék. 56 És Trifon elfogá az elefántokat, és elfoglalá Antiokiát. 57 És az ifjú Antiokus íra Jonatásnak, mondván: Megerősítlek a főpapságban, és téged rendellek fejedelemmé a négy város fölött, hogy egyik légy a király baráti közől. 58 És külde neki aranyedényeket a szolgálathoz, és hatalmat ada neki, aranyserlegből inni, bíborban járni, és boglárt viselni. 59 És Simont, az ő atyjafiát, vezérré tevé Tírus határaitól Egyiptom széleig. 60 És kimenvén Jonatás, eljárá a folyóvizen túl való városokat; és hozzája gyűlekezék Szíriának minden hadi népe segítségére. Ezután Askalonba méne, hol tisztességgel jövének eléje a városból. 61 Onnan Gázába méne, de berekeszték magokat, a kik Gázában valának; ő tehát megszállá azt, és fölgyujtván mindent a város környékén, nagy dúlást tőn. 62 Ekkor a gázaiak könyörgének Jonatás előtt, ki jobbját nyujtván nekik, és fiaikat kezesekűl vévén, azokat Jerusalembe küldé, és eljárá a tartományt Damaskusig. 63 Midőn pedig meghallotta Jonatás, hogy Demeter főemberei pártot ütöttek Kádeszben, mi Galileában vagyon, nagy haderővel, el akarván őt mozdítani az ország ügyeitől, 64 eléjök méne, atyjafiát, Simont pedig a tartományban hagyá. 65 És kiszálla Simon Bethsurához, és víván azt több napig, berekeszté őket. 66 És kérék őt, hogy nyujtsa nekik jobbját; és nyujtván, kiereszté onnan őket, és elfoglalván a várost, abba őrséget helyeze. 67 Jonatás pedig és az ő tábora Genezar vizéhez szállának, és még virradat előtt Ázor mezejére jutának. 68 És íme az idegenek tábora eléjek jöve a mezőn, és cselt vetének neki a hegyeken; ő pedig szembe méne velök. 69 Ekkor a lesben levők fölkelének helyeikről, és megütközének. 70 És megfutának mindnyájan, kik Jonatás részén valának, nem maradván egyéb közőlük, hanem csak Matatiás, Absolon fia, és Júdás, Kalfi fia, a hadsereg fejedelme. 71 És Jonatás megszaggatá ruháit, és port hintvén fejére, imádkozék. 72 És visszatére Jonatás harczolni azok ellen, és megszalasztá őket, a mint megütköztek. 73 Látván ezt, kik az ő részéről megfutamodtak, visszatérének hozzája és kergeték amazokat Kádeszig, az ő táborukig, és szintén odajutának. 74 És elhulla az idegenek közől az napon háromezer férfiú; és visszatére Jonatás Jerusalembe.