Szent Péter I. levele 2

Mint most született gyermekek, vessetek le minden gonoszt, s az üdvözítő tanítás tejét kivánjátok, a mi tőletek meg is várható, ha már az Urat ismerni tanúltátok. Járúljatok az élő szeglet- és alapkőhöz, s e körűl és ezen épüljetek ti is lelki templommá; mert, hogy mindenki rajta épüljön fel, azért nevezte őt az írás szegletkőnek, ki által a hivők üdvöt találnak. Mivel ti hivők vagytok, nektek ő üdvötökre van, a hitetleneknek pedig romlásra. Ezek megütköznek az ő tanításán, holott arra szintúgy hivatva voltak; ti ellenben a választott nép vagytok, bár azelőtt nem-nép voltatok. Szerelmesim! tartózkodjatok a romlásra vivő testi kivánságoktól. Úgy viseljétek magatokat, hogy senki ne szidalmazhasson. Legyetek a felsőbbség iránt engedelmesek, és ne éljetek vissza szabadságtokkal. Szolgák! engedelmeskedjetek uraitoknak csak úgy a jóknak, mint a keményeknek. A ki ártatlanúl szenved, kegyelmet nyer az Istentől; ebben előképünk lett Krisztus, ki bűn nélkül lévén, a mi bűneinkért meghalt, és az eltévedt juhocskákat az ő pásztori hatalma alá visszaterelte.

Levetvén tehát minden gonoszságot, minden álnokságot és képmutatást, irígységet és minden rágalmazást, mint most született kisdedek, észszerű, hamisítatlan tejet kivánjatok, hogy ez által növekedjetek az üdvösségre, ha mégis megízleltétek, mily édes az Úr. Kihez járulván, mint élő kőhöz, ki az emberektől megvettetett ugyan, de az Istentől kiválasztatott és megtiszteltetett; ti is, mint élő kövek, épüljetek föl rajta lelki házúl, szent papságúl lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek az Isten előtt Jézus Krisztus által, Azért van az írásban: „Ime Sionban választott, becses, fő-szegletkövet teszek le; és a ki benne hisz, meg nem szégyenűl.“ Nektek ugyan hivőknek tisztesség ez; a nem hivőknek pedig az a kő az, melyet az építők megvetettek, s mely szeglet fejévé lőn, és botlás köve és botrány kősziklája azoknak, kik megütköznek az igében, és nem hisznek, a mire pedig rendeltettek. Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erejét, ki titeket sötétségből az ő csodálandó világosságára hívott; valaha nem-nép, most pedig az Isten népe; kik azelőtt irgalmasságot nem nyertetek, most pedig irgalmasságot nyertetek. Szerelmesim! kérlek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, tartózkodjatok a testi kivánságoktól, melyek a lélek ellen harczolnak, a ti magatokviselete a pogányok között jó legyen, hogy a miért titeket rágalmaznak, mint gonosztevőket, a jó cselekedetekből megismervén titeket, dicsőitsék Istent a látogatás napján. Engedelmesek legyetek tehát minden emberi teremtménynek az Istenért, akár a királynak, mint legfelsőbbnek, akár a helytartóknak, mint általa küldöttetnek a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére; mert ez az Isten akaratja, hogy jól cselekedvén, elnémítsátok az oktalan emberek tudatlanságát; mint szabadok, de kik a szabadságot nem a gonoszság palástjáúl használjátok, hanem mint Isten szolgái. Mindenkit becsüljetek meg, az atyafiságot szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek. Szolgák! engedelmesek legyetek uraitoknak minden félelemmel, nemcsak a jóknak és szelídeknek, hanem a keményeknek is; mert az kegyelem, ha valaki Istenért lelkiisméretességből tűri a viszontagságokat, bűntelen szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha mint vétkesek arczulcsapásokat szenvedtek? De ha jót cselekedvén, békével tűrtök, az kegyelem Isten előtt. Mert erre hivattattok, mivel Krisztus is szenvedett érettünk, példát hagyván nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek; ki bűnt nem tett, sem álnokság nem találtatott szájában, ki midőn szidalmaztatott, nem szidalmazott, midőn szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az igazságtalan bírónak; ki a mi bűneinket maga hordozta testében a fán, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk, kinek sebével meggyógyúltatok. Mert úgy voltatok, mint a tévelygő juhok, de megtértetek most a ti lelkeitek pásztorához és püspökéhez.

Idézi 232