Királyok III. (I.) könyve 21

1 E dolgok után pedig az időben egy szőlője vala a jezraheli Nábotnak, Jezrahelben a samariai király, Ákáb palotája mellett. 2 Ákáb tehát szóla Nábotnak, mondván: Add nekem szőlődet, hogy veteményes kertemmé csináljam, mert közel, házam mellett vagyon, és jobb szőlőt adok neked érette; vagy ha neked inkább tetszik, annyi pénzt, a mennyit ér. 3 Felelé neki Nábot: Őrizzen meg engem az Úr, hogy neked adjam atyáim örökségét. 4 Ákáb tehát elméne házába, boszankodván és agyarkodván a beszéd miatt, melyet a jezraheli Nábot szóla, mondván: Nem adom neked atyáim örökségét. És ágyára dőlvén, arczát a falhoz fordítá, és nem evék kenyeret. 5 Beméne pedig hozzá felesége, Jezabel, és mondá neki: Mi dolog ez? miért szomorodott meg lelked? és miért nem eszel kenyeret? 6 Ki felelé neki: Szólék a jezraheli Nábotnak, és mondám neki: Add nekem szőlődet pénzért; vagy ha neked úgy tetszik, jobb szőlőt adok neked érette. És ő mondá: Nem adom neked szőlőmet. 7 Mondá azért neki felesége, Jezabel: Nagy tekintélyed van, és jól uralkodol Izrael országán. Kelj föl és egyél kenyeret, és légy jó kedvű, én neked adom a jezraheli Nábot szőlőjét. 8 Levelet ira tehát Ákáb nevével, és azt megpecsétlé annak gyürűjével, és elküldé a vénekhez és főemberekhez, kik az ő városában valának és Nábottal laknak vala. 9 A levél értelme pedig ez vala: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábotot a nép elsői közé, 10 és alattomban fogadjatok két férfiút Bélial fiait, ellene, hogy hamistanuságot mondjanak: Áldotta Istent és a királyt! és vigyétek ki őt és kövezzétek meg, és úgy haljon meg. 11 Úgy cselekvének tehát az ő polgártársai, a vének és főemberek, kik vele laknak vala a városban, a mint parancsolta nekik Jezabel, és a mint meg vala irva a levélben, melyet hozzájok küldött: 12 böjtöt hirdetének, és Nábotot a nép elsői közé ülteték. 13 És eléállítván két férfiút, ördög fiait, ellenébe ülteték őket; ezek pedig, tudniillik, mint ördögi férfiak, tanúságot mondának ellene a sokaság előtt: Áldotta Nábot az Istent és a királyt! annakokáért kivivék őt a városon kivűl, és kövekkel megölék. 14 És elküldének Jezabelhez, mondván: Megköveztetett Nábot és meghalt. 15 Lőn pedig, mikor meghallotta Jezabel, hogy megköveztetett Nábot és meghalt, szóla Ákábnak: Kelj föl és foglald el a jezraheli Nábot szőlőjét, ki neked nem akarta azt engedni és pénzen adni; mert nem él Nábot, hanem meghalt. 16 Hallván ezt Ákáb, tudniillik, hogy meghalt Nábot, fölkele, és leméne a jezraheli Nábot szőlőjébe, hogy elfoglalja azt. 17 Lőn azért az Úr beszéde a teszbii Illéshez, mondván: 18 Kelj föl és menj Ákáb, az izraeli király elé, ki Szamariában vagyon; ime lement Nábot szőlőjébe, hogy elfoglalja azt; 19 és szólj neki, mondván: Ezeket mondja az Úr: Öltél s azonfölül foglaltál is! És ezek után mondd: Ezeket mondja az Úr: Ezen a helyen, melyen fölnyalták az ebek Nábot vérét, fölnyalják a te véredet is. 20 És mondá Ákáb Illésnek: Ellenségednek találtál-e engem? Ki mondá: Annak találtalak, mert eladtad magadat, hogy gonoszat cselekedjél az Úr színe előtt. 21 Ime én veszedelmet hozok rád, és learatom maradékaidat, és megölöm Ákábból a falravizellőt és a berekesztettet és az utolsót Izraelben. 22 És olyanná teszem házadat, mint Nábot fia, Jeroboam házát, és mint Áhia fia, Baaza házát; mert cselekedeted által engem haragra ingereltél, és vétekre vitted Izraelt. 23 De Jezabelről is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jezabelt Jezrahel mezején. 24 Ha Ákáb a városban hal el, az ebek eszik meg őt; ha pedig a mezőn hal el, az égi madarak eszik meg őt. 25 Tehát nem volt más olyan, mint Ákáb, ki eladatott, hogy gonoszt cselekedjék az Úr szine előtt, mert felesége, Jezabel izgatá őt, 26 és oly utálatosságra veteműle, hogy a bálványokat követé, melyeket az amorreusok csináltak vala, kiket megemésztett az Úr Izrael fiai előtt. 27 Mikor azért Ákáb hallotta e beszédeket, megszaggatá ruháit, és szőrzsákkal födé be testét, és böjtöle, és zsákban hála, és lehajlott fővel jára. 28 És lőn az Úr beszéde a teszbii Illéshez, mondván. 29 Nem láttad-e, hogy Ákáb megalázta magát előttem? mivel tehát megalázta magát érettem, nem hozom rá a veszedelmet az ő napjaiban, hanem fia napjaiban hozom a veszedelmet házára.