Krónikák első könyve 13

A frigyszekrény visszahozatala Kariatiarimból.

1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredesekkel és századosokkal és mind a fejedelmekkel, 2 és mondá Izrael egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és Urunktól Istenünktől jő a beszéd, melyet szólok: küldjünk többi atyánkfiaihoz Izrael minden tartományaiba, és a papokhoz és levitákhoz, kik a városok környékeiben laknak, hogy hozzánk gyűljenek, 3 és hozzuk vissza hozzánk a mi Istenünk szekrényét; mert nem gondoskodtunk arról Saul idejében. 4 És felelé az egész sokaság, hogy úgy legyen; mert tetszék a beszéd az egész népnek. 5 Dávid tehát egybegyüjté egész Izraelt, Egyiptom Sihorától az Ematba való bemenetig, hogy elhozza az Isten szekrényét Kariatiarimból. 6 És fölméne Dávid és minden izraeli férfiú Kariatiarim halmára, mely Júdában vagyon, hogy elhozza onnét a kerubokon ülő Úr Isten szekrényét, a hol segítségűl hivatott az ő neve. 7 És az Isten szekrényét Abinadab házából új szekérre tevék, Óza pedig és az ő öcscse a szekeret vezetik vala. 8 Dávid pedig és egész Izrael játszanak vala az Isten előtt minden tehetségökből, énekekkel és czitarákkal, hárfákkal és dobokkal, czimbalmokkal és harsonákkal. 9 Mikor pedig Kidon szérűjéhez jutottak, Óza kinyujtá kezét, hogy megtartsa a szekrényt; mert hánykódván az ökör, kevéssé félrehajtotta vala azt. 10 Megharaguvék azért az Úr Óza ellen, és megveré őt, hogy a szekrényt illette, és meghala ott az Úr előtt. 11 És megszomorodék Dávid, mivelhogy az Úr elszakasztotta Ózát; és hívá azon helyet Óza elszakasztatásának a jelen napig. 12 És féle az Úrtól az időben, mondván: Miképen vihetem be hozzám az Isten szekrényét? 13 És ezért nem vivé azt magához, azaz Dávid városába, hanem a geteus Obededom házához téríté. 14 Az Isten szekrénye tehát Obededom házában marada három hónapig; és az Úr megáldá annak házát és mindenét, a mije vala.