Királyok III. (I.) könyve 22

Ákáb és Josafát harcza a szírusokkal. Ákáb halála. Josafát, Okoziás, Jóram.

Az itteni kiadások e fejezet egyes versei között más-más tagmondatnál húzzák meg a határt, így egy hivatkozás a rossz mondat mellé kerülhet.

1 Elmúlék tehát három esztendő háború nélkül Szíria és Izrael között. 2 Harmadik esztendőben pedig leméne Júda királya, Josafát, Izrael királyához. 3 (És Izrael királya mondá szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy miénk Rámot-Galaád, és elmulaszszuk azt kivenni a szíriai király kezéből?) 4 És mondá Josafátnak: Eljősz-e velem hadakozni Rámot-Galaádba? 5 És mondá Josafát Izrael királyának: A mint én vagyok, te is úgy; népem és néped egyek, és lovagjaim a te lovagjaid. és mondá Josafát Izrael királyának: Kérdezd meg ma, kérlek, az Úr beszédét. 6 Egybegyüjté azért Izrael királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és mondá nekik: Elmenjek-e Rámot-Galaádba hadakozni, vagy nyugodjam? Kik felelék: Menj föl, és az Úr a király kezébe adja azt. 7 Mondá pedig Josafát: Nincs-e itt az Úrnak valamely prófétája, hogy általa tegyünk kérdést? 8 És Izrael királya mondá Josafátnak: Maradt egy férfiú, ki által megkérdhetjük az Urat; de én gyűlölöm őt, mert nekem nem jövendől jót, hanem gonoszat, Jemla fia, Mikeás. És mondá neki Josafát: Ne szólj így, király! 9 Izrael királya tehát szólíta egy udvari szolgát, és mondá neki: Siess elhozni Jemla fiát, Mikeást. 10 Izrael királya pedig és Júda királya, Josafát, kiki az ő királyi székében ül vala, királyi ruhába öltözve, a szamariai kapu ajtaja melletti téren, és a próféták mindnyájan prófétálnak vala előttök. 11 Kanaána fia, Szedecziás, vas-szarvakat is csinála magának, és mondá: Ezeket mondja az Úr: Ezekkel hányod szélylyel Szíriát, mígnem eltörlöd azt. 12 És mindnyájan a próféták hasonlóképen prófétálnak vala, mondván: Menj föl Rámot-Gálaádba, és járj szerencsésen, és az Úr a király kezébe adja azt. 13 A követ pedig, ki elment vala Mikeást meghíni, szóla neki, mondván: Ime a próféták beszédei egy szájjal jót jövendölnek a királynak; legyen azért a te beszéded hasonló azokéhoz, és jót szólj. 14 Mondá neki Mikeás: Él az Úr! hogy a mit nekem az Úr szól, azt fogom mondani. 15 Eljöve tehát a királyhoz, és mondá neki a király: Mikeás! elmenjünk-e hadakozni Rámot-Gálaádba, vagy meg szűnjünk? Kinek ő felelé: Menj föl, és járj szerencsésen, és az Úr a király kezébe adja azt. 16 Mondá pedig a király neki: Ismét és ismét esküvéssel kényszerítlek téged ne szólj nekem egyebet, hanem csak a mi igaz, az Úr nevében. 17 És amaz mondá: Látám egész Izraelt elszéledve a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhokat; és mondá az Úr: Ezeknek nincs urok, térjen kiki házába békével. 18 (Mondá azért Izrael királya Josafátnak: Nem mondám-e neked, hogy nem jövendől nekem jót, hanem mindenkor roszat?) 19 Amaz pedig ismét mondá: Halljad tehát az Úr beszédét: Látám az Urat királyi székében ülni, és az egész mennyei sereget mellette állani jobb és bal felől. 20 És mondá az Úr: Ki csalja meg Izrael királyát, Ákábot, hogy fölmenjen és elessék Ramot-Gálaádban? És egyik ilyen, másik olyan szókat monda. 21 Kilépe pedig egy lélek, és megálla az Úr előtt, és mondá: Én megcsalom őt. Kinek szóla az Úr: Mi által? 22 És amaz mondá: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden ő prófétái szájában. És mondá az Úr: Megcsalod és meggyőzöd; eredj, és cselekedjél úgy. 23 Most tehát íme az Úr a hazudság lelkét adta minden prófétáid szájába, kik itt vannak, és az Úr roszat szólott ellened. 24 Oda járúla pedig Kanaána fia, Szedecziás, és arczúlcsapá Mikeást, és mondá: Elhagyott-e tehát engem az Úr lelke, és neked szólott? 25 És mondá Mikeás: Meglátod az napon, mikor bemégy a legbelső kamarába, hogy elrejtezzél. 26 És mondá Izrael királya: Vigyétek el Mikeást, és maradjon Ámonnál, a város fejedelménél, és Amelek fiánál, Joásnál. 27 És mondjátok nekik: Ezeket mondja a király: Vessétek ez embert börtönbe, és tápláljátok őt nyomorúság kenyerével és szorongatás vizével, míg visszatérek békével. 28 És mondá Mikeás Ha megjösz békével, nem szólott általam az Úr. És mondá: Halljátok ezt, minden népek! 29 Fölméne tehát Izrael királya és Josafát, Júda királya Ramot-Galaádba. 30 És mondá Izrael királya Josafátnak: Fogj fegyvert és menj a harczra, és öltözzél föl ruháidba. Izrael királya pedig elváltoztatá öltözetét, és a harczra méne. 31 Szíria királya pedig parancsolá a szekerek harminczkét fejedelmének, mondván: Ne víjatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem egyedűl Izrael királya ellen. 32 Mikor tehát a szekerek fejedelmei meglátták Josafátot, azt vélték, hogy ő Izrael királya, és rárohanván harczolának ellene; de fölkiálta Josafát. 33 És megérték a szekerek fejedelmei, hogy nem Izrael királya, és fölhagyának vele.

34 Egy férfiú pedig fölvoná íját, bizonytalanra ellövén a nyilat, és véletlenűl meglövé Izrael királyát tüdeje és gyomra között. Ő pedig mondá szekérvezetőjének: Fordítsd meg kezedet, és vígy ki engem a seregből; mert igen megsebeztettem. 35 A harcz tehát megtörtént az napon, és Izrael királya szekerén áll vala a szírusok ellenében, és este meghala; a vér pedig sebéből a szekér közepére folyt vala. 36 És a hirdető kikiáltá az egész seregben, mielőtt a nap elnyugovék, mondván: Kiki térjen vissza városába és földére. 37 Meghala tehát a király, és Szamariába viteték, és eltemeték a királyt Szamariában. 38 És a szekeret megmosák a szamariai tóban, és az ebek fölnyalák vérét, és a szerszámokat megmosák az Úr ígéje szerint, melyet szólott vala. 39 Ákáb többi dolgai pedig és mind a miket cselekedett, és az elefántcsontból való ház, melyet épített, és mind a városok, melyeket megerősített, ezek nem irattak-e meg Izrael királyainak krónika-könyvében? 40 Elaluvék tehát Ákáb atyáival, és fia, Okoziás lőn király helyette. 41 Áza fia, Josafát, pedig kezdett vala Júdán országlani Izrael királyának, Ákábnak negyedik esztendejében. 42 Harminczöt esztendős vala, mikor országlani kezde, és huszonöt esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Azuba vala, Szalai leánya. 43 És atyjának, Ázának minden útain jára, és nem hajola el arról; és azt cselekvé, mi igaz vala az Úr színe előtt; 44 mindazáltal a magas helyeket nem rontá el; mert a nép mégis áldoz és jóillatszert gyújt vala a magas helyeken. 45 És békesége vala Josafátnak Izrael királyával. 46 Josafát többi dolgai pedig és tettei, melyeket cselekedett, és hadai, ezek nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében? 47 De a férfiparáznák maradékait is, kik megmaradtak vala atyja, Áza napjaiban, elveszté a földről. 48 És akkor senki sem tétetett királylyá Edomban. 49 Josafát király pedig hajókat csinála a tengerre, melyek Ofirba evezzenek aranyért; de nem mehetének el, mert elromlának Asziongáberben. 50 Akkor mondá Ákáb fia, Okoziás, Josafátnak: Menjenek el szolgáim szolgáiddal a hajókon. És nem akará Josafát. 51 És elaluvék Josafát atyáival, és eltemetteték azokkal atyja, Dávid városában, és fia, Jóram lőn király helyette. 52 Ákáb fia, Okoziás pedig Izraelen kezdett vala országlani Szamariában, Júda királyának, Josafátnak tizenhetedik esztendejében, és országla Izraelen két esztendeig. 53 És gonoszat cselekvék az Úr szine előtt, és atyja és anyja útján jára, és Nábat fiának, Jeroboamnak útján, ki vétekre vitte Izraelt. 54 Baalnak is szolgála és imádá azt, és boszantá Izrael Urát Istenét mindazok szerint, miket atyja cselekedett vala.