Makkabeusok I. könyve 3

Júdás az ő atyja, Matatiás helyébe lép. Megveri a szíriai hadvezéreket Apolloniust és Szeront. Antiokus ezen feldühűlve, Líziást, helytartóját nagy sereggel küldi a zsidók ellen. Júdás harczra készűl.

1 És fölkele helyette Júdás, az ő fia, ki Makkabeusnak hivatik vala. 2 És segíték őt minden atyjafiai és mindnyájan, kik magokat az ő atyjához adták vala, és Izrael harczát örömmel harczolák. 3 És kiterjeszté népének dicsőségét, és pánczélba öltözék, mint egy óriás, és felövezé magára harczi fegyvereit a csatákon, és oltalmazá a tábort fegyverével. 4 Hasonló lőn cselekedeteiben az oroszlánhoz, és a ragadomány után ordító oroszlánkölyökhöz. 5 És üldözé a gonoszokat, fölkeresvén őket; és kik az ő népét háborgatták, azokat tűzzel égeté meg. 6 És elfutának ellenségei, rettegvén tőle, és a gonosztevők mind leveretének; és a szabadúlás sikerűle az ő keze által. 7 Aggodalomba ejte sok királyt, és megörvendezteté Jákobot az ő cselekedeteivel, és emlékezete áldásban lesz mindörökké. 8 És eljárá Júda városait, és kiírtá azokból az istenteleneket, és a haragot Izraeltől elfordítá. 9 És nevezetes lőn a föld széleig, és egybegyüjté az elveszendőket. 10 Apollonius pedig pogányokat gyüjte egybe és Szamariából sok és nagy erőt, hogy hadakozzék Izrael ellen. 11 Megérté ezt Júdás, és kimenvén eléje, megveré és megölé őt; és elhulla sok sebesűlt, a többiek pedig elfutának. 12 És elvevé azok ragadományait, és Apollonius kardját elvivé Júdás, és azzal harczola minden időben. 13 És meghallá Szeron, a szíriai hadsereg fejedelme, hogy Júdás magához gyüjtötte a hívek csoportját és gyülekezetét, 14 mondá: Nevet szerzek magamnak, és dicsőséget az országban, és legyőzöm Júdást és a vele levőket, kik megvetik vala a király igéjét. 15 És elkészűle, és fölméne vele az istentelenek tábora erős segélyűl, hogy boszút álljanak az Isten fiain. 16 És Betóronhoz közelgetének, és eléje méne Júdás kevesed magával. 17 Ezek meglátván az eléje jövő sereget, mondák Júdásnak: Mikép harczolhatunk mi kevesen ily nagy és erős sokaság ellen? s ma már el is fáradtunk az étlenség miatt. 18 És mondá Júdás: Könnyű soknak is a kevesek kezeibe ejtetni; és nincs különbség az ég Istene előtt, sok vagy kevés által megszabadítani; 19 mert nem a sereg sokaságától függ a had győzedelme, hanem mennyből van az erősség. 20 Ők mihozzánk vakmerő sokasággal és kevélységgel jőnek, hogy elveszítsenek minket, feleségeinket és fiainkat, és megfoszszanak bennünket; 21 mi pedig életünkért és törvényünkért vívunk, 22 és maga az Úr fogja megrontani őket a mi szemeink előtt; ti tehát nem féljetek tőlök. 23 S a mint megszűnt szólani, hirtelen rájok rohana; és megvereték Szeron, seregével együtt az ő szemei előtt. 24 És űzőbe vevé őket Betóron lejtőjén a síkságig; és elhulla amazok közől nyolczszáz férfiú, a többiek pedig elfutának a filiszteusok földére. 25 És Júdástól s atyjafiaitól megfélemlének és megrettenének mind a körűl való nemzetek. 26 És a királyhoz juta az ő neve, és Júdás harczairól beszéle minden nemzet. 27 Antiokus király pedig hallván e beszédeket, megharaguvék szivében; és elküldvén, összegyüjté egész országa hadseregét, egy igen erős tábort. 28 És fölnyitván kincstárát, fizetést ada a hadseregnek egész esztendőre, és megparancsolá nekik, hogy mindenre készek legyenek. 29 De látván, hogy a pénz elfogyott kincstárából, és a tartományok adója kevés, a visszavonás és ama csapás miatt, melyet a földön szerzett, hogy megszűntesse a törvényeket, melyek eleitől fogva voltak: 30 attól féle, hogy nem lesz elég, mint egyszer-másszor volt, a költségre és ajándékokra, melyeket azelőtt bőkézzel adván, meghaladta vala a királyokat, az ő elődeit. 31 És igen aggódék szivében, és azon gondolatra jöve, hogy Persiába megyen, és fölvévén a tartományok adóit, sok pénzt gyüjt. 32 És Líziásra, a királyi nemből való főemberre bízá az ország dolgait Eufrates folyójától Egyiptom folyóvizéig; 33 és hogy nevelje Antiokust, az ő fiát, míg visszatér. 34 És kezébe adá a hadsereg felét és az elefántokat; és parancsot ada neki mindenről, mi szándékában vala, s a Júdeában és Jerusalemben lakók felől is, 35 hogy azokra hadat küldjön, hogy megtörje és kiírtsa Izrael erejét és a Jerusalemben maradtakat, és törölje el azon helyről emlékezetöket; 36 és hogy idegen fiakat telepítsen lakókúl minden ő határjokba, és sors szerint oszsza el földeiket. 37 És a király magához vévén a sereg maradék-részét, kiméne Antiokiából, országa fővárosából, a száznegyvenhetedik esztendőben; és átkelvén az Eufrates folyóvizén, eljárá a felső tartományokat. 38 Líziás pedig kiválasztá Ptolomeust, Doriminus fiát, és Nikánort és Gorgiást, hatalmas férfiakat a király barátai közől. 39 És elkülde velök negyvenezer gyalogot és hétezer lovagot, hogy Júda földére menjenek, és pusztítsák el azt a király igéje szerint. 40 És elindúlának teljes erejökkel, és elmenvén, megszállának Emmausnál a mezőségen. 41 És meghallák a tartományok kalmárai az ő nevöket, vőnek igen sok ezüstöt, aranyat és szolgákat, és a táborba menének, hogy megvegyék Izrael fiait rabszolgáknak; és hozzájok csatlakozék a Szíriából és az idegen földről jött hadsereg. 42 Látván Júdás és atyjafiai, hogy megsokasodott a nyomorúság, és a sereg már közelget határaikhoz; és megértvén a király igéit, melyeket parancsolt végrehajtatni a nép elvesztésére és kiírtására, 43 így szóla kiki az ő felebarátjához: Emeljük ki nemzetünket a gyalázatból, és harczoljunk a mi népünkért és szentélyünkért. 44 És egybegyűle a sereg, hogy készen legyenek a harczra, hogy imádkozván, kérjenek irgalmat és kegyelmet. 45 Jerusalem pedig lakosok nélkül vala, mint a pusztaság; nem járának ki és be fiaik, és a szentély lábbal tapodtaték; idegenek fiai valának a várban, ott lakának a pogányok; elvéteték a gyönyörűség Jákobtól, és megszűnék ott a síp és czitera. 46 És egybegyűlvén, Maszfába jövének, Jerusalem átellenébe; mert az imádság helye Maszfában volt azelőtt Izraelben. 47 És böjtölvén az napon, szőrzsákokba öltözének, és hamut hintvén fejökre, megszaggaták ruháikat, 48 és kiterjeszték a törvénykönyvet, melyben a pogányok valami hasonlót kerestek bálványaikhoz. 49 És eléhozák a papi ékességeket, a zsengéket és tizedeket, és elálliták a nazareusokat, kik betöltötték vala idejöket; 50 és kiáltának nagy szóval az égbe, mondván: Mit tegyünk ezekkel, és hova vigyük ezeket? 51 A te szentélyed lábbal tapodtatott és megfertőztetett, papjaid siralomra és gyalázatra jutottak. 52 Ime a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy minket elveszítsenek; te tudod, mit forralnak ellenünk. 53 Mikép állhatunk meg előttök, hacsak te, Isten! nem segítesz minket? 54 És harsonát fúva, fölkiáltának nagy szóval. 55 Ezek után rendele Júdás a népnek hadnagyokat, ezredeseket és századosokat, ötvenedeseket és tizedeseket. 56 És mondá azoknak, kik házakat épitettek, feleségeket vettek és szőllőt ültettek, és a félénkeknek: hogy térjenek vissza, kiki az ő házába, a törvény szerint. 57 És elindíták a tábort, és elhelyezék dél felé Emmausnak. 58 És mondá Júdás: Készüljetek, és legyetek erős fiak, és legyetek készen reggelre harczolni e pogányok ellen, kik egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a mi szentélyünket; 59 mert jobb nekünk meghalni a harczon, mint nemzetünk és szentélyünk vesztét látnunk. 60 A mint pedig leszen az akarat mennyben, úgy legyen.

Idézi 3

v. 2 Summa (EN)(II-II 188.3)
v. 3 Summa (EN)(II-II 188.3)
v. 21 Summa (EN)(II-II 188.3)