Makkabeusok I. könyve 9

1 Azonközben meghallá Demeter, hogy elesett Nikánor és az ő serege a harczon, s azt végzé, hogy Judeába ismét elküldi Bakidest és Alcimust, és velök a jobb szárnyat. 2 És elmenének azon uton, mely Galgalára viszen, és táborba szállának Malaszotban, mely Arbellában vagyon, és bevévén azt, sok embert elvesztének. 3 A százötvenkettedik esztendő első havában szállíták a hadsereget Jerusalemhez. 4 És fölkelvén, elmenének Bereába, húszezer gyalog és kétezer lovas. 5 Júdás pedig Laizánál üte tábort, háromezer válogatott férfiú lévén vele. 6 Látván a hadsereg nagy számát, hogy igen sokan vannak, megfélemlének, és sokan visszavonúlának a táborból, nem maradván közőlük, csak nyolczszáz férfiú. 7 És látá Júdás, hogy leolvadt az ő hadserege, a harczot pedig nem kerűlheti, elkeseredék szíve, mert nem vala ideje azok összegyüjtésére, és elveszté kedvét; 8 és mondá a megmaradtaknak: Keljünk föl, és menjünk a mi ellenségeinkre, ha megvíhatnánk velök. 9 És lebeszélék őt, mondván: Nem víhatunk meg, hanem mentsük meg most magunkat, és térjünk vissza atyánkfiaihoz, és akkor harczoljunk ellenök; mert mi kevesen vagyunk. 10 Távol legyen tőlünk e dolgot cselekedni, hogy elfussunk előlük; ha eljött a mi időnk, haljunk meg vitézűl atyánkfiaiért, és ne hozzunk szégyent dicsőségünkre. 11 És a hadsereg mindindúla a táborból, és amazok eléjök állának; a lovasok két részre oszlának, a parittyások és nyilasok a sereg előtt menének, mind a legvitézebbek a csata kezdetére. 12 Bakides pedig a sereg jobbszárnyán vala; és a gyalogság előre nyomúla két felől, és megfúvák a harsonákat. 13 Riadót kezdének ezek is, kik Júdás részén valának, és renge a föld a hadseregek zajától, és a harcz reggeltől estig tarta. 14 És látván Júdás, hogy Bakides seregének erősebb része jobb felől van, hozzája gyűlének mind a bátorszívűek. 15 És megtörvén a jobbszárnyat, kergeté őket egész Azotus hegyéig. 16 Látván a balszárnyom levők, hogy a jobbszárny megtöretett, hátúl kerűlének Júdásnak és azoknak, kik vele valának. 17 És megsúlyosodék a harcz, és elhulla sok sebesűlt mind ezek, mind amazok közől. 18 Júdás is elesék, a többi futásnak erede. 19 És Jonatás és Simon elvivék atyjokfiát, Júdást, és eltemeték őt atyái sirboltjába, Módin városában. 20 És megsiratá őt Izrael népe nagy sírással, és sírának sok ideig, 21 mondván: Mikép esett el a hatalmas, ki megszabadítja vala Izrael népét! 22 Júdásnak többi hadai és vitéz tettei, melyeket cselekedett, és az ő nagyvolta nincsenek megírva, mert az igen sok vala. 23 És lőn Júdás halála után, hogy gonoszok támadának Izrael minden határaiban, és előállának mind a gonosztevők. 24 Ama napokban igen nagy éhség is lőn, és Bakidesnek velök együtt az egész tartomány meghódola. 25 És Bakides istentelen férfiakat választván, azokat rendelé a tartomány uraivá. 26 És keresvén és nyomozván Júdás barátait, ezeket Bakideshez vivék, ki boszút álla rajtok, és kicsúfolá őket. 27 És nagy szorongatás lőn Izraelben, minő nem volt az naptól, mióta nem láttatott próféta Izraelben. 28 És egybegyűlvén Júdás minden barátai, mondák Jonatásnak: 29 Mióta meghalt bátyád, Júdás, hozzá hasonló férfiú nincs, ki ellenségeink, Bakides és azok ellen menjen, kik ellenei nemzetünknek. 30 Most tehát ma téged választottunk, hogy helyette fejedelmünk és vezérünk légy hadviselésünkben. 31 És fölvállalá Jonatás az időben a fejedelemséget, és fölkele bátyja, Júdás helyébe. 32 Ezt megértvén Bakides, halálra keresé őt. 33 De megtudván ezt Jonatás és Simon, az ő bátyja, és mindnyájan, kik vele valának, elfutának Tekua pusztájába, és tábort ütének Asfar tava vizénél. 34 Ezt megértvén Bakides, szombatnap átméne ő és egész serege a Jordánon. 35 És Jonatás elküldé atyjafiát, a nép vezérét, kérvén barátait a nabuteusokat, hogy kölcsönözzék át nekik az ő készületeiket, melyekkel bővelkednek vala. 36 És kimenének Jambri fiai Madabából, és elfogák Jánost és mindenét, a mije vala, és azokkal együtt elmenének. 37 Ez esetek után hirűl vivék Jonatásnak és bátyjának, Simonnak, hogy Jambri fiai nagy menyekzőt tartanak, és menyasszonyt visznek Madabából, Kanaán nagy fejedelmei egyikének leányát nagy pompával. 38 És megemlékezvén Jánosnak, az ő atyjokfiának véréről, fölmenének és elrejték magokat a hegy barlangjában. 39 És fölemelvén szemeiket, nézének; és íme zaj és nagy készűlet vala; a vőlegény, az ő barátai és atyjafiai azok felé menének dobokkal, énekesekkel és sok fegyverrel. 40 Azok kikelvén a lesből, megölék őket; és elhulla sok sebesűlt, a többiek pedig elfutának a hegyekre, elvivén azok minden ragadományát. 41 És a menyekző siralomra fordúla, és énekeseik szava jajgatásra. 42 És boszút állának atyjokfia véreért, és visszatérének a Jordán partjára. 43 Meghallá ezt Bakides, és eljöve szombatnapon a Jordán széleig nagy erővel. 44 És mondá övéinek Jonatás: Keljünk föl, és harczoljunk ellenségeink ellen; mert nem úgy van ma, mint tegnap s tegnapelőtt. 45 Mert íme előttünk a had, a Jordán vize pedig mind innen, mind amonnan, és partok, tavak és erdők, és nincs hely az eltérésre. 46 Most tehát kiáltsatok az égbe, hogy megszabadúljatok elleneitek kezéből. És ütközet lőn. 47 És Jonatás kinyujtá kezét, hogy Bakidest levágja, de ez hátra tére előle. 48 És beugrék Jonatás és a kik vele valának, a Jordánba, és átúszák a Jordánt előttök. 49 És elhulla Bakides részéről az napon ezer férfiú, és visszatérének Jerusalembe, 50 és erős városokat épitének Judeában, az erősséget, mely vala Jerikóban és Ammausban Betóronban és Bételben, Tamnatában, Fárában és Topóban, magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal, 51 és őrséget helyeze azokba, hogy ellenkedjenek Izraellel. 52 És megerősíté Bethsura városát és Gazarát és a várat, megrakván azokat segédnéppel és élelemmel. 53 És a tartomány fejedelmeinek fiait kezesekűl vevé, és Jerusalemben a várban őrízet alá tevé őket. 54 És a százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban megparancsolá Alcimus, hogy rontassanak le a belső tornácz falai, s rontassanak le a próféták alkotmányai, és elkezdé azokat lerombolni. 55 Azon időben megvereték Alcimus, és munkái félbeszakadának; szája bezáródék, és a széltől megüttetvén, egy szót sem szólhata többé, és nem rendelkezheték háza felől. 56 Meg is hala Alcimus az időben nagy kínok között. 57 És látá Bakides, hogy meghalt Alcimus, visszatére a királyhoz, és megnyugvék a föld két esztendeig. 58 De a gonoszok mindnyájan tanakodának, mondván: Ime Jonatás és a kik vele vannak, nyugodtan és bátorságban laknak; most tehát híjuk el Bakidest, hogy megfogja őket mind egy éjjel. 59 És elmenvén, tanácsot adának neki. 60 Ki fölkelvén, elindúla nagy haddal, és titkon leveleket külde társainak, kik Judeában valának, hogy fogják meg Jonatást és a vele levőket; de nem lehete, mert ezek megtudták amazok szándékát. 61 És megfoga a tartomány férfiai közől, kik fejei valának a gonoszságnak, ötven férfiút, és megölé őket. 62 És eltére Jonatás és Simon a vele levőkkel Betbesszenbe, mely a pusztában vagyon; és fölépíték annak romjait, és megerősíték azt. 63 Megértvén ezt Bakides, összegyüjté egész sokaságát, és azoknak, kik Judeából valának, hírt ada. 64 És eljövén, táborba szálla Betbesszen fölött, és vívá azt több napig, hadi gépeket készítvén. 65 És Jonatás a városban hagyván bátyját, Simont, kiméne a tartományba, és sokad magával tére vissza. 66 És megveré Odarent és az ő atyjafiait és Faseron fiait sátoraikban; és kezde győzni és növekedni erejében. 67 Simon pedig és a kik vele valának, kimenvén a városból, fölgyujták a hadigépeket, 68 és harczolának Bakides ellen, kit megverének, és igen bánták őt, mert az ő szándéka és támadása meghiúsúlt. 69 És megharaguván a gonosz férfiak ellen, kik tanácsúl adták vala neki, hogy azok tartományába jőjön, sokat megöle közőlük; ő pedig eltökélé, hogy a megmaradtakkal visszatér tartományába. 70 Ezt megértvén Jonatás, követeket külde hozzája, hogy békét kössön vele, és visszaadja neki a foglyokat. 71 Ki ezt örömest fogadá, és az ő igéi szerint cselekvék, és megesküvék, hogy semmi roszat nem tesz neki élete teljes napjaiban. 72 És visszaadá neki a foglyokat kiket azelőtt elvitt vala Júda földéről; és megfordúlván, elméne saját földére, és nem vala kedve többé amannak határaiba menni. 73 És eltávozék a fegyver Izraeltől; és Jonatás Makmásban lakék, s ott kezdé Jonatás itélni a népet, és kiírtá az istenteleneket Izraelből.