Makkabeusok I. könyve 6

1 És Antiokus király eljárá a felső tartományokat és hallá, hogy Elimais városa Persiában igen nevezetes és bővelkedő ezüsttel és aranynyal, 2 és hogy abban egy igen gazdag templom vala, és ott aranyöltözetek, pánczélok és paizsok, melyeket Sándor, Filep fia, a macedoni király hagyott, ki első országlott Görögországban. 3 És elmenvén, el akará foglalni a várost és földúlni; de nem teheté, mert tudtokra lőn a dolog azoknak, kik a városban valának. 4 És harczra kelének, s ő elfuta onnét, és nagy bánattal méne el, és visszatére Babilonba. 5 És jöve, ki hirűl adá neki Persiában, hogy megszalasztatott a tábor, mely Júda földén volt. 6 És hogy Líziás maga is elment erős sereggel, és megszalasztatott a zsidóktól, kik megerősödtek fegyverekkel, hatalommal és sok ragadománynyal, melyeket a levert táborban nyertenek. 7 És hogy lerontották az utálatosságot, melyet ő épített vala Jerusalemben az oltáron, és a szentélyt, mint azelőtt, körűlvették magas kőfalakkal, és Bethsurát is, annak városát. 8 És lőn, mikor a király a beszédeket hallotta, megréműle, és igen megháborodék; és ágybaesvén megbetegedék a búbánat miatt, hogy dolga nem úgy lett, a mint akarta. 9 És ott több napig vala, mert megújúla benne a nagy bánat, és érzé, hogy meghal. 10 És mind eléhivá barátait, és mondá nekik: Eltávozott az álom szemeimtől, összeestem, és szivem elcsüggedett az aggodalom miatt. 11 És mondám szívemben: Mely nagy nyomorúságra jutottam, és minő tengerébe a bánatnak, melyben most vagyok, ki vidám és kedvelt valék hatalmasságomban. 12 Most pedig megemlékezem a gonoszságokról, melyeket Jerusalemben cselekedtem, honnan el is vittem mind az arany és ezüst edényeket, melyek abban valának, és elküldöttem kiírtani Judea lakóit ok nélkül. 13 Elismerem tehát, hogy azért érnek engem e veszedelmek; és ime a nagy bánat miatt elveszek idegen földön. 14 És eléhívá Filepet, egyik barátját, és fejedelemmé rendelé őt egész országán. 15 És neki adá a koronát, királyi köntösét és gyürűjét, hogy fölfogja Antiokust, az ő fiát, és fölnevelje őt, hogy majdan országoljon. 16 És meghala ott Antiokus király a száznegyvenkilenczedik esztendőben. 17 És megértvén Líziás, hogy meghalt a király, Antiokust, az ő fiát rendelé királyúl, kit fölnevele ifjuságában, és Eupatornak nevezé őt. 18 Azok pedig, kik a várban valának, berekesztvén Izraelt a szenthelyek körűl, ezeknek mindenkor ártalmokra, a pogányoknak pedig erősítésökre törekedtek. 19 Júdás tehát eltökélé őket elveszteni, és egybehívá az egész népet, hogy megszállják azokat. 20 És egybegyűlvén, megszállák őket a százötvenedik esztendőben, és csinálának faltörő kosokat és más hadi gépeket. 21 És kimenének némelyek a megszállottak közől, és hozzájok adák magokat némely istentelenek Izraelből. 22 Kik a királyhoz menének, mondván: Meddig késel itéletet tenni és boszút állani atyánkfiain? 23 Mi elvégeztük, hogy atyádnak szolgáljunk, és az ő parancsaiban járjunk, és rendeléseinek engedelmeskedjünk; 24 és ezért idegenűltek el tőlünk a mi népünk fiai, és a kiket találtak közőlünk, megölték, és földúlták örökségeinket. 25 És nemcsak miránk nyujtották kezöket, hanem minden határunkra is. 26 És íme ma Jerusalem várához szállottak, hogy elfoglalják azt, és megerősítették Bethsura örökségét. 27 És ha gyorsan meg nem előzöd őket, nagyobbakat cselekszenek ezeknél, és nem győzheted le őket. 28 Ekkor a király megharaguvék, ezeket hallván, és egybehívá minden barátait és hadserege fejedelmeit és a lovasság vezéreit. 29 De más országokból és a tengeri szigetekből is jövének hozzája fogadott seregek. 30 És vala az ő hadseregének száma, százezer gyalog, húszezer lovag, és harczra tanított harminczkét elefánt. 31 És Idumeán átjövén, Bethsurához szállának, és harczolának több napig, és hadi gépeket csinálának; amazok pedig kirontván, fölgyujták azokat tűzzel, és emberűl harczolának. 32 És Júdás eltávozék a vártól, és elindítá a tábort Bethzakara felé a király tábora ellen. 33 És fölkelvén a király viradat előtt, elindítá a hadseregeket ütközetre a bethzakarai út ellenében; és harczi rendbe állván a seregek, harsonát fúvának. 34 És az elefántoknak a szőllő és szeder vérét mutaták, hogy azokat harczra ingereljék. 35 És eloszták az állatokat csoportok szerint; és minden elefánt mellé ezer férfiú álla lánczos pánczélokban, fejökön réz sisakokkal, és ötszáz válogatott lovas vala rendelve mindenik állathoz. 36 Ezek minden időben ott valának, a hol az állat vala, és a hova ez méne, ők is menének, és el nem távozának tőle. 37 Erős fatornyok is valának oltalomúl mindenik állaton, és azokon hadi szerek, és mindeniken harminczkét erős férfiú, kik onnan felűl harczolának, s egy indiai vala az állat kormányzója. 38 És a maradék lovasságot két felől állítá fel két részre, hogy harsonákkal buzdítsák a sereget, s lelkesítsék a hadoszlopban levő csoportokat. 39 A mint pedig a nap az arany és rézpaizsokra vetette fényét, tündöklének a hegyek azoktól, és fénylének, mint az égő szövétnekek. 40 És eloszla a király hadseregének egyik része a magas hegyekre, másik része a völgyekre; s óvatosan és rendben vonúlának. 41 És megrémülének ama föld minden lakói a sokaság szavától, a nagy tömeg járásától és a fegyverek csattogásától; mert a hadsereg igen nagy és erős vala. 42 És Júdás közelíte seregével a harczra, és elhulla a király seregéből hatszáz férfiú.

43 És láta Eleazar, Saura fia az állatok közől egyet fölpánczélozva a király pánczélával, mely kitünő vala a többi állatok fölött; gyanítván, hogy azon van a király. 44 És elszáná magát, hogy megszabadítsa népét, és magának örök nevet szerezzen. 45 És neki iramodék bátran a csoport között, ölvén jobbra balra, hogy ide s tova hullottak előtte. 46 És az elefántnak lába alá méne, és alája vetvén magát, megölé azt; mely rája esék a földön, és ő meghala ott. 47 És látván a király erejét és az ő hadseregének kemény támadását, elvonúlának tőlök. 48 A király serege pedig fölméne ellenök Jerusalembe, s a király e serege tábort üte Judeában Sion hegyén. 49 És békét köte azokkal, kik Bethsurában valának; s ezek kimenének a városból, minthogy berekesztve lévén, nem vala nekik ott élelmök, mert nyugalom-ideje vala a földnek. 50 És a király elfoglalá Bethsurát, őrséget rendelvén bele, hogy azt megtartsák. 51 Ezután a szentély helyére fordítván táborát, vívá azt sok ideig; és állíta oda faltörőket, hadi gépeket, tűz és kövek és dárdák hajítására való eszközöket, nyillövő skorpiokat és parittyákat. 52 De ezek is készítének hadiszereket amazok hadiszerei ellen, és harczolának sok ideig. 53 Élelem pedig hiányzott a városban, mivelhogy a hetedik esztendő vala; és a kik megmaradtak a pogányok közől Judeában, megemésztették az ő készletöket, melyet eltettek vala. 54 És a szenthelyeken kevés férfiú maradt, mert az éhség erőt vett rajtok, és elszéledtek kiki az ő lakhelyére. 55 Azonban meghallá Líziás, hogy Filep, kit Antiokus király még életében rendelt vala fiának, Antiokusnak, az (egykoron) országlandónak nevelésére, 56 visszatért Persiából és Médiából a hadsereggel együtt, mely vele ment vala, és hogy az ország dolgait magához akarja venni: 57 siete elmenni és megmondani a királynak és a hadsereg vezéreinek: Elfogyatkozunk naponkint és kevés élelmünk vagyon, a hely pedig, melyet megszállottunk, erős, és szükség az ország ügyéről rendelkeznünk. 58 Most tehát adjunk kezet ez embereknek, és kössünk békét velök és az ő egész nemzetökkel; 59 és engedjük meg nekik, hogy saját törvényeikben járjanak, mint azelőtt; mert az ő törvényeik miatt, melyeket megvetettünk, haragudtak meg, és azért cselekedték mindezeket. 60 És tetszék e beszéd a király és fejedelmek előtt; és hozzájok külde, hogy békét kössön; és amazok elfogadák azt. 61 És megesküvék nekik a király és fejedelmek; és kimenének az erősségből. 62 És a király fölméne Sion hegyére, és látá a hely erősségét, és azonnal megszegé az esküt, melylyel megesküdött, és a kőfalat köröskörűl lerontatni parancsolá. 63 És elméne sietséggel, és visszatére Antiokiába. És Filepet a város birtokában találván, harczra kele ellene, és a várost elfoglalá.