Makkabeusok I. könyve 14

Demeter a partusok ellen vívott háborúban fogságra jut. A zsidók boldog állapotja Simon alatt. A romaiak és spartaiak megújítják a szövetséget. A zsidók egy közvégzés által a főpapságot és fejedelemséget Simon családjában örökössé teszik.

1 A százhetvenkettedik esztendőben Demeter király egybegyüjté hadseregét, és elméne Médiába magának segítséget szerezni, hogy legyőzze Trifont. 2 És meghallá Arzaces, Persia és Média királya, hogy Demeter az ő határaiba ment; és elkülde egyet fejedelmei közől, hogy fogja el őt elevenen, és hozzája hozza őt. 3 Ez elmenvén, megveré Demeter táborát, és elfogván őt, Arzaceshez vivé, és őrizet alá tevé őt. 4 És csendességben vala Júda egész földe Simon teljes életében, ki nemzete javát keresi vala; és tetszék nekik az ő hatalma és dicsősége minden időben. 5 S mindezen dicsősége fölött megvevé Joppét révhelynek, és utat nyita a tenger szigeteire. 6 És kiterjeszté nemzete határait, és elfoglalá a tartományt. 7 Sok foglyot gyüjte, és uralkodék Gazarán és Bethsurán és a váron; és kihányá abból a tisztátalanságokat, és senki sem álla ellene. 8 Kiki békével mívelé földét, és Júda földe megadá terményeit, és a mezők fái gyümölcsüket. 9 A vének az utczákon ülvén, mindnyájan az ország javáról tanácskozának, az ifjak pedig felöltözének díszbe és harczi köntösbe. 10 A városoknak élelmet ada, és úgy rendezé azokat, hogy az erősség tárházaivá levének, elannyira, hogy elhíresedék az ő nevének dicsősége a föld széleig. 11 Békeséget szerze a földnek, és örűle Izrael nagy örömmel. 12 És kiki az ő szőllőtöve és fügefája alatt üle, és nem volt, ki őket rettentse. 13 Mert az ellenök harczoló elfogya a földön, a királyok megaláztatának ama napokban. 14 És ő fölsegíté népe között mind az elnyomottakat, a törvényt keresé, és elveszte minden hamisat és gonoszt. 15 A szentélyt fölékesité, és megsokasítá a szentély edényeit. 16 És meghallák Romában, hogy meghalt Jonatás, és a spartaiaknál is, és igen bánkodának. 17 Hallván pedig, hogy Simon, az ő bátyja lett főpappá helyette, és ő bírja az egész tartományt és abban a városokat, 18 írának neki réztáblákon, hogy megujítsák a barátságot és szövetséget, melyet Júdással és Jonatással, az ő atyjafiaival kötöttek vala. 19 Mi fölolvastaték a gyülekezet előtt, Jerusalemben. És ez a levél mása, melyet a spartaiak küldöttek. 20 A spartaiak fejedelmei és a városok, Simonnak, a főpapnak és a véneknek, a papoknak és a többi zsidó népnek, üdvözletet! 21 A követek, kik a mi népünkhöz küldettek, hírt hoztak nekünk dicsőségtekről, tisztességtekről és vigaságtokról; és örűltünk az ő jövetelökön. 22 És beírtuk, a mit mondottak a nép gyülekezetében, imígyen: Numenius, Antiokusnak, és Antipater, Jázonnak fia, a zsidók követei hozzánk jöttek, megújítván velünk a régi barátságot. 23 És tetszett a népnek tisztességgel fogadni a férfiakat, és az ő beszédeik mását a nép különös könyveibe írni, hogy legyen emlékezetűl a spartai népnek. Azok mását pedig megirtuk Simonnak, a főpapnak. 24 Ezekután pedig Simon elküldé Numeniust Romába, kinél egy nagy, ezer girát nyomó aranypaizs vala a velök való szövetség megerősitésére. Mikor pedig a romai nép ezt hallotta, 25 így szólának: Mivel háláljuk meg ezt Simonnak és az ő fiainak? 26 Mert ő helyreállította atyjafiait és elűzte tőlök Izrael ellenségeit. És teljes szabadságot adának neki, és leírván ezt réztáblákra, az oszlopokra tevék Sion hegyén. 27 És ez az irás mása: Elul havának tizennyolczadik napján, a százhetvenkettedik esztendőben, Simon főpap alatt harmadik évben Asaramelben, 28 a papoknak és népnek, a nemzet fejedelmeinek és a tartomány véneinek nagy gyülekezetében kihirdettetett: Mivelhogy gyakorta támadtak harczok a mi tartományunkban, 29 Simon, Matatiás fia, Járib fiai közől, és az ő atyjafiai, veszedelemre tették ki magokat, és ellenállottak nemzetök ellenségeinek, hogy megmaradjon az ő szentélyök és törvényök; és nagy dicsőséggel dicsőitették meg nemzetöket. 30 És Jonatás egybegyüjtötte nemzetségét, és főpapjokká lett, és az ő népéhez tétetett. 31 És ellenségeik el akarták tapodni és megrontani az ő tartományukat, és kezöket az ő szentélyök ellen kinyujtani. 32 Akkor ellenök állt Simon, és harczolt nemzetéért, és sok pénzt költvén, fölfegyverzette nemzetének erős férfiait, és zsoldot adott nekik. 33 És megerősítette Judea városait és Bethsurát, Judea határaiban, hol azelőtt az ellenségek fegyvertárai voltak; és őrizetűl zsidó férfiúkat helyezett abba. 34 És megerősítette Joppét a tenger mellett, és Gazarát, mely Azotus határaiban vagyon, melyben azelőtt ellenségek laktak; és zsidókat helyezett abba, megrakva mindennel, mi szükséges volt azok javitására. 35 És látván a nép Simon cselekedeteit és a dicsőséget, melyet ő nemzetének szerezni szándékozott, őt magok vezérévé tették és papi fejedelemmé, mivelhogy mindezeket cselekedte vala, az igazságot és hűséget megtartotta nemzetéhez, és igyekezett minden módon felmagasztalni az ő népét. 36 És az ő napjaiban sikerűlt az ő kezei által, hogy (Izrael) tartományából kiüzettek a pogányok, és a kik Dávid városában voltak Jerusalemben, a várban, melyből kitörvén, megfertőztettek mindent, mi a szentély körűl vagyon, és nagy romlást tettek a tisztaságban. 37 És zsidó férfiakat helyezett abba a tartomány és város oltalmára, és fölemelte Jerusalem kőfalait. 38 Demeter király is megerősítette őt a főpapságban. 39 Ezeknél fogva barátjává tette őt, és megdicsőítette nagy dicsőséggel. 40 Mert meghallotta, hogy a romaiak a zsidókat barátjoknak, szövetségesöknek és atyjokfiainak nevezték, és hogy tisztességesen fogadták Simon követeit; 41 és a zsidók s azok papjai megegyeztek abban, hogy ő legyen fejedelmök és főpapjok örökké, míglen hiteles próféta támad; 42 és hogy ő legyen vezérök, és legyen gondja a szentélyre, és rendeljen tisztviselőket az ő ügyeikre s a tartományra, a fegyverzetre és erősségekre; 43 és legyen gondja neki a szentélyre, és hogy mindenek rája hallgassanak, és az ő nevével irassanak minden oklevelek a tartományban; és hogy bíborba öltözzék és aranyba. 44 És senkinek se legyen szabad a nép és papok közől felbontani valamit ezekből, és ellenmondani az ő parancsainak, vagy gyűlést hirdetni a tartományban őnála nélkül, bíborba öltözni és aranyboglárral élni. 45 A ki pedig ezek ellen cselekszik, vagy fölbont valamit ezek közől, megbüntettetik. 46 És tetszék az egész népnek Simont rendelni, és ez igék szerint cselekedni. 47 És fölvállalá Simon, és tetszék neki viselni a főpapságot, és hogy vezére és fejedelme legyen a zsidók nemzetének, s a papoknak és mindnyájoknak előljárója legyen. 48 És azt végezék, hogy ez irást réztáblákra irják, és azokat a templom tornáczában kitünő helyre tegyék; 49 azok mását pedig a tárházba tegyék, hogy Simonnál és az ő fiainál legyen.