Krónikák első könyve 29

1 És szóla Dávid király az egész gyülekezetnek: Egyedűl fiamat, Salamont választotta Isten, s ő még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem embernek, hanem Istennek készíttetik lakóhely. 2 Én pedig teljes erőmmel elkészítettem az én Istenem házára a költséget: aranyat az arany, és ezüstöt az ezüst, rezet a réz, vasat a vas, fákat a fa-edényekre; és ónixköveket, és mintegy festetteket és különféle szinűeket, és mindenféle drága követ, és pároszi márványt bőségesen; 3 és ezek fölött, a miket az én Istenem házába bemutattam sajátomból, aranyat és ezüstöt, adok az én Istenem templomához, azokat kivéve, miket a szent házhoz készítettem, 4 háromezer talentom aranyat az ofiri aranyból; és hétezer talentom próbált ezüstöt, a templom falainak beborítására; 5 és mindenütt, a hol arany szükséges, aranyból, és a hol ezüst szükséges ezüstből legyenek a művek a mesterek kezei által. És a ki önként ajánl, ma töltse meg kezét, és a mit akar, mutassa be az Úrnak. 6 Igérének tehát a családok fejedelmei, és Izrael nemzetségének főemberei, és az ezredesek és századosok, és a király jószágainak fejedelmei, 7 és adának az Isten háza művére ötezer talentom és tízezer darab aranyat; tízezer talentom ezüstöt, és tizennyolczezer talentom rezet, százezer talentom vasat is. 8 És a kinél kövek csak találtattak, az Úr házának kincseihez adák a gerzonni Jáhiel keze által. 9 És örvende a nép, midőn az ajándékokat önként igérék; mert teljes szivből ajánlák azokat az Úrnak; de Dávid király is nagy örömmel vígada. 10 És áldá az Urat az egész sokaság előtt és mondá: Áldott vagy atyánk, Izrael Ura Istene, öröktől fogva mindörökké. 11 Tied, Uram! a fölség és hatalom, a dicsőség és győzelem; és dicséret neked: mert minden, a mi az égben és földön van, tied; tied Uram az ország, és te minden fejedelmek fölött vagy. 12 Tied a gazdagság és tied a dicsőség; te mindeneken uralkodol, kezedben az erő és hatalom; kezedben a nagyság és mindenek birodalma. 13 Most azért, mi Istenünk! hálát adunk neked, és dicsérjük a te dicsőséges nevedet. 14 Ki vagyok én, és ki az én népem, hogy mindezeket igérhessük neked? Minden tied, és a mit kezedből vettünk, azt adtuk neked. 15 Mert zarándokok vagyunk előtted és jövevények, mint atyáink mindnyájan. Napjaink, mint az árnyék a földön, és semmi maradás nincsen itt. 16 Urunk Istenünk! e bőség, melyet készítettünk, hogy szent nevednek ház építessék, mind a te kezedből vagyon, és minden tied. 17 Tudom, én Istenem! hogy a sziveket megpróbálod, és az együgyűséget szereted; azért én is szivem együgyűségében örömmel ajánlottam fel mindezeket, és néped, mely itt találtatott, láttam, hogy nagy örömmel adta neked az ajándékokat. 18 Atyáink, Ábrahám és Izsák és Izrael Ura Istene! őrizd meg örökké szivök ez akaratját, és e szándék maradjon meg mindenkor a te tiszteletedre. 19 Salamon fiamnak is adj tökéletes szivet, hogy megtartsa parancsaidat, bizonyságaidat és szertartásaidat, és cselekedjék meg mindeneket, és építse föl a házat, melynek költségét elkészítettem. 20 Parancsolá pedig Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok a mi Urunkat Istenünket. És az egész gyülekezet áldá atyái Urát Istenét; és lehajolának és leborúlának az Isten előtt, és azután a király előtt. 21 És áldozatokat tőnek az Úrnak, és égőáldozatúl áldozának másodnap ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt, azok italáldozataival, és minden rendtartással nagy bőségben egész Izraelért. 22 És evének és ivának az Úr előtt az napon nagy vigasággal. És másodszor kenék föl Dávid fiát, Salamont; fejedelemmé kenék pedig őt az Úrnak, és Szádokot főpappá. 23 És Salamon az Úr királyi székébe üle királyúl atyja, Dávid helyett, és mindeneknek tetszék, és egész Izrael engedelmes lőn neki. 24 Sőt mindnyájan a fejedelmek is és a hatalmasok és Dávid király minden fiai kezet adának, hódolván Salamon királynak. 25 Fölmagasztalá tehát az Úr Salamont egész Izraelen, és oly dicsőséges országlást ada neki, minő egy királynak sem volt előtte Izraelben. 26 Igy országlott Izai fia, Dávid egész Izraelen. 27 És a napok száma, melyekben Izrael fölött országlott, negyven esztendő volt. Hebronban hét esztendeig országla, és Jerusalemben harminczhárom esztendeig. 28 És jó vénségben hala meg, teljes lévén napokkal és gazdagsággal és dicsőséggel. És fia, Salamon lőn király helyette. 29 Dávid király első és végső dolgai pedig megirattak Sámuel látó könyvében, és Nátán próféta könyvében, és Gád látó könyvében, 30 és egész országlása és hatalma, és az idők, melyek alatta lefolytak, úgy Izraelben, mint a föld egyéb országaiban.