Királyok III. (I.) könyve 1

1 És Dávid király megöregedett vala, és korának sok napjai valának; és mikor betakartaték ruhákkal, föl nem melegűl vala. 2 Mondák azért neki szolgái: Keressünk a mi urunk- királyunknak szűz leányzót, ki álljon a király előtt, és ápolja őt, és háljon kebelén és melegítse urunkat királyunkat. 3 Keresének tehát szép leányzót Izrael minden határaiban, és találák a szunami Abizágot, és vivék őt a királyhoz. 4 A leányzó pedig igen szép vala, és a királylyal hála, és szolgála neki; de a király nem ismeré meg őt. 5 Adoniás pedig, Haggit fia felfuvalkodék, mondván: Én országlani fogok. És szerze magának szekereket és lovagokat, és ötven férfiút, kik előtte fussanak. 6 És atyja soha sem feddé meg őt, mondván: Miért cselekedted ezt? Igen szép vala ő is, másodikszülött Absalom után. 7 És összebeszéle Szárvia fiával, Joábbal, és Abiatar pappal, kik Adoniás pártját segítik vala. 8 De Szádok pap és Jojada fia, Banajás, és Nátán próféta és Szemei és Rei, és Dávid seregének ereje nem vala Adoniással. 9 Adoniás tehát áldozván kosokat és borjakat és minden kövéret Zohelet kövénél, mely közel vala Rogel forrásához, elhivá minden testvéreit, a király fiait, és Júda minden férfiát, a király szolgáit. 10 Nátán prófétát pedig és Banajást és mind a hősöket, és öcscsét, Salamont, nem hívá el. 11 Mondá azért Nátán Betszabeénak, Salamon anyjának: Nem hallottad-e, hogy Haggit fia, Adoniás, király lett, és urunk Dávid azt nem tudja? 12 Most azért jöszte, vedd tanácsomat, és szabadítsd meg életedet és fiadét, Salamonét. 13 Eredj és menj be Dávid királyhoz, és mondd neki: Uram király! nem esküdtél-e meg nekem, szolgálódnak, mondván: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székembe? miért országol tehát Adoniás? 14 És míg te ott szólsz a királylyal, én utánad megyek, és befejezem beszédeidet. 15 Beméne tehát Betszabee a királyhoz a belterembe; a király pedig igen öreg vala és a szunami Abizag szolgála neki. 16 Meghajola Betszabee és leborúla a király előtt. És mondá neki a király: Mit akarsz? 17 Ki felelvén, mondá: Uram! megesküdtél a te Uradra Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székembe. 18 És ime most Adoniás országol, a nélkül, uram királyom, hogy ezt tudnád. 19 Tulkokat áldozott és minden kövéret és igen sok kost, és elhítta mind a király fiait, Abiatar papot is, és a vitézek fejedelmét, Joábot; Salamont, a te szolgádat pedig nem hítta el. 20 Mindazáltal, uram királyom, rád néznek egész Izrael szemei, hogy kijelentsd nekik, kinek kelljen királyi székedbe ülni, uram királyom, utánad? 21 Különben, ha majd elalszik uram királyom atyáival, én és fiam, Salamon bűnösök leszünk. 22 Míg ő szólt a királylyal, Nátán próféta elérkezék. 23 És megjelenték a királynak, mondván: Itt vagyon Nátán próféta. És mikor bement a király elé, és meghajola előtte, a földig borulván, 24 mondá Nátán: Uram királyom! te mondottad-e: Adoniás országoljon utánam, és ő üljön királyi székemen? 25 Mert lement ma, és tulkokat áldozott és kövéreket és igen sok kost, és elhítta mind a király fiait és a sereg hadnagyait, Abiatar papot is; és azok evén és iván előtte, mondák: Éljen Adoniás király! 26 engem, szolgádat, és Szádok papot, és Jojada fiát, Banajást, és szolgádat, Salamont nem hítta el. 27 Vajjon az én uram királyomtól jött-e ki ez ige, és nekem, szolgádnak meg nem jelentetted, ki üljön uram királyom székén utána? 28 És felelé Dávid király, mondván, Híjátok hozzám Betszabeét. Ki mikor bement a király elé, és előtte megállott, 29 megesküvék a király, és mondá: Él az Úr! ki megszabadította lelkemet minden szorongatásból, 30 hogy a mint megesküdtem neked Izrael Urára Istenére, mondván: Fiad, Salamon fog országlani utánam, és ő ül királyi székemen helyettem: úgy cselekszem ma. 31 És lehajolván Betszabee, arczczal földig borúla a király előtt, mondván: Éljen az én uram Dávid mindörökké. 32 És mondá Dávid király: Híjátok hozzám Szádok papot és Nátán prófétát, és Jojáda fiát, Banajást. Kik mikor bementek a király elé, 33 mondá nekik: Vegyétek uratok szolgáit mellétek, és fiamat, Salamont ültessétek öszvéremre, és vigyétek őt Gihonba. 34 És ott kenje őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael fölött királylyá; és fujjatok harsonát, és mondjátok: Éljen Salamon király! 35 És jőjetek föl utána, és jőjön ide, és üljön királyi székembe, és országoljon helyettem; és megparancsolom neki, hogy legyen fejedelem Izrael és Júda fölött. 36 És Jojada fia, Banajás felelé a királynak, mondván: Amen! így szóljon az én uram királyom Ura Istene. 37 A mint az Úr az én urammal királyommal volt, úgy legyen Salamonnal, és magasztalja följebb királyi székét az én uram, Dávid király székénél. 38 Leméne tehát Szádok pap és Nátán próféta és Jojada fia, Banajás, és a ceretiek és feletiek, és Salamont Dávid király öszvérére ülteték, és Gihonba vivék őt. 39 És Szádok pap az olajszarut vévén a hajlékból, fölkené Salamont; és megfuvák a harsonát, és mondá az egész nép: Éljen Salamon király! 40 És fölméne az egész sokaság utána és a nép, sípolván és vígadván nagy örömmel, és megzendűle a föld kiáltásaiktól. 41 Meghallá pedig Adoniás és mindnyájan, kiket hívott vala, és már a lakoma elvégződött vala; de Joáb is hallván a harsona-szót, mondá: Mit akar e fölháborodott város kiáltása? 42 Míg ő szólott, Abiatar pap fia, Jonatás érkezék; kinek mondá Adoniás: Jőj be, mert erős férfiú vagy és jót hirdető. 43 És Jonatás felelé Adoniásnak: Épen nem; mert a mi urunk, Dávid király Salamont tette királylyá. 44 És vele küldötte Szádok papot és Nátán prófétát és Jojada fiát, Banajást, és a ceretieket és feletieket, és a király öszvérére ültették őt. 45 És királylyá kenték őt Szádok pap és Nátán próféta Gihonban; és fölmentek onnan örvendezve, úgy hogy zengett a város; ez ama szózat melyet hallottatok. 46 De Salamon be is ült a királyi székbe. 47 És bemenvén a király szolgái, áldották urukat, Dávid királyt, mondván: Tegye nagyobbá Isten Salamon nevét a te neved fölött, és magasztalja följebb királyi székét királyi székednél. És a király imádkozott ágyában, 48 és mondá: Áldott legyen Izrael Ura Istene, ki ma királyi székembe ülőt adott szemeim láttára. 49 Megrettenének tehát és fölkelének mindnyájan, kiket Adoniás hívott vala, és kiki útjára méne. 50 Adoniás pedig félvén Salamontól, fölkele és elméne, és az oltár szarvát fogá. 51 És hírűl vivék Salamonnak, mondván: Ime Adoniás félvén Salamon királytól, az oltár szarvát fogta, mondván: Esküdjék meg nekem Salamon király ma, hogy nem öli meg szolgáját fegyverrel. 52 És mondá Salamon: Ha jó ember lesz, csak egy hajszála sem esik a földre; ha pedig gonoszság találtatik benne, meghal. 53 Elkülde tehát Salamon király, és kihozatá őt az oltártól; és bemenvén leborúla Salamon király előtt; és mondá neki Salamon: Menj házadba.