Krónikák első könyve 12

Azok nevei, kik Dávidhoz hivek maradtak Saul előli futásában, és azokéi, kik őt először ismerték el királyúl Hebronban egész Izrael fölött.

Ezek is Dávidhoz jövének Szicelegbe, mikor még Cis fia, Saul elől futott, kik igen erős és jeles hadakozók valának, kézíjat vonván, és mindkét kézzel köveket hajigálván parittyákból, és nyilakat lövöldözvén. Saul atyjafiai közől Benjaminból: A legfőbb Ahiézer és Joas, Szamaa fiai Gabaátból, és Jaziel és Fallet, Ázmot fiai, és Baraka és Jehu Anatótból. És Szamaiás Gábaonból, legerősebb a harmincz között és a harmincz fölött. Jeremiás és Jeheziel, Johanan és Jezabad Gaderotból, És Eluzai és Jerimut, Baalia és Szamaria, és Szafatia Harufból. Elkana és Jezia, Azareel és Joezer és Jeszbaam, Karehimból; Joela is és Zabadia, Jeroham fiai, Gedorból. De Gaddiból is szökének Dávidhoz, midőn a pusztában lappangott, igen erős férfiak és legjobb hadakozók, paizs- és dárdaviselők; az ő orczájok, mint az oroszlán arcza, és gyorsak, mint a vadkecskék a hegyeken: Ézer az első fejedelem, Obdiás második, Eliab harmadik, Maszmana negyedik, Jeremiás ötödik, Éti hatodik, Eliel hetedik, Johanan nyolczadik, Elzebad kilenczedik, Jeremiás tizedik, Makbanai tizenegyedik; Gád fiai közől ezek a had fejedelmei; a legutolsó, száz vitéz hadnagya vala, és a legelső, ezeré. Ezek, a kik átkeltek első hónapban a Jordánon, midőn partjain fölül szokott kiáradni; és megszalasztották mind, kik a völgyekben laknak vala, napkeleti és napnyugoti részen. Jövének pedig Benjaminból és Júdából is az erősséghez, melyben Dávid lakik vala. És kiméne Dávid eléjök, és mondá: Ha békeségesen jöttetek hozzám, hogy megsegítsetek engem, hozzátok foglaltassék szívem; ha pedig leselkedtek utánam ellenségeimért, holott kezeimben gonoszság nincsen, lássa atyáink Istene, és itélje meg. Fölindítá pedig a Lélek Amazait, a harmincz közől való fejedelmet, és mondá: Tieid vagyunk, oh Dávid! és veled, Izai fiai! békeség, békeség neked, és békeség a te segítőidnek: mert a te Istened megsegít téged. Dávid tehát befogadá őket, és a sereg fejedelmeivé rendelé. Továbbá Manasszesből is szökének Dávidhoz, mikor a filiszteusokkal Saul ellen mégyen vala, hogy hadakozzék, de nem harczola velök; mert tanácsot tartván a filiszteusok fejedelmei, visszaküldék őt mondván: Fejünk veszedelmével visszatér urához, Saulhoz Mikor tehát visszatére Szicelegbe, hozzája szökének Manasszesből: Ednás és Jozabad, Jedihel és Mihály, Ednás és Jozabad, Eliu és Salati, ezerek fejedelmei Manasszesben. Ezek adának segitséget Dávidnak a rablók ellen; mert mindnyájan igen erős férfiak valának, és fejedelmekké lőnek a seregben. De mindennap is jövének Dávidhoz őt segíteni, míg számuk nagy lett, mint az Isten hada. És ez száma a had fejedelmeinek, kik Dávidhoz jöttek, midőn Hebronban volt, hogy Saul országát neki adják az Úr igéje szerint: Júda fiaiból paizs- és dárdaviselők hatezer nyolczszázan, viadalra készek. Simeon fiaiból igen erős férfiak viadalra, hétezer százan. Lévi fiaiból négyezer hatszázan. Jojada fejedelem is Áron törzsökéből, és vele háromezer hétszázan. Szádok, jeles erkölcsű fiú is, és atyja háza, huszonkét fejedelem. Benjamin fiaiból pedig Saul atyjafiai közől háromezeren; mert azok nagy része még Saul házát követi vala. Továbbá Efraim fiaiból húszezer nyolczszázan, igen erősek, nevezetes férfiak rokonságaikban. És Manasszes félnemzetségéből tizennyolczezeren jövének, mindenik az ő neve szerint, hogy Dávidot királylyá emeljék. Isszakar fiaiból is tanult férfiak, kik tudtak minden időt a parancsolásra, mit kelljen cselekedni Izraelnek, kétszáz fejedelem; a többi nemzetség pedig mind azok tanácsát követé. Továbbá Zabulonból, kik harczra kimentek és seregben állanak vala, hadi fegyverekkel készen lévén, ötvenezeren jövének segítségére, nem kettős szívvel. És Neftaliból ezer fejedelem, és velök paizs- és dárdaviselők, harminczhét ezren. Dánból is harczra készek huszonnyolcz ezer hatszázan. És Áserből viadalra menők és harczra kihivók negyvenezeren. A Jordánon túl pedig Rúben és Gád fiai közől és Manasszes nemzetségének fele részéből hadi fegyverekkel készek, százhúszezeren. Mindezen hadakozó és viadalra kész férfiak tökéletes szívvel jövének Hebronba, hogy királylyá emeljék Dávidot egész Izraelen; de a többi izraeliták is mindnyájan egy szívvel valának, hogy Dávid legyen királylyá. És harmadnapig voltak ott Dávidnál, evén és iván: mert készítettek vala nekik atyjokfiai. De a kik mellettök valának is egész Isszakarig, Zabulonig és Neftaliig, kenyereket hozának szamarakon és tevéken, öszvéreken és ökrökön eleségre; lisztet, fügecsomókat, aszúszőlőt, bort, olajat, ökröket, kosokat nagy bőséggel: mert öröm vala Izraelben.