Makkabeusok I. könyve 15

Antiokus Szidetes keresi Simon barátságát. Trifon elhagyatik. A romaiak ajánlják a zsidókat a népeknek. Antiokus ellenségévé lesz Simonnak és sereget küld ellene.

1 És levelet külde Antiokus király, Demeter fia, a tenger szigeteiből Simonnak, a zsidó nemzet főpapjának és fejedelmének, és az egész nemzetnek. 2 Melynek ez vala foglalata: Antiokus király, Simonnak, a főpapnak, és a zsidók nemzetének, üdvözletet! 3 Mivelhogy a romlott emberek elfoglalták atyáink országát, én pedig vissza akarom venni az országot, és azt helyreállítani, mint azelőtt volt, és válogatott vitéz sereget szerzettem, és hadihajókat készítettem; 4 és előre akarok nyomúlni a tartományban, hogy boszút álljak azokon, kik elpusztították tartományunkat, és kik sok várost pusztítottak el országomban: 5 azért megerősítem neked mindazon kedvezéseket, melyeket engedtek neked előttem mind a királyok, és a mi egyéb ajándékokat elengedtek neked. 6 És megengedem neked, hogy tulajdon jelű pénzt veress tartományodban. 7 Jerusalem pedig szent és szabad legyen, és a fegyverek, melyek készen vannak, és az általad épített erősségek, melyeket bírsz, mind nálad maradjanak. 8 Úgy a királyt illető minden tartozás, és a mi jövendőre is a királyé lesz, mostantól és minden időre elengedtetik neked. 9 Mikor pedig majd elfoglaljuk országunkat, megdicsőítünk téged és a te nemzetedet és a templomot nagy dicsőséggel, úgy, hogy híre legyen dicsőségteknek az egész földön. 10 Százhetvennegyedik esztendőben kiindúla Antiokus az ő atyáinak földére, és hozzája gyűle mind a hadsereg, úgy, hogy kevesen maradának Trifonnal. 11 És űzőbe vevé őt Antiokus király, s az futva jöve a tengermelléki Dórába; 12 mert látá, hogy rászállott minden gonosz, és elhagyá őt a hadsereg. 13 Antiokus pedig Dóra mellé szálla százhúszezer gyalog harczossal és nyolczezernyi lovassággal. 14 És körűlvevé a várost, a hajók pedig a tengertől érkezének, és ostromlák a várost szárazról és tengerről, és senkit sem hagyának bemenni vagy kijőni. 15 Ezalatt megjöve Numenius és a kik vele valának, Roma városából, nálok lévén a királyokhoz és tartományokhoz írott levelek, melyekben ez foglaltatik: 16 Lucius, a romaiak polgármestere, Ptolomeus királynak, üdvözletet! 17 Hozzánk jöttek a zsidók követei a mi barátink, megújitandók a régi barátságot és szövetséget, küldetve Simontól, a papi fejedelemtől és a zsidók népétől. 18 Hoztak pedig ezer girányi arany-paizst is. 19 Tetszett azért nekünk írni a királyokhoz és tartományokhoz, hogy ne tegyenek kárt nekik, s ne harczoljanak ellenök, vagy az ő városaik és tartományaik ellen, és ne adjanak segítséget az ellenök harczolóknak. 20 Tetszett nekünk tőlök a paizst is elfogadni. 21 Azért ha némely elveteműltek az ő tartományukból tihozzátok szöktek, adjátok kézbe azokat Simonnak, a papi fejedelemnek, hogy álljon boszút rajtok az ő törvénye szerint. 22 Ugyanez iraték Demeter királynak és Attalusnak, Ariaratesnek és Arzacesnek, 23 és minden tartományoknak, Lampszakusba és a spartaiaknak, Delosba és Mindosba, Szicionba és Káriába, Számosba és Pamfiliába, Líciába és Alikarnasszusba, Koosba és Szidébe, Aradóba és Rodusba, Faselisbe és Gortinába, Gnidusba, Ciprusba és Cirenébe. 24 Azok mását pedig megírták Simonnak, a papi fejedelemnek, és a zsidók népének. 25 Antiokus király pedig a tábort Dórához szállitá másodszor, szüntelen ostromolván azt, és hadigépeket készítvén, és berekeszté Trifont, hogy ki ne jőjön. 26 És Simon kétezer válogatott férfiút külde hozzája segítségűl, és ezüstöt, aranyat és sok fegyvert. 27 De nem akará azokat elfogadni, hanem feltöré mindazt, mit neki azelőtt igért vala, elidegenedvén tőle. 28 És hozzája küldé Atenobiust, barátai egyikét, hogy végezzen vele, mondván: Ti bírjátok Joppét és Gazarát és a várat, mely Jerusalemben vagyon, az én országom városait. 29 Azok határait elpusztítottátok, és nagy csapást tettetek a földön, és uralkodtok sok helyen az én országomban. 30 Most tehát adjátok vissza a városokat, melyeket elfoglaltatok, és azon helyek adóit, melyekben uralkodtok Judea határain kivűl. 31 Ha pedig nem: adjatok azokért ötszáz talentom ezüstöt; és a pusztitásért, melyet tettetek, és a városok adóiért más ötszáz talentomot; ha pedig nem: eljövünk és harczra kelünk ellenetek. 32 És eljöve Atenobius, a király barátja, Jerusalembe, és látá Simon dicsőségét, aranyból és ezüstből való ékszereit és nagy készületeit, és elálmélkodék, és elbeszélé neki a király igéit. 33 És Simon felele neki, mondván: Sem a más földét el nem vettük, sem a másét nem bírjuk, hanem atyáink örökségét, melyet a mi ellenségeink igazságtalanúl bírtak egy ideig. 34 Mi pedig, most lévén ideje, viszszaveszszük atyáink örökségét. 35 A mi Joppét a Gazarát illeti, melyeket visszakivánsz, azok nagy csapást tevének a nép között és a mi tartományunkban; még is száz talentomot adunk azokért. És Atenobius egy igét sem felele neki, 36 hanem visszatére haraggal a királyhoz, hirűl adá neki ez igéket, és Simon dicsőségét és mind a miket látott; és megharaguvék a király nagy haraggal; 37 Trifon pedig elfuta hajón Ortosziásba. 38 És a király Cendebeust rendelé tengernagygyá, neki adván a gyalog és lovas sereget. 39 És megparancsolá neki, hogy tábort indítson Judea ellen; és meghagyá neki, hogy erősítse meg Gedort, és rakassa be a város kapuit, és harczoljon a nép ellen. A király pedig Trifont üldözé. 40 És Cendebeus eljuta Jamniához, és kezdé ingerleni a községet, és Judeát tiporni, és a népet fogságra vinni és megölni, és Gedort megerősíteni. 41 És lovasokat helyeze oda és gyalogságot, hogy ki-kitörvén, benyargalják Judea útját, mint neki a király rendelte vala.