Királyok III. (I.) könyve 13

Egy próféta jövendöl a bálványozás ellen. Jeroboam keze elszárad. A próféta, engedetlensége miatt megöletik.

1 És ime az Isten embere jöve Júdából az Úr beszédével Bételbe, midőn Jeroboam az oltáron állott és tömjénezett. 2 És fölkiálta az oltár ellen az Úr beszédével, és mondá: Oltár, oltár! ezeket mondja az Úr: Ime Joziás nevű fiú fog születni Dávid házának, és föláldozza rajtad a magas helyek papjait, kik most fölötted tömjént gyujtanak, és embercsontokat fog rajtad égetni. 3 És jelt ada az napon, mondván: Ez leszen jele, hogy az Úr szólott: Ime az oltár meghasad, és kiomlik a hamu, mely benne vagyon. 4 És a király hallván az Isten emberének beszédét melylyel felkiáltott vala az oltár ellen Bételben, kinyujtá kezét az oltárról, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada keze, melyet kinyujtott vala ellene; és vissza nem vonhatá azt magához. 5 Az oltár is meghasada, és a hamu kiomlék az oltárból, azon jel szerint, melyet megmondott vala az Isten embere az Úr szavával. 6 És a király mondá az Isten emberének: Könyörögj a te Urad- Istenednek, és imádkozzál érettem, hogy kezem adassék vissza nekem. És az Isten embere könyörge az Úrnak, és a király keze visszatére hozzá, és lőn mint azelőtt vala. 7 Szóla pedig a király az Isten emberének: Jer haza velem ebédelni, és ajándékokat adok neked. 8 És az Isten embere felelé a királynak: Ha nekem házad felét adod sem megyek veled, kenyeret sem eszem, vizet sem iszom e helyen; 9 mert így van nekem meghagyva a parancsoló Úr beszéde által: Kenyeret ne egyél, vizet se igyál, vissza se térj azon az úton, melyen jöttél. 10 Más úton méne tehát, és nem tére vissza azon úton, melyen Bételbe jött vala. 11 Egy öreg próféta lakik vala pedig Bételben; kihez eljövének fiai, és elbeszélék neki mind a dolgokat, melyeket az Isten embere cselekedett vala az napon Bételben; és az igéket, melyeket mondott vala a királynak, elbeszélék atyjoknak. 12 És mondá nekik atyjok: Melyik úton ment el? És fiai megmutaták neki az utat, melyen elment vala az Isten embere, ki Júdából jött vala. 13 És mondá fiainak: Nyergeljétek meg nekem a szamarat. Kik mikor megnyergelték, ráüle, 14 és elméne az Isten embere után, és egy terebintfa alatt ülve találá őt, és mondá neki: Te vagy-e az Isten embere, ki Júdából jöttél? Felelé amaz: Én vagyok. 15 És mondá neki: Jer haza velem, hogy kenyeret egyél. 16 Ki mondá: Nem térhetek vissza, el sem mehetek veled, kenyeret sem eszem, vizet sem iszom e helyen; 17 mert az Úr szólott nekem az Úr beszéde által, mondván: Kenyeret ne egyél és vizet ne igyál ott, vissza se térje azon úton, melyen el fogsz menni. 18 Amaz mondá neki: Én is hozzád hasonló próféta vagyok; és az angyal szólott nekem az Úr beszédével, mondván: Hozd vissza őt magaddal házadba, hogy egyék kenyeret, és igyék vizet. Megcsalá őt, 19 és visszavivé magával; evék tehát kenyeret az ő házában, és vizet ivék. 20 És midőn az asztalnál ülének, lőn az Úr beszéde a prófétához, ki visszahozta vala őt. 21 És kiálta az Isten emberére, ki Júdából jött vala, mondván: Ezeket mondja az Úr. Mivelhogy nem voltál engedelmes az Úr szájának, és nem tartottad meg a parancsot, melyet neked a te Urad Istened parancsolt, 22 és visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon helyen, melyen megparancsolta neked, hogy kenyeret ne egyél, és vizet ne igyál: nem vitetik be holttested atyáid sirjába. 23 És miután evett és ivott, megnyergelé szamarát a prófétának, kit visszahozott vala.

24 Ki mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, megölé, és teste az úton hever vala; a szamár mellette állván, és az oroszlán is a test mellett állván. 25 És íme az átmenő férfiak láták az úton heverő testet, és a test mellett álló oroszlánt. És elmenének, és kihirdeték a városban, melyben amaz öreg próféta lakott vala. 26 Mit mikor meghallott azon próféta, ki visszahozta őt az útról, mondá: Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Úr szájának, és az oroszlánnak adta őt az Úr, s az összetörte őt és megölte, az Úr igéje szerint, melyet szólott neki. 27 És mondá fiainak: Nyergeljétek meg a szamarat nekem. Kik mikor megnyergelték, 28 és ő elment, megtalálá az úton heverő testet, és a test mellett álló szamarat és oroszlánt; nem evett az oroszlán a testből, a szamarat sem sértette meg. 29 Vevé tehát a próféta az Isten embere testét, és a szamárra tevé azt, és visszatérvén, bevivé az öreg próféta városába, hogy sirassa őt. 30 És annak testét a maga sírjába tevé, és siraták őt: Ah, ah, atyámfia! 31 És midőn siratták őt, mondá fiainak: Mikor meghalok, temessetek engem azon sírba, melybe az Isten embere temettetett; az ő teteme mellé tegyétek tetemeimet. 32 Mert bizonynyal eljő az ige, melyet mondott az Úr beszédével az oltár ellen, mely Bételben vagyon, és mind a magas helyek templomai ellen, melyek Szamaria városaiban vannak. 33 Ez igék után sem tére meg Jeroboam az ő igen gonosz útjáról, hanem ellenkezőképen a nép alsóbbjaiból papokat rendele a magas helyeken; és a ki csak akarta, megtöltvén kezét, pappá lőn a magas helyeken. 34 És ez okért vétkezék Jeroboam háza és elrontaték és eltörölteték a föld szinéről.