Makkabeusok I. könyve 12

Jonatás megújítja szövetségét a romaiakkal és spartaiakkal, megveri Demeter hadseregét, és harczra kel az arabok ellen. Simon elfoglalja Joppét; Jerusalem és egyéb városok megerősíttetnek. Trifon csalárdúl fogságba ejti Jonatást.

1 És látván Jonatás, hogy az idő segíti őt, férfiakat választa, elküldvén őket Romába, hogy megerősítse és megújítsa velök a barátságot. 2 A spartaiakhoz és egyéb helyekre is leveleket külde azon formán. 3 És elmenének Romába, és bemenvén a tanácsházba, így szólának: Jonatás, a főpap, és a zsidók nemzete küldöttek minket, hogy megújítsuk a barátságot és szövetséget az előbbi szerint. 4 És levelet adának nekik minden helyre, hogy elkisérjék őket békével Júda földére. 5 És ez a levél mása, melyet Jonatás írt a spartaiaknak: 6 Jonatás, a főpap, és a nép vénei, a papok és a zsidók többi népe a spartai atyafiaknak, üdvözletet! 7 Más régen küldetett volt levél Oniás főpaphoz Ariustól, ki nálatok országlott, hogy atyánkfiai vagytok, mint az alábbjegyzett írás tartja. 8 Oniás a küldött férfiút tisztességgel fogadván, átvette a levelet, mely a szövetség és barátság felől szólott. 9 Mi, habár arra nem szorúltunk, vigasztalásunk lévén a szent könyvekben, melyek kezeinknél vannak, 10 mindazáltal hozzátok akartunk küldeni, hogy megújítsuk az atyafiságot és barátságot, netalán elidegenűljünk tőletek; mert sok idő múlt el azóta, hogy hozzánk küldöttetek. 11 Mi ugyan minden időben szűntelen megemlékezünk az ünnepeken és többi napokon, mint illik, rólatok az áldozatokban, melyeket teszünk, és a szertartásokban, a mint méltó és illendő az atyafiakról megemlékezni. 12 Örűlünk azért a ti dicsőségteken. 13 Minket ugyan körűlvett vala a sok szorongatás, a sok háború; ellenünk harczoltak a királyok, kik köröttünk vannak. 14 De azért nem akartunk búsítani titeket, sem többi társainkat és barátinkat e háborúkban. 15 Mert segítségünk lévén az égből, mi megszabadíttattunk, elleneink pedig megaláztattak. 16 Választottuk mindazáltal Numeniust, Antiokus fiát, és Antipatert, Jázon fiát, és elküldöttük őket a romaiakhoz, hogy megújítsuk velök a barátságot s az előbbi szövetséget. 17 Megparancsolván nekik, hogy menjenek hozzátok is, köszöntvén titeket, és adják át nektek a mi atyafiságunk megújitásáról szóló levelünket. 18 És most jól fogtok tenni, ha nekünk ezekre feleltek. 19 És ez a levél mása, melyet (Arius) Oniásnak küldött vala. 20 Arius, a spartaiak királya, Oniásnak, a főpapnak, üdvözletet! 21 Föltaláltatott az írásban a spartaiak és zsidók felől, hogy atyafiak, és hogy Ábrahám nemzetségéből valók. 22 És a mióta ezeket megértettük, jól cselekszitek, hogy írtok nekünk a ti jóállapotokról. 23 Mi pedig viszont írjuk nektek: A mi barmunk és vagyonunk tiétek, és a tiétek mienk. Megparancsoltuk tehát, hogy ezeket hírűl vigyék nektek. 24 És meghallá Jonatás, hogy Demeter fejedelmei sokkal nagyobb hadsereggel tértek vissza, mint az előbbi volt, hogy ellene harczoljanak. 25 És kiindúlván Jerusalemből, eléjök méne Ámat tartományba; nem engedvén nekik időt, hogy bejőjenek az ő tartományába. 26 És kémeket külde az ő táborukba, kik visszatérvén, hírűl hozák azok végzését, hogy éjjel üssenek rájok. 27 Mikor tehát a nap elnyugodott, megparancsolá övéinek Jonatás, hogy vigyázzanak, és fegyverben készen álljanak a harczra egész éjjel; és őröket állíta a tábor körűl. 28 És megértvén az ellenség, hogy Jonatás készen van a harczra övéivel, megfélemlének és megijedének szivökben, és tüzeket gyujtának az ő táborukban. 29 Jonatás pedig és a kik vele valának, nem vevék ezt észre reggelig, mert látták az égő tüzeket. 30 És utánok indúla Jonatás, de nem éré el őket, mert már átmentek vala az Eleuterus folyóvizén. 31 És eltére Jonatás az arabokhoz, kik zabadeusoknak hivatnak, és megvervén őket, elvivé azok ragadományait. 32 Onnan elindúlván, Damaskusba méne, és eljárá mind azt a tartományt. 33 Simon is kiméne, s Askalonig és a közel erősségekbe jöve; és eltérvén Joppéba, elfoglalá azt; 34 (mert meghallotta, hogy az erősséget át akarják adni Demeter pártfeleinek), és őrséget helyeze oda, hogy megőrizzék azt. 35 És visszatérvén Jonatás, egybehívá a nép véneit, és tanácskozék velök, hogy erősségeket építsen Judeában, 36 és kőfalakat építsen Jerusalemben, és nagy töltést emeljen a vár és város között, elválasztandó azt a várostól, hogy az külön legyen, s ne vehessenek és ne adhassanak. 37 És egybegyűlének, hogy építsék a várost, mert ledőlt vala a kőfal, mely a pataknál volt napkelet felől, és helyreállítá azt, mely Kafetetának neveztetik. 38 És Simon fölépíté Adiadát, Szefelában, megerősítvén azt, és föltévén a kapukat és zárakat. 39 De Trifonnak szándéka vala Ásiában országlani, a koronát fölvenni, és kezét Antiokus királyra kinyujtani. 40 Azonban félvén, hogy talán ezt nem engedi meg neki Jonatás, hanem harczolni fog ellene, kézre akará őt keríteni és megölni. És fölkelvén, Bethszanba méne. 41 De Jonatás eléje méne negyvenezer válogatott férfiúval csatakészen, és Bethszanba juta. 42 És látá Trifon, hogy Jonatás nagy haddal jő, féle kezét rá kinyujtani; 43 és tisztességgel fogadván őt, minden barátinak ajánlá, és ajándékokat ada neki, és megparancsolá seregeinek, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint magának. 44 És mondá Jonatásnak: Miért fárasztottad az egész népet, holott nem vagyunk háborúban? 45 Küldd tehát vissza őket házaikhoz; magadnak pedig válaszsz nehány férfiút, kik veled legyenek, és jőj velem Ptolemaisba; mert, hogy neked adjam azt és a többi erősségeket, a hadsereget és mind a tisztviselőket, azután visszatérvén, elmenjek, – azért jöttem. 46 És hívén neki, úgy cselekvék, a mint mondotta, és elbocsátá a hadsereget, és elmenének Júda földére. 47 Megtarta pedig magánál háromezer férfiút, kik közől visszakülde Galileába kétezret, ezren pedig kisérék őt. 48 De a mint bement Jonatás Ptolemaisba, a város kapuit bezárák a ptolemaisiak, és megfogák őt, és mindazokat, kik vele bementek vala, fegyverrel ölék meg. 49 Trifon pedig gyalogságot és lovasokat külde Galileába és a nagy mezőre, hogy elveszítsék Jonatás minden társait. 50 De ezek megértvén, hogy megfogatott és elveszett Jonatás és mindazok, kik vele voltak, bátoríták egymást, és kimenének készen a harczra. 51 Látván tehát azok, kik kergetni jöttek, hogy a dolog életbenjáró, visszatérének. 52 Amazok pedig mindnyájan békével jutának el Júda földére; és igen siraták Jonatást és a kik vele voltak; és síra Izrael nagy sírással. 53 És arra törekvének mind a körülök levő nemzetek, hogy őket eltiporják; mert azt mondák: 54 Nincs fejedelmök és segítőjök, tehát most győzzük le őket, és írtsuk ki az emberek közől emlékezetöket.

Idézi 1

v. 9 Summa (EN)(II-II 188.5)