Makkabeusok I. könyve 5

Júdás megtámadja az idumeusokat és ammonitákat. Simon győzelme Galileában, Júdásé Gálaádban. József és Azariás vakmerően Gorgiás ellen indúlnak és megveretnek. Júdás megfenyíti az idumeusokat és filiszteusokat.

1 És lőn, mikor meghallották a pogányok köröskörűl, hogy fölépíttetett az oltár és a szentély, mint azelőtt volt, igen megharaguvának. 2 És azt végezék, hogy elveszítsék Jákob nemzetségét, kik közöttük valának, és elkezdének öldösni a nép közől és üldözni. 3 Ekkor megtámadá Júdás Ésau fiait Idumeában, és azokat, kik Akrabatanéban valának, kik körűlvették az izraelitákat; és megveré őket nagy csapással. 4 És megemlékezék Bean fiainak gonoszságáról, kik a népnek tőrűl és botránykozásúl valának, ólálkodván ellene az úton. 5 És a tornyokba rekesztvén, megszállá és átok alá veté őket, és fölégeté tornyaikat tűz által mindazokkal együtt, kik azokban valának. 6 És átméne Ammon fiaihoz, és talála ott erős kezet és sok népet, és Timoteust, azok vezérét. 7 Többször megütközék azokkal, kik megromlának az ő színe előtt, és megveré őket. 8 És bevevé Gázer városát és annak faluit, és visszatére Judeába. 9 És összegyűlvén a Gálaádban levő pogányok az izraeliták ellen, kik az ő határaikban valának, hogy elveszítsék őket. És Dateman erősségébe futának, 10 és levelet küldének Júdásnak és az ő atyjafiainak, mondván: Egybegyűltek ellenünk a pogányok köröskörűl, hogy elveszítsenek minket. 11 És készűlnek eljőni, és elfoglalni az erősséget, melybe szaladtunk; és az ő seregök vezére Timoteus. 12 Most tehát jőj el, és szabadíts ki minket az ő kezeikből; mert már sokan elestek közőlünk. 13 És atyánkfiai, kik Tubin tájain voltak, mind megölettek; és fogságra vitték azok feleségeit és fiait vagyonostul, és megöltek ott közel ezer férfiút. 14 Még olvastatik vala a levél, és íme más követek jövének Galileából megszaggatott köntösökben, hírt hozván ezen igék szerint, 15 mondván: hogy egybegyűltek ellenök Ptolemaisból, Tírusból és Szídonból, és egész Galilea megtelt idegenekkel, hogy minket megemészszenek. 16 A mint meghallotta Júdás és a nép e beszédeket, összejöve a nagy gyűlekezet, tanácskozni, mitevők legyenek atyjokfiaival, kik szorongatásban valának, azoktól ostromoltatván. 17 És Júdás mondá Simonnak, az ő bátyjának: Válaszsz magadnak férfiakat, és elmenvén, szabadítsd meg atyádfiait Galileában; én pedig és öcsém, Jonatás, elmegyünk Gálaádba. 18 És Józsefet, Zakariás fiát, és Azariást, a nép nagyjait hagyá a maradék-sereggel Judeában őrizetre. 19 És parancsola nekik, mondván: Kormányozzátok e népet, de ne harczoljatok a pogányok ellen, míg vissza nem térünk. 20 És Simonnak háromezer férfiút adának, hogy menjen Galileába; Júdásnak pedig nyolczezret Gálaádba. 21 És elméne Simon Galileába, és sok csatát víva a pogányokkal, és megromlának a pogányok az ő színe előtt, és űzé őket 22 egész Ptolemais kapujáig; és elesék a pogányok közől mintegy háromezer férfiú, és elvivé azok ragadományait. 23 És fölfogá azokat, kik Galileában és Arbatban valának, feleségeikkel, fiaikkal és minden vagyonukkal együtt, és elvivé Judeába nagy örömmel. 24 Azalatt Júdás Makkabeus és öcscse, Jonatás, átkelének a Jordánon, és harmadnapi járó útat tevének a pusztában. 25 És eléjök jövének a nabuteusok, és amazok békeségesen fogadák őket, kik elbeszélék nekik mind, a mik atyjokfiain történtek vala Gálaádban; 26 és hogy közőlük sokan elfogattak Barasában és Bozorban, Alimisben és Kasforban, Magetben és Karnaimban, melyek mind erős és nagy városok. 27 De Gálaádnak többi városaiban is tartatnak fogva, és holnapra kelve ezt végezték, hogy a hadsereget ama városokra indítsák, és elfoglalják és kiírtsák őket egy napon. 28 Ekkor Júdás és az ő hadserege hirtelen megfordúla a pusztán Bozor felé, és elfoglalván a várost, megöle minden férfiút fegyverrel, és elvivé azok minden ragadományát, és fölgyujtá azt tűzzel. 29 És fölkelvén onnan reggel, az erősségig menének. 30 És lőn virradatra, mikor fölemelték szemeiket, íme a sok nép, melynek nem vala száma, lajtorjákat és hadi gépeket hoza, hogy bevegyék az erősséget, és legyőzzék őket. 31 És látá Júdás, hogy elkezdődött a viadal, és a harczi kiáltás fölméne az égbe, mint a harsonaszó, és a nagy kiáltás a városból. 32 És mondá hadseregének: Harczoljatok ma atyátokfiaiért. 33 És három csoportban hátok mögé jöve, és riadót fúván harsonákkal, kiáltának imádsággal. 34 És megismeré Timoteus tábora, hogy az a Makkabeus, és vissza futának az ő színe elől; és (a zsidók) megverék őket nagy csapással, és elhulla közőlük az napon közel nyolczezer férfiú. 35 És eltérvén Júdás Maszfába, vivá és megveré azt, és megölvén annak minden férfiát, elvivé ragadományait és fölgyujtá azt tűzzel. 36 Onnan elindúlván, bevevé Kasbont és Magetet, Bózort és Gálaád többi városait. 37 Ezek után pedig más hadsereget gyüjte Timoteus, és táborba szálla Rafon ellenében a patakon túl. 38 És elkülde Júdás kikémlelni a hadsereget, és hírt hozának neki, mondván: hogy hozzája gyűltek mind a pogányok, kik köröttünk vannak, fölötte nagy hadsereg. 39 És az arabokat is magokhoz fogadták segítségűl, és a patakon túl táboroznak, készek harczra kelni veled. És Júdás eléjök méne. 40 És mondá Timoteus az ő hadserege fejedelmeinek: Ha Júdás és az ő hadserege a vízpatakhoz közelít, és előbb átjő hozzánk, nem mérkőzhetünk meg vele, mert erővel erőt vesz rajtunk. 41 Ha pedig fél átjőni, és a folyóvizen túl száll táborba, mi költözzünk át hozzájok, és legyőzhetjük őt.

42 A mint pedig Júdás a vízpatakhoz közelíte, a nép jegyzőit a patak mellé állítá, és megparancsolá nekik, mondván: Csak egy embert se hagyjatok hátra, hanem mindnyájan a harczra jőjenek. 43 És elébb ő költözék át hozzájok, és az egész nép utána; és színök előtt mind megveretének a pogányok, s elhányván fegyvereiket, a bálványtemplomhoz szaladának, mely Karnaimban vala. 44 De elfoglalván ezt a várost, a bálványtemplomot fölégeté tűz által mindazokkal együtt, kik benne valának; s így megaláztatván Karnaim, nem állhata meg Júdás színe előtt. 45 És egybegyüjté Júdás mind az izraelitákat, kik Gálaádban valának, kicsinytől nagyig, azok feleségeit és magzatait, fölötte nagy sereget, hogy Júda földére jőjenek. 46 És Efronig jövének. Ez a nagy város az ő útjokban áll vala, igen megerősítve, és nem lehete attól eltérni sem jobbra, sem balra, hanem annak közepén át vala az út. 47 És berekeszték magokat, kik a városban valának, és berakák a kapukat kövekkel. És hozzájok külde Júdás békés igékkel, 48 mondván: Hadd menjünk át a ti földeteken, hogy a mi földünkre jussunk; és senki sem lesz ártalmatokra, csak gyalog megyünk át. De nem akarák nekik fölnyitni. 49 Júdás tehát kihirdettetni parancsolá a táborban, hogy harczrendbe álljon kiki, a mely helyen vala. 50 És hozzá fogván az erős férfiak, vivák azon várost egész nap és egész éjjel, és a város az ő kezébe adaték. 51 És megölének minden férfiút fegyverrel, és kiírtá azt, és elvivén annak zsákmányait, átméne az egész városon, a megöltek fölött. 52 És átkelének a Jordánon a nagy síkságra Bethszan ellenében. 53 És Júdás az utolsókat födözvén, buzdítá a népet az egész úton, míglen Júda földére jutának. 54 És fölmenének Sion hegyére vigasággal és örömmel, és égőáldozatot tőnek, hogy senki közőlük el nem esett, miglen visszatértek békeségben. 55 A mely napokban pedig Júdás és Jonatás Gálaád földén vala, és Simon, az ő bátyja, Galileában Ptolemais előtt, 56 meghallá József, Zakariás fia, és Azariás, a sereg fejedelme, a jól sikerűlt dolgokat és a véghez vitt harczokat, 57 és mondá: Szerezzünk nevet mi is magunknak, és menjünk harczolni a pogányok ellen, kik köröttünk vannak. 58 És parancsot ada azoknak, kik az ő seregében valának, és elmenének Jamniába. 59 És kiindúla a városból Gorgiás és az ő férfiai eléjök a harczra. 60 És megszalaszták Józsefet és Azariást egészen Júdea határiig; és elhulla az napon Izrael népe közől kétezer férfiú, oly nagy vala a nép futása; 61 mert nem hallgattak Júdásra és az ő atyjafiaira, azt vélvén, hogy majd vitéz dolgot cselekszenek, 62 holott ők nem valának azon férfiak ivadékából, kik által szabadúlás lett Izraelben. 63 Júda férfiai pedig igen fölmagasztaltatának egész Izrael és mindazon nemzetek színe előtt, hol az ő nevök hallatik vala. 64 És hozzájok gyülének, szerencsét kivánván nekik. 65 És kiméne Júdás és az ő atyjafiai, és harczolának Ésau fiai ellen a déli tartományban, és elfoglalá Kebront és annak helységeit, falait és tornyait pedig fölgyujtá tűzzel köröskörűl. 66 És elindítá a tábort, hogy a filiszteusok földére menjen, és eljárá Szamariát. 67 Az időben papok esének el a harczon, midőn vitéz dolgot akarván cselekedni, tanács nélkül mentek ki a harczra. 68 És Júdás Azotusba tére a filiszteusok földére, és lerontá azok oltárait, és isteneik faragott bálványait felgyujtá tűzzel, és elvivé a városok ragadományait, és visszatére Júda földére.