Krónikák első könyve 16

1 Elhozák tehát az Isten szekrényét, és azt a sátor közepére helyezék, melyet Dávid annak fölvont vala; és égő- és békeáldozatokat tőnek az Úr előtt. 2 És midőn elvégezte Dávid az égő- és békeáldozatokat, megáldá a népet az Úr nevében. 3 És mindenkinek fejenként, férfiúnak és asszonynak, osztogata egy kalácsot, és egy darab sült marhahúst, és olajban pörkölt lisztlángot. 4 És az Úr szekrénye elé a leviták közől rendele, kik szolgáljanak és megemlékezzenek az ő cselekedeteiről, és magasztalják és dicsérjék Izrael Urát Istenét. 5 Azafot fővé, és másodiknak utána Zakariást; továbbá Jahielt és Szemiramótot. Jehielt és Matatiást, Eliabot és Banaiást és Obededomot; Jehielt a hárfahangszerekre és lantokra; Azafot pedig, hogy czimbalmokkal zengjen, 6 Banaiást pedig és Jaziel papokat, hogy harsonát fujjanak szüntelen az Úr szövetségszekrénye előtt. 7 Az napon fővé rendelé Dávid az Úr dicséretére Azafot és atyjafiait. 8 Adjatok hálát az Úrnak, és híjjátok segitségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között találmányait. 9 Énekeljetek neki, és zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét. 10 Dicsérjétek az ő szent nevét, vigadjon az Urat keresők szíve. 11 Keressétek az Urat és az ő erejét; keressétek az ő színét mindenkoron. 12 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről. 13 Izraelnek, az ő szolgájának ivadéka, Jákobnak, az ő választottjának fiai. 14 Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet. 15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig, 16 melyet szerzett Ábrahámmal, és eskűjéről Izsákkal. 17 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl, 18 mondván: Neked adom Kanaán földét, örökségtek köteleűl, 19 mikor kevés számuak, csekélyek és az ő zsellérei valának, 20 és nemzettől nemzethez költözének, és egy országból más néphez. 21 Nem engedé őket senkinek nyomorgatni, hanem megdorgálá érettök a királyokat. 22 Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok. 23 Énekeljetek az Úrnak, minden föld, hirdessétek napról napra szabadítását. 24 Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között az ő csodáit, 25 mert nagy az Úr, és igen dicsérendő és rettenetes minden istenek fölött. 26 Mert a népek minden istenei bálványok, az Úr pedig alkotta az egeket. 27 Hála és magasztalás vagyon előtte; erősség és öröm az ő lakhelyén. 28 Adjatok az Úrnak, népek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és uralkodást. 29 Adjatok az Úrnak dicsőséget, nevének emeljetek áldozatot, és jőjetek színe elé, és imádjátok az Urat szent ékességében. 30 Rendüljön meg orczája előtt az egész föld; mert ő alapította meg a föld kerekségét, hogy ne ingjon. 31 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; és mondják a nemzetek között: az Úr országol! 32 Zúgjon a tenger és a mi azt betölti; örvendezzenek a mezők, és minden, mi azokon vagyon. 33 Akkor mondanak dicséretet az Úr előtt az erdő fái, mert eljő a földet itélni. 34 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló. 35 És mondjátok: Szabadíts meg minket, szabadító Istenünk! és gyűjts össze minket, és ments ki a nemzetek közől, hogy hálát adjunk szent nevednek, és örvendezzünk dicséreteidben. 36 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől fogva mindörökké; és mondja az egész nép: Amen! és dicsérje az Urat. 37 Ott hagyá tehát az Úr szövetségszekrénye előtt Azafot és atyjafiait, hogy a szekrény előtt szüntelen szolgáljanak naponként és rendjök szerint; 38 továbbá Obededomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát, és Obededomot, Iditun fiát és Hózát, ajtónállókká rendelé. 39 Szádok papot pedig és az ő pap-atyjafiait az Úr hajléka elé a magashelyen, mely Gábaonban vala; 40 hogy égőáldozatokat tegyenek az Úrnak az égőáldozat oltárán reggel és este mindazok szerint, a mint megirattak az Úr törvényében, melyet parancsolt Izraelnek; 41 és utána Hémant és Iditunt és a többi választottakat, mindenikét neve szerint, hogy az Úrnak hálát adjanak; mert irgalmassága örökkévaló. 42 Hémant is és Iditunt, hogy harsonákat fujjanak, és czimbalmokat pengessenek, és minden hangszerrel énekeljenek az Istennek; Iditun fiait pedig kapusokká tevé. 43 És visszatére az egész nép az ő házába, és Dávid is, hogy a maga házát is megáldja.