Királyok III. (I.) könyve 20

1 Benadad, Szíria királya pedig egybegyüjté egész hadát és harminczkét királyt magához, és lovakat és szekereket, és fölmenvén hadakozék Szamaria ellen, és megszállá azt. 2 És követeket küldvén Izrael királyához, Ákábhoz, a városba, 3 mondá: Ezeket mondja Benadad: Ezüstöd és aranyad enyém, feleségeid és legjobb fiaid enyéim. 4 És felelé Izrael királya: A te mondásod szerint, uram király! tied vagyok én és mindenem. 5 És visszatérvén a követek, mondák: Ezeket mondja Benadad, ki minket hozzád küldött: Ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem. 6 Holnap azért ez órában elküldöm szolgáimat hozzád, és megvizsgálják házadat, és szolgáid házát; és a mi nekik tetszik, mind kezeikhez veszik, és elviszik. 7 Eléhívá pedig Izrael királya a föld minden véneit, és mondá: Gondoljátok meg csak és lássátok, hogy leselkedik utánunk; mert hozzám küldött feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyomért; és nem tagadtam meg tőle. 8 És mondák mindnyájan a vének és az egész nép őneki: Ne hallgasd őt, s ne engedj neki. 9 Felelé azért Benadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazokat, a mikért először küldöttél hozzám, szolgádhoz, megcselekszem; de ezt a dolgot nem cselekedhetem. 10 És visszatérvén a követek, megmondák neki. Ki ismét elkülde, és mondá: Ezeket cselekedjék nekem az istenek, és ezeket míveljék, ha elég leszen Szamaria pora azon egész nép markainak, mely engem követ. 11 És felelvén Izrael királya, mondá: Mondjátok meg neki: Ne dicsekedjék, a ki fegyverbe öltözik úgy, mint az ki abból már kivetkezett. 12 Lőn pedig, mikor Benadad ez igét hallotta, ő és a királyok a sátorokban isznak vala; és mondá szolgáinak: Vegyétek körűl a várost. És körűlvevék azt. 13 És ime egy próféta járulván Ákábhoz, Izrael királyához, mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Úgy hiszem, láttad mind ez igen nagy sokaságot? ime kezedbe adom azt ma, hogy tudjad, én vagyok az Úr. 14 És mondá Ákáb: Ki által? És mondá neki: Ezeket mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek szolgái által. És mondá: Ki kezd harczolni? És amaz mondá: Te. 15 Számbavevé tehát a tartományok fejedelmeinek legényeit, és talála kétszáz harminczkettőt; és azok után számbavevé a népet, Izrael minden fiait, hétezeret. 16 És kimenének délben. Benadad pedig iszik vala már részegen sátorában, és a harminczkét király vele, kik segítségére jöttek vala. 17 A tartományok fejedelmeinek legényei pedig kimenének az első csapatban. Elkülde azért Benadad, és hírűl adák neki, mondván: Férfiak jöttek ki Szamariából. 18 És ő mondá: Akár békeségért jőnek, ragadjátok meg őket elevenen; akár hogy harczoljanak, elevenen fogjátok el őket. 19 Kimenének pedig a tartományok fejedelmeinek legényei, és a többi had követé őket; 20 és megveré kiki a férfiút, ki ellene jő vala; és megfutamodának a szírusok és űzé őket Izrael. Elfuta Szíria királya, Benadad is lovon az ő lovagjaival. 21 És kimenvén Izrael királya, megveré a lovakat és szekereket, és megveré Szíriát nagy csapással. 22 (Egy próféta járúlván pedig Izrael királyához, mondá neki: Menj el, erősödjél meg, és tudjad és lásd, mit cselekedjél; mert a következő esztendőben Szíria királya feljő ellened.) 23 Szíria királyának szolgái pedig mondák neki: Hegyi istenek az ő isteneik, azért győztek meg minket; de jobb lesz, ha mezőségen hadakozunk ellenök, úgy meggyőzzük őket. 24 Te azért ezt cselekedjed: Küldd el mind a királyokat hadseregedből, és tégy helyökbe hadnagyokat; 25 és újítsd meg a vitézek számát, kik elestek tieid közől, és a lovakat az előbbi lovak szerint, és a szekereket a szekerek szerint, melyek azelőtt voltak; és ütközzünk meg velök a mezőségen, és meglátod, hogy meggyőzzük őket. Hűn tanácsuknak, és úgy cselekvék. 26 Miután tehát elmult az esztendő, számbavevé Benadad a szírusokat, és fölméne Áfekbe, hogy Izrael ellen hadakozzék. 27 Számbavétetének pedig Izrael fiai is, és eleséget vévén, ellenök menének, és táborba szállának átellenökben, mint két kis kecskenyáj; a szírusok pedig ellepék a földet. 28 (És közeledvén egy Isten embere, mondá Izrael királyának: Ezeket mondja az Úr: Mivelhogy azt mondották a szírusok: A hegyek istene az Úr, és nem a völgyek istene, kezedbe adom mind e nagy sokaságot, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.)

29 És seregeket rendezének hét nap egymás ellen, mind ezek, mind amazok, és hetedik napon meglőn a harcz; és Izrael fiai megverének a szírusokból százezer gyalogot egy napon. 30 A kik pedig megmaradtak vala, Áfekbe futának a városba; és ledőle a kőfal a huszonhétezer emberre, kik megmaradtak vala. Benadad pedig elfutván, a városba méne a legbelső kamarába. 31 És mondák neki szolgái: Ime hallottuk, hogy Izrael házának királyai kegyelmesek; tegyünk azért zsákokat ágyékainkra, és köteleket fejeinkre, és menjünk ki Izrael királyához; talán megtartja életünket. 32 Felövezék zsákokkal ágyékaikat, és köteleket tőnek fejeikre, és Izrael királyához menének, és mondák neki: A te szolgád, Benadad mondja: Kérlek téged, hadd éljen lelkem. És amaz mondá: Ha még él, atyámfia ő. 33 Mit a férfiak szerencséűl vőnek, és sietve ragadák ki az igét szájából, és mondák: Atyádfia Benadad. És mondá nekik: Menjetek és vezessétek hozzám őt. Benadad tehát kiméne hozzá, s ez fölemelé őt szekerére. 34 S amaz mondá neki: A városokat, melyeket atyám elvett atyádtól, visszaadom; és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint atyám csinált Szamariában; és én, mint szövetségesed, távozom tőled. Szövetséget szerze tehát, és elbocsátá őt. 35 Akkor egy férfiú a próféták fiai közől mondá társának az Úr beszédével: Üss meg engem! Amaz pedig nem akará megütni. 36 És mondá neki: Mivelhogy nem akartad hallani az Úr szavát, mihelyt eltávozol tőlem, oroszlán öl meg téged. És midőn egykevéssé eltávozott tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé. 37 De más férfiút is találván, mondá neki: Üss meg engem! Ki megüté őt és megsebesíté. 38 Elméne tehát a próféta, és elétalálá a királyt az úton, és elváltoztatá száját és szemeit por behintésével. 39 És mikor a király átment, kiálta a királyra, és mondá: A te szolgád kiméne szemtől szembe való harczolásra, és elszaladván egy férfiú, hozzám vezeté őt egyvalaki, és mondá: Őrízd meg e férfiút, ki ha elszalad, lelked lesz lelkeért, vagy egy talentom ezüstöt fizetsz. 40 Mikor pedig én megzavarodva ide s tova fordúltam, amaz hirtelen elenyészék. És mondá neki Izrael királya: Az az itéleted, melyet magad mondottál. 41 Amaz pedig azonnal letörlé a port arczáról, és Izrael királya megismeré őt, hogy a próféták közől való. 42 S ő mondá neki: Ezeket mondja az Úr: Mivel elbocsátottad a halálra méltó férfiút kezedből, lelked lesz lelkeért, és néped népeért. 43 Visszatére tehát Izrael királya házába, nem gondolván azzal, és dúlva-fúlva, Szamariába méne.