Krónikák első könyve 22

1 És mondá Dávid: Ez az Isten háza, és ez Izrael égőáldozatának oltára. 2 És megparancsolá, hogy gyűljenek egybe mindnyájan a jövevények Izrael földéről, és azokból kőfaragókat rendele, hogy köveket vágjanak és faragjanak, és fölépittessék az Isten háza. 3 Igen sok vasat is készíte Dávid az ajtók szegeinek, kapcsoknak és foglalásoknak, és számtalan mértékű rezet. 4 A czedrusfákat meg sem számlálhatták, melyeket a szidoniusok és tírusiak hoztak Dávidnak. 5 És mondá Dávid: Salamon, az én fiam kicsiny és gyönge gyermek: a háznak pedig melyet az Úrnak akarok építtetni, olyannak kell lennie, hogy minden tartományokban híre legyen; azért elkészítem neki, a mi szükséges. És ez okért készíte el halála előtt minden költséget. 6 És eléhívá fiát, Salamont, és megparancsolá neki, hogy házat építsen Izrael Ura- Istenének. 7 És mondá Dávid Salamonnak: Fiam! az volt akaratom, hogy házat építsek Uram Istenem nevének; 8 de az Úr beszéde lőn hozzám mondván: Sok vért ontottál, és sok hadat viseltél; nem építhetsz házat az én nevemnek, annyi vért ontván előttem. 9 A fiú, ki neked születik, igen csendes férfiú leszen; mert nyugtot adok neki minden ellenségeitől köröskörűl, és ez okért békeségesnek fog hivatni, és békét és nyugalmat adok Izraelnek az ő teljes napjaiban. 10 Ő fog építeni házat az én nevemnek, és ő fiam lesz, és én atyja leszek, és megerősítem országlása királyi székét Izraelen mindörökre. 11 Most tehát, fiam, az Úr legyen veled, légy szerencsés, és építs házat a te Urad- Istenednek, a mint szólott felőled. 12 És adjon az Úr neked okosságot és értelmet, hogy igazgathassad Izraelt, és megőrizhessed a te Urad Istened törvényét; 13 mert akkor fogsz boldogúlni, ha megtartod a parancsokat és itéleteket, melyeket az Úr Mózesnek parancsolt, hogy tanítsa Izraelt; légy erős, és cselekedjél férfiasan; ne félj, és ne rettegj. 14 Ime én szegénységemben elkészítettem az Úr házához a költséget, százezer talentom aranyat, és ezerszer ezer talentom ezüstöt, a réz pedig és a vas megmérhetetlen, mert sokasága a számot meghaladja; és fákat és köveket készítettem minden szükségre. 15 Vannak igen sok műveseid is, kővágóid, kőműveseid és ácsaid, és minden mesterséges műre okos embereid 16 aranyra és ezüstre, rézre és vasra, melynek száma nincsen. Kelj föl azért és építs, és az Úr veled leszen. 17 És megparancsolá Dávid Izrael minden fejedelmeinek, hogy segítsék fiát, Salamont. 18 Látjátok, úgymond, hogy a ti Uratok Istenetek veletek vagyon, és nyugalmat adott nektek köröskörűl, és minden ellenségteket kezetekbe adta, és meghódolt a föld az Úr előtt és az ő népe előtt. 19 Azért adjátok arra sziveteket és lelketeket, hogy a ti Uratokat Isteneteket keressétek; és keljetek föl és építsetek szentélyt az Úr Istennek, hogy bevitessék az Úr szövetségszekrénye és az Úrnak szentelt edények a házba, mely az Úr nevének építtetik.