Makkabeusok I. könyve 4

1 És maga mellé vőn Gorgiás ötezer férfiút és ezer válogatott lovagot, és elindíták a tábort éjjel, 2 hogy a zsidók táborára üssenek, és hirtelen megverjék őket; a várból való fiak lévén azok kalauzai. 3 Hallván ezt Júdás, fölkele ő és az erősek, hogy megverjék a király seregeinek erejét, kik Emmausban valának; 4 mert a sereg még távol vala a tábortól. 5 És Gorgiás eljuta éjjel Júdás táborába, és senkit sem találván, keresé őket a hegyeken, mert azt mondá: Ezek futnak előlünk. 6 De mikor megviradott, Júdás a mezőn megjelenék csak háromezer férfiúval, kiknek sem paizsok sem fegyverök nem vala (a minőt kivántanak). 7 És láták a pogányok erős táborát, körűlök a pánczélosokat és lovagokat, kik harczhoz értők valának. 8 És mondá Júdás a vele levő férfiaknak: Ne féljetek az ő sokaságuktól, és rohamjoktól meg ne ijedjetek. 9 Emlékezzetek meg, mint szabadúltak meg atyáink a vörös tengeren, mikor őket üldözte Fáraó nagy sereggel. 10 Most tehát kiáltsunk az égbe, és könyörűlni fog rajtunk az Úr, és megemlékezvén atyáink szövetségéről, megveri ezt a hadsereget ma szemeink előtt. 11 És megtudják mind a nemzetek, hogy van, ki megváltsa és megszabadítsa Izraelt. 12 És az idegenek fölemelvén szemeiket, láták őket jőni ellenök, 13 és kimenének a táborból ütközetre; és azok, kik Júdással valának, megfúvák a harsonát. 14 És megütközvén a pogányok, megveretének, és a mezőn szétfutának. 15 Az utolsók pedig mind elhullának a fegyver alatt; és űzék őket Gezeronig, és Idumea, Azotus és Jamnia mezejéig; és elhulla közőlük közel háromezer férfiú. 16 És visszatére Júdás és az őt követő hadsereg. 17 És mondá a népnek: Ne kivánjátok meg a ragadományt, mert még harcz van előttünk, 18 Gorgiás, seregével együtt, közel van hozzánk a hegyen, hanem álljatok most ellenségeink ellen, és győzzétek le őket; azután bízvást zsákmányolhattok. 19 S még midőn Júdás ezeket mondotta, íme kitűnék egy osztály, a hegyről mutatkozván, 20 és látá Gorgiás, hogy övéi megfutamodtak, és fölgyujtották a tábort; mert a látható füst megjelenté, a mi történt. 21 Kiket amazok látván, igen megijedének, látván egyetemben Júdást is és a sereget a mezőn készen ütközetre. 22 És elfutának mindnyájan az idegenek mezejére. 23 És Júdás visszatére a tábor zsákmánylására, és nyerének sok aranyat és ezüstöt, selymet, tengeri bársonyt és nagy gazdagságot. 24 És visszatérvén, dicséretet énekelének, és áldák a mennybeli Istent, mert jó, mert örökké tart irgalmassága. 25 És nagy szabadúlás lőn az nap Izraelben. 26 Mindazok pedig, kik a pogányok közől elszaladtak, elmenvén, hírűl vivének Líziásnak mindent, a mi történt vala. 27 Miket ő hallván, megréműle szívében, elcsüggedvén, hogy nem az történt Izraelben, mit ő akart, és mit a király parancsolt. 28 És a következő esztendőben válogatott sereget gyüjte Líziás, hatvanezer gyalogot és ötezer lovagot, hogy legyőzze őket. 29 És elmenének Judeába, és tábort ütének Betóronban, és Júdás eléjök méne tízezer férfiúval. 30 És láták az erős hadsereget, és imádkozék (Júdás), mondván: Áldott vagy, Izrael szabadítója! ki megrontottad a hatalmasnak erejét Dávid szolgád keze által, és az idegenek táborát Jonatásnak, Saul fiának, és az ő fegyverhordozójának kezébe adtad. 31 Add e sereget is a te néped, Izrael kezébe, hogy szégyenűljenek meg az ő seregökben és lovasaikban. 32 Ereszsz rájok félelmet, és törd meg erejök vakmerőségét, hogy romlásuk által megaláztassanak. 33 Verd le őket a téged szeretők fegyverével, hogy dicsérjenek téged énekkel mindnyájan, kik ismerik a te nevedet. 34 És megütközének, és elhulla Líziás seregéből ötezer férfiú. 35 Látván pedig Líziás övéi futását és a zsidók bátorságát, és hogy készek vagy élni, vagy vitézűl meghalni, elméne Antiokiába, és vitézeket válogata, hogy még nagyobb sokasággal jőjön ismét Judeába. 36 Mondák pedig Júdás és atyjafiai: Ime megtörettek ellenségeink; menjünk föl most kitisztítani a szentélyt és újra fölszentelni. 37 És egybegyűlvén az egész sereg, fölmenének Sion hegyére. 38 És láták, hogy a szentély elpusztúlt, az oltár megfertőztetett, a kapuk leégtek, és a tornáczokban csemeték nőttek, mint az erdőben vagy a hegyeken, és hogy a tárházak leromboltattak. 39 És megszaggatván ruháikat, sírának nagy sirással, és hamut hintének fejeikre. 40 És arczra borúlának a földön, és a jeltadó harsonaszó között az égbe fölkiáltának. 41 Akkor rendele Júdás férfiakat, hogy harczoljanak azok ellen, kik a várban valának, míg a szentélyt kitisztítják. 42 És választa feddhetlen papokat, kiknek akaratjok az Isten törvényében volt. 43 Ezek kitisztíták a szentélyt, és a fertőzött köveket a tisztátalan helyre vivék. 44 És gondoskodék az égő áldozatok oltáráról, mely megfertőztetett vala, mit míveljen azzal. 45 És jó tanács jöve eszökbe, hogy lerontsák azt, netalán gyalázatjokra legyen, mivelhogy megfertőztették a pogányok; és lerombolák azt. 46 És eltevék a köveket a templomhegyen illendő helyre, míg majd próféta jő, és feleletet ad azok felől. 47 És vevének egész köveket, a törvény szerint, és épitének új oltárt, olyat, mint azelőtt volt. 48 És fölépiték a szentélyt és a háznak belsejét, s az épűletet és tornáczokat fölszentelék. 49 És új szent edényeket csinálának, és bevivék a gyertyatartót, a jó illatszer oltárát és az asztalt a templomba. 50 És jó illatszert tőnek az oltárra, és meggyujták a lámpákat, melyek a gyertyatartón valának, hogy világítsanak a templomban. 51 És kenyereket tőnek az asztalra, és felfüggeszték a szőnyegeket, és elvégezék mind a dolgokat, melyekhez fogtak vala. 52 És korán reggel fölkelének huszonötödik napján a kilenczedik hónak (mely Kasleu hava) a száznegyvennyolczadik esztendőben. 53 És áldozatot tőnek a törvény szerint az égőáldozatok új oltárán, melyet emeltenek. 54 Azon időben és napon, melyen megfertőztették azt a pogányok, azon újíttaték meg az énekekkel és cziterákkal, hegedűkkel és czimbalmokkal. 55 És arczra borúla az egész nép, és imádkozván, égig magasztalák azt, ki szerencsésekké tette őket. 56 És az oltárszentelést nyolcz napig tarták, és örömmel áldozának égőáldozatokat, s a hála és dicséret áldozatát. 57 És fölékesíték a templom elejét aranykoronákkal és paizsforma ékszerekkel; és fölszentelék a kapukat és tárházakat, és ajtókat tőnek azokra. 58 És lőn a nép között igen nagy vígaság, és elfordíttaték a pogányok gyalázata. 59 És rendelé Júdás és atyjafiai és Izrael egész gyülekezete, hogy megtartassék az oltárszentelés napja az ő idejében esztendőről esztendőre nyolcz napig, Kasleu havának huszonötödik napjától kezdve, örömmel és vígasággal. 60 És megerősíték az időben Sion hegyét köröskörűl magas kőfalakkal és erős tornyokkal, nehogy valaha eljőjenek a pogányok, és eltapodják azt, mint azelőtt cselekedtek. 61 És őrsereget szállíta oda, hogy megvédjék azt, és oltalmára megerősíté Bethsurát is, hogy a népnek legyen erőssége Idumea ellen.