Királyok III. (I.) könyve 17

Illés próféta három évi szárazságot jövendöl, hollók által tápláltatik; csodálatosan föntartja a szareftai özvegyet, és fiát föltámasztja.

1 És mondá a teszbii Illés Gálaád lakói közől Ákábnak; Él Izrael Ura Istene, kinek színe előtt állok, hogy nem leszen ez esztendőkben harmat és eső, hanem csak az én szájam igéi szerint. 2 És lőn az Úr ígéje hozzája, mondván: 3 Távozzál innét, és menj napkelet felé, s rejtezzél el Karit patakánál, mely a Jordán átellenében vagyon, 4 és ott a patakból igyál; és a hollóknak megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged. 5 Elméne tehát, és az Úr ígéje szerint cselekvék; és mikor oda ért, leüle Karit patakja mellé, mely a Jordán átellenében vagyon, 6 és a hollók vivének neki kenyeret és húst reggel; hasonlóképen kenyeret és húst estve, és a patakból ivék. 7 Napok múltán pedig kiszárada a patak, mert nem esett vala eső a földre. 8 Lőn azért az Úr beszéde hozzája, mondván: 9 Kelj föl és menj a szidoniusok Szareftájába, és lakjál ott; mert megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged. 10 Fölkele, és elméne Szareftába. És mikor a város kapujához jutott, láta egy özvegyasszonyt, fát szedegetni, és szólítá őt, és mondá neki: Adj nekem egy kevés vizet az edényben, hadd igyam. 11 És midőn amaz elment, hogy hozzon, utána kiálta, mondván: Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben. 12 Ki felelé neki: Él a te Urad Istened! hogy nincs kenyerem, hanem csak annyi lisztem a vederben, mennyi egy marokba fér, és kevés olajom a korsóban; ime két darabka fát szedek, hogy bemenjek, és megcsináljam azt magamnak és fiamnak, hogy megegyük, és meghaljunk. 13 Mondá neki Illés: Ne félj, hanem menj el és cselekedjél, a mint mondád; mindazáltal nekem csinálj először egy kis, hamuban sült pogácsát a lisztecskéből, és hozd el nekem; magadnak pedig és fiadnak azután csinálj. 14 Ezeket mondja pedig Izrael Ura Istene: A veder liszt nem fogy el, sem a korsó olaj nem kevesűl meg az napig, melyen az Úr esőt ád a föld szinére. 15 Amaz elméne, és cselekvék Illés ígéje szerint; és evék ő és amaz is, és annak háza is; és az naptól 16 a veder liszt el nem fogyott, és a korsó olaj meg nem kevesűlt az Úr ígéje szerint, melyet Illés által szólott vala. 17 Lőn pedig ezek után, hogy megbetegedett a házi asszony fia, és a betegség igen nehéz volt, úgy hogy nem maradt lélekzet benne. 18 Mondá azért Illésnek: Mi közöm veled, Isten embere? bejöttél hozzám, hogy emlékezetbe hozd vétkeimet, és megöljed fiamat? 19 És mondá neki Illés: Add nekem fiadat. És elvevé azt öléből, és vivé a felsőterembe, hol ő lakott, és ágyára tevé. 20 És kiálta az Úrhoz, és mondá: Uram Istenem! még az özvegyasszonyt is, kinél én valamennyire tápláltatom, így sanyargatod-e, hogy fiát megölöd? 21 És kiterjeszté magát, és megméré a gyermeket három ízben, és kiálta az Úrhoz és mondá: Uram Istenem! térjen vissza, kérlek, e gyermek lelke testébe.

22 És meghallgatá az Úr Illés szavát, és visszatére a gyermek lelke beléje, és fölelevenedék. 23 És vevé Illés a gyermeket, és levivé őt a felsőteremből az alsóházba, és anyjának adá, és mondá neki: Ime él fiad! 24 És mondá az asszony Illésnek: Most ebben ismertem meg, hogy Isten embere vagy te, és az ő ígéje igaz e te szádban.