Királyok III. (I.) könyve 12

1 Roboam pedig Szikembe méne; mert oda gyűlt vala egész Izrael, hogy őt királylyá rendelje. 2 Jeroboam, Nábat fia pedig, ki még Egyiptomban bujdosott Salamon király elől, hallván az Ő halálát, visszatére Egyiptomból. 3 És elküldének és meghívák őt; eljöve tehát Jeroboam és Izrael minden sokasága, és szólának Roboamnak, mondván: 4 Atyád igen kemény igát vetett ránk; te azért most egy keveset szállíts le atyád kemény uralkodásából és az igen nehéz igából, melyet ránk vetett, s szolgálunk neked. 5 Ki mondá nekik: Menjetek el harmadnapig, és térjetek vissza hozzám. És mikor a nép elment, 6 tanácsot tarta Roboam király a vénekkel, kik atyja, Salamon előtt állottak vala, mikor még élt, és mondá: Mi tanácsot adtok nekem, hogy feleljek e népnek? 7 Kik mondák neki: Ha ma engedsz e népnek, és szolgálsz, és kérésöknek, helyet adsz, és lágy beszéddel szólasz nekik, szolgáid lesznek minden időben. 8 De ő elhagyá a vének tanácsát, melyet adtak vala neki, és ifjakat vőn magához, kik vele növekedtek és előtte állanak vala, 9 és mondá nekik: Mi tanácsot adtok nekem, hogy feleljek e népnek, kik azt mondották nekem: Könnyebbítsd meg az igát, melyet atyád ránk vetett? 10 És mondák neki az ifjak, kik vele növekedtek vala föl: Igy szólj e népnek, mely neked szólott, mondván: Atyád megnehezítette igánkat, de könnyíts rajtunk; így szólj nekik: Az én kis-ujjam vastagabb atyám hátánál. 11 És most atyám nehéz igát vetett rátok, én pedig még többet fogok rakni igátokra; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket. 12 Eljöve tehát Jeroboam és az egész nép Roboamhoz harmadnap, a mint szólott vala a király, mondván: Térjetek vissza hozzám harmadnapra. 13 És a király keményen felele a népnek, elhagyván a vének tanácsát, melyet adtak neki, 14 és szóla nekik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Atyám megnehezítette igátokat, én pedig még többet fogok rakni igátokra; atyám ostorokkal vert, én pedig skorpiókkal verlek titeket. 15 És a király nem engede a népnek; mert az Úr megutálta vala őt, hogy beteljesítse igéjét, melyet a siloni Ahiás által szólott vala Nábat fiának, Jeroboamnak. 16 Látván tehát a nép, hogy a király nem akarta őket meghallgatni, felelé neki, mondván: Mi részünk nekünk Dávidban? vagy mi örökségünk Izai fiában? Menj hajlékaidba, Izrael! Most láss házadhoz, Dávid! És Izrael elméne hajlékaiba. 17 Izrael fiain pedig, kik Júda városaiban laknak vala, Roboam országla. 18 És Roboam király elküldé Aduramot, ki kincstartó vala, de megkövezé őt egész Izrael, és meghala. Roboam király pedig hamar szekérre üle, és Jerusalembe futa. 19 És elvála Izrael Dávid házától a jelen napig. 20 Lőn pedig, mikor egész Izrael meghallotta, hogy visszajött Jeroboam, elküldének és meghivák őt, egybegyüjtvén az egész közönséget, és királylyá rendelék egész Izraelen, és Dávid házát senki sem követé az egy Júda nemzetségén kivűl. 21 Roboam pedig Jerusalembe méne, és összegyüjté Júda egész házát és Benjamin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadakozó férfiút, hogy hadakozzanak Izrael háza ellen, és szerezzék vissza az országot Salamon fiának, Roboamnak. 22 Lőn pedig az Úr beszéde Szemeiáshoz, az Isten emberéhez, mondván: 23 Szólj Salamon fiának, Roboamnak, Júda királyának, és Júda és Benjamin egész házának és a többi népnek, mondván: 24 Ezeket mondja az Úr: Föl ne menjetek, és ne hadakozzatok atyátokfiai, Izrael fiai ellen; térjen vissza házába a férfiú, mert éntőlem jött ez ige. Meghallgaták az Úr beszédét, és visszatérének az útról, mint nekik az Úr parancsolta vala. 25 Jeroboam pedig fölépíté Szikemet Efraim hegyén, és ott lakék; és kimenvén onnét, fölépíté Fánuelt. 26 És mondá szivében Jeroboam: Majd visszatér az ország Dávid házához, 27 ha fölmegy e nép, hogy áldozatokat tegyen az Úr házában Jerusalemben; és e nép szive visszatér urához, Roboamhoz, Júda királyához, és megölnek engem, és hozzája térnek. 28 És tanácsot gondolván, két arany borjút készíte, és mondá nekik: Ne menjetek fel többé Jerusalembe. Ime a te isteneid, Izrael, kik téged Egyiptom földéről kihoztak. 29 És egyiket Bételben állítá föl, másikat Dánban; 30 és ez a dolog bűnné lőn; mert a nép Dánig megyen vala a borjút imádni. 31 És templomokat építe a magas helyeken, és papokat tőn a nép alsóbbjaiból, kik nem Lévi fiai közől valának. 32 És ünnepet rendele a nyolczadik hónapban, a hó tizenötödik napján, azon ünnep hasonlatára, melyet Júdában ülnek vala. És fölmenvén az oltárra, hasonlóképen cselekvék Bételben is, áldozván a borjúknak, melyeket készített; és papokat rendele a magas helyeknek, melyeket alkotott vala. 33 És fölméne az oltárra, melyet épített Bételben, a nyolczadik hó tizenötödik napján, melyet maga szivéből gondolt vala, és ünnepet szerze Izrael fiainak, és fölméne az oltárra, hogy jóillatú szert gyujtson.