Makkabeusok I. könyve 13

Simon Jonatás helyére lép, ellenáll Trifonnak. Jonatás halála. Trifon királylyá lesz Szíriában. Simon keresi Demeter barátságát, s teljes szabadságot nyer a tartománynak. Hirkánus János áll a hadsereg élére.

1 És meghallá Simon, hogy Trifon számos hadsereget gyüjtött, Júda földére jövendő, s azt megrontandó. 2 S látván, hogy a nép rettegésben és félelemben vagyon, fölméne Jerusalembe, s a népet egybegyűjté. 3 És intvén őket, mondá: Ti tudjátok, mely nagy harczokat vívtunk, én és atyámfiai és atyám háza a törvényekért és a szentélyért, és minő szorongatásokban éltünk. 4 Ezek miatt vesztek el minden atyámfiai Izraelért, s én egyedűl maradtam meg. 5 De azért távol legyen tőlem, hogy életemet kiméljem bárminő háborúságos időben; mert nem vagyok én jobb atyámfiainál. 6 Boszút állok tehát nemzetemért és a szentélyért, magzatainkért és feleségeinkért; mert mind egybegyűltek a pogányok, hogy minket ellenségképen megrontsanak. 7 És fölgerjede az egész nép lelke, hogy e beszédeket hallotta, 8 és felelének nagy szóval, mondván: Te vagy a mi vezérünk, Júdás és Jonatás, atyádfiai helyett. 9 Viseld a mi hadunkat, és mind a miket mondasz nekünk, megcselekeszszük. 10 És egybegyüjtvén mind a hadakozó férfiakat, siete elvégezni minden kőfalait Jerusalemnek, és megerősíté azt köröskörűl. 11 És elküldé Jonatánt, Absalom fiát, és vele új hadsereget Joppéba; és kivetvén azokat, kik ott valának, ő benn marada. 12 Trifon pedig elindúla Ptolemaistól nagy haddal, hogy Júda földére jőjön, és vele Jonatás őrizet alatt. 13 Simon pedig kiszálla Addusnál a térség átellenében. 14 És megértvén Trifon, hogy Jonatás helyébe Simon, az ő atyjafia támadott, és hogy vele harczolni akar, követeket külde hozzája, 15 mondván: Azon pénzért, melylyel testvéred, Jonatás tartozik a király számára, és a tisztségekért, melyeket viselt, tartóztattuk le őt. 16 Most azért küldj száz talentom ezüstöt és az ő két fiát kezesekűl, hogy elbocsáttatván, el ne álljon tőlünk; és visszaküldjük őt. 17 Simon átlátá, hogy csalárdsággal szól vele; mindazáltal a pénzt és gyermekeket átadatni parancsolá, nehogy nagy gyűlölségbe essék Izrael népénél, ki azt mondhatná: 18 Mivelhogy el nem küldötte neki a pénzt és gyermekeket, azért veszett el. 19 Elküldé tehát a gyermekeket és a száz talentomot. De amaz hazudott, és nem bocsátá el Jonatást. 20 És ezekután bejöve Trifon a tartományba, hogy azt megrontsa; és azon útra kerűlének, mely Ádorba viszen; Simon pedig és tábora nyomban követé őket minden helyre, akárhová mentek. 21 Azonban a várban levők követeket küldének Trifonhoz, hogy siessen a pusztán átjőni, és küldjön nekik élelmet. 22 És Trifon készen tartá minden lovasságát, hogy még azon éjjel oda menjen; de igen nagy hó vala ott, és nem méne Gálaádba. 23 És mikor közelgetett Baskamánhoz megölé ott Jonatást és ennek fiait. 24 És megfordúlván Trifon, visszatére az ő földére. 25 És elküldvén Simon, elhozatá öcscsének, Jonatásnak csontjait, és eltemeté azokat Módinban, az ő atyái városában. 26 És siratá őt egész Izrael nagy sírással, és gyászolák őt sok ideig. 27 Simon pedig atyja és atyjafiai sírján magas kitűnő épűletet emele faragott kőből elől és hátúl. 28 És arra hét lobort állíta egymással átellenbe, atyjának, anyjának és négy atyjafiának. 29 És ezeket körűlvevé nagy oszlopokkal, és az oszlopokra fegyvereket (vésete) örök emlékezetűl, és a fegyverek mellé hajókat faragtata, látványúl a tengeren evezőknek. 30 Ez a síremlék, melyet Módinban emelt, mind e napiglan áll. 31 Trifon pedig utazván az ifjú Antiokus királylyal, csalárdúl megölé őt. 32 És országla helyette, és föltevé magának Ásia koronáját, és nagy csapást tőn a földön. 33 Simon azalatt Judea erősségeit fölépité, megerősítvén azokat magas tornyokkal és nagy kőfalakkal és zárakkal, és élelmet rakata az erősségekbe. 34 És Simon férfiakat választván, elküldé Demeter királyhoz, hogy adjon szabadságot a tartománynak, mert Trifon minden cselekedete rablással járt vala. 35 Demeter király ez igékre felelvén nekik, ilyen levelet íra: 36 Demeter király Simonnak, a főpapnak, a királyok barátjának, és a véneknek s a zsidók nemzetének, üdvözletet! 37 Az arany koronát és a pálmaágat, melyet küldöttetek, átvettük, és készek vagyunk teljes békeségre lépni veletek, és írni a királyi tisztviselőknek, hogy engedjék el nektek, a mit mi elengedtünk. 38 Mert a mit rendeltünk nektek, az mind maradjon meg. Az erősségek, melyeket építettetek, tieitek legyenek. 39 Elengedjük a tudatlanságokat is és a mai napig tett vétkeket és a koronadijt, melylyel tartoztatok; és ha valami más adófizetés volt még Jerusalemben, többé ne fizettessék. 40 És ha valakik közőletek alkalmasak beíratni mieink közé, irassanak be, és legyen béke közöttünk. 41 A százhetvenedik esztendőben elvéteték a pogányok igája Izraeltől. 42 És Izrael népe írni kezdé az okleveleken és közvégzéseken: Simonnak, a főpapnak, a nagy vezérnek és a zsidók fejedelmének első esztendejében. 43 Ama napokban Simon Gázához szálla, és körűlvevé azt táborral, és hadigépeket szerezvén, a városhoz szálla, és megrohanván egy tornyot, bevevé azt; 44 és beütének a hadigépek mellett levők a városba, és nagy rémülés lőn a városban. 45 És a város lakói fölmenének feleségeikkel és fiaikkal a kerítésre megszaggatott köntösökben, és kiáltának nagy szóval, kérvén Simont, hogy nyujtsa jobbját nekik, 46 és mondák: Ne fizess nekünk a mi gonoszságaink szerint, hanem a te kegyelmességed szerint. 47 És megengeszteltetvén Simon, nem hadakozék ellenök; mindazáltal kihányá őket a városból, és kitisztítá a házakat, melyekben bálványok voltak, és akkor méne be abba, énekekkel áldván az Urat. 48 És kihányván abból minden tisztátalanságot, embereket helyeze oda, kik a törvény szerint cselekedjenek, és megerősítvén azt, magának lakhelyűl készité el. 49 A kik pedig Jerusalem várában valának, azoknak megtiltaték ki s bejárni a tartományba, adni s venni, és igen megéhezvén, sokan közőlük az éhség miatt elveszének. 50 És kiáltának Simonhoz, hogy jobbját nyujtsa, és nyujtá nekik; de kiveté őket onnan, és a várat megtisztítá a förtelmektől. 51 És bemenének abba a második hónak huszonharmadik napján, a százhetvenegyedik esztendőben dicsérettel és pálmafa-ágakkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hárfákkal, zsoltárokkal és énekekkel, mert nagy ellenség irtatott ki Izraelből. 52 És rendelé, hogy minden esztendőben megüljék e napokat vigasággal. 53 És megerősité a templomhegyet, mely a vár mellett vala, és ott lakék ő és a kik vele voltak. 54 És látván Simon, hogy fia, János erős, hadratermett férfiú, őt az egész hadsereg vezérévé tevé, ki Gazarában lakék.

Idézi 1

v. 3 Summa (EN)(II-II 188.3)