Makkabeusok I. könyve 16

Cendebeust Simon fiai megverik; Simont az ő veje, Ptolomeus megöli. Hirkánus János lép atyja, Simon helyébe a kormányra.

És fölmenvén János Gazarából, hírűl adá atyjának Simonnak, a mit Cendebeus az ő népökön cselekedett. Ekkor Simon eléhivá két öregebb fiát, Júdást és Jánost, és mondá nekik: Én és atyámfiai és atyám háza hadakoztunk Izrael ellenségeivel ifjúságunktól e napiglan; és szerencsésen megszabadíttatott Izrael nehányszor a mi kezeink által. De én már megöregedtem, azért ti és atyámfiai, álljatok elé helyettem, és fölkelvén, harczoljatok nemzetünkért; az ég segítsége pedig legyen veletek. És választa a tartományból húszezer gyalog és lovas harczost, és megindúlván Cendebeus ellen, Módinban hálának. És reggel fölkelvén, kimenének a mezőre; és íme gyalogok és lovasok nagyszámú serege jöve eléjök, és közöttük egy megáradott patak vala. És elindítá a tábort azok ellen, ő és népe, és látván, hogy a nép fél átgázolni a patakon, ő gázola át elsőben; és látván őt a férfiak, utána átmenének. És elosztá a népet és a lovasokat a gyalogok közé; mert az ellenségnek igen nagyszámú lovassága vala. És megfúvák a szent harsonákat, és megfutamodék Cendebeus egész táborával; és elhulla közőlük sok sebesűlt; a többiek pedig az erősségbe futának. Akkor sebesítteték meg János testvére, Júdás; János pedig kergeté őket, míglen Cedronba juta, mely meg volt erősítve. És elfutának a tornyokig, melyek Azotus mezején valának, és fölgyujtá azokat tűzzel. És elhulla amazok közől kétezer férfiú; és ő visszatére békével Judeába. Ezután Ptolomeus, Abob fia, rendelteték vezérré Jerikó mezején, ki sok ezüsttel és aranynyal bíra, mert a főpap veje vala. Ez fölfuvalkodván szivében, el akará foglalni a tartományt, és álnokságot forrala Simon ellen és fiai ellen, hogy elveszítse őket. Simon pedig eljárván a városokat, melyek Judea tartományában valának, jó gondot visele azokra. És leméne Jerikóba ő és fiai, Matatiás és Júdás, a százhetvenhetedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, mi Szabat hava. És álnoksággal fogadá őket Abob fia, a Doknak nevezett kis erősségbe, melyet ő épített, és nagy lakomát szerze nekik, és férfiakat rejte ott el. Mikor pedig Simon és fiai már eleget ittak, fölkele Ptolomeus övéivel, és fegyvert ragadván, bemenének a vendégségbe, és megölék őt és két fiát és nehány szolgáját. Ily álnokságot cselekvék Izraelen, és gonoszszal így fizete a jókért. És megírván ezeket Ptolomeus, a királyhoz külde, hogy neki hadsereget küldjön segítségűl, és adja át a tartományt, azok városait és adóit. Más rendbelieket pedig Gazarába külde, hogy veszítsék el Jánost; és az ezredeseknek levelet külde, hogy jőjenek hozzája, és ezüstöt, aranyat és ajándékokat fog adni nekik. Ismét másokat külde Jerusalem és a templomhegy elfoglalására. De egyvalaki előre futván, hírül vivé Jánosnak Gazarába, hogy atyja és testvérei elvesztek, és amaz elküldött, hogy téged is megöljenek. Hallván ezeket, igen megijede, és megfogván a férfiakat, kik őt elveszteni jöttek, megölé őket; miután már értette, hogy vesztére törekszenek. Jánosnak többi cselekedetei, hadai és bajnok tettei, melyeket vitézűl végbe vitt, és a kőfalak építése, melyeket épített, és egyéb viselt dolgai, ime ezek megirattak az ő papsága naplókönyvében, mióta papi fejedelemmé lett atyja után.